×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

Nélküle széthullhatott volna Magyarország

 

A Bethlen-kormány megalakulása és a konszolidáció szellemi háttere címmel tart kedden konferenciát az Országház Főrendiházi üléstermében a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár. A rangos esemény alkalmából Ujváry Gábor intézetvezető nyilatkozott a hirado.hu-nak.

 

Magyarország 1918 őszétől olyan helyzetbe került, hogy a legtöbb politikai elemző még az 1920-as évek legelején is úgy látta: életképtelen állam. Ebből a helyzetből jutott el tíz év alatt Bethlen István kormánya a stabil valutával rendelkező, önálló külpolitikát folytató országig – hangsúlyozta Ujváry Gábor gróf Bethlen István politikájának jelentőségét.

 

Bethlen (középen) és a magyar delegáció néhány tagja 1926 márciusában Genfben, Németország felvételekor a Nemzetek Szövetségébe. (Forrás: Wikipédia)

 

Szakály Sándor főigazgató „A Bethlen-kormány megalakításának körülményei” címmel, Frank Tibor (az MTA r. tagja, ELTE BTK, professzor emeritus) „Bethlen István, Balogh József és a magyar külpropaganda 1934–1944” címmel tart előadást a konferencián, melyen Greg Brooks (UK, University of Sheffield, professzor emeritus) Origin and limits of the notion that most reading in antiquity and the Middle Ages was oral – Hangos és néma olvasás a középkorban című értékezése is elhangzik, magyarul. A számos előadás között Ujváry Gábor, a VERITAS, intézetvezetője „A Bethlen-kormány és a kulturális konszolidáció”, Joó András (VERITAS, tudományos főmunkatárs) „Szekfű és Balogh a főasztal oldalára ültek, Bethlen közelébe – Háttérszereplők a magyar béketapogatódzások históriájában” címmel ismertetik a kor hátterét. A konferencián felolvassák Orbán Viktor miniszterelnök köszöntőjét is.

A Bethlen-korszak Magyarország egyik legsikeresebb időszaka, hiszen a gazdasági, a politikai és a kulturális konszolidáció is ebben az időben történt meg. Ekkor alakult ki az a pártrendszer és az a kormányzati forma, mely a két világháború közötti időszakot meghatározta – fogalmazott a VERITAS kutatócsoport-vezetője.

Létrejött a kisgazdákkal történő kiegyezés lévén egy olyan kormánypárt – Bethlenék időszakában ezt csak Egységes Pártnak nevezték – , amely kormányzóképes maradt, és egészen a nyilas hatalomátvételig a miniszterelnököket adta. Ki tudott egyezni Bethlen ellenfeleivel, a szociáldemokratákkal is 1921 végén. Ez a szociáldemokraták jogosítványait szűkebbre szorította vissza, ugyanakkor lehetővé tette azt, hogy a párt bekerüljön a parlamentbe – ott is maradt egészen 1944-ig, keményen, sokszor megalapozottan bírálva a kormányzati törekvéseket – vázolta fel Ujváry a Bethlen által megalapozott politikai struktúrát.

A konszolidáció mellett a szélsőjobboldali, szélsőséges csoportok kiszorítását emelgethetjük. A politikai konszolidációt követte a gazdasági újjáépítés, ami még nehezebb feladat volt. Magyarország ugyanis 1918 őszétől olyan helyzetbe került, hogy a legtöbb politikai elemző még az 1920-as évek legelején is úgy látta: életképtelen állam. Úgy látták, Magyarországnak egy-két éve lehet még hátra, s lehet hogy maradék területét is felosztják egymás között az utódállamok. Ebből a helyzetből sikerült kikászálódni az 1920-as évek közepére: 1926-ban döntöttek az új fizetőeszköz, a pengő bevezetéséről. Ez 1927. január 1-jétől egy viszonylag erős valuta lett, egészen 1943-ig őrizte a nemzetközi piacon az értékét, stabil fizetőeszköznek számított – mutatott rá Ujváry.

Ehhez szükség volt a külpolitikai stabilitásra. A népszövetségi kölcsönt 1923-ban kapta meg Magyarország. Ez a kölcsön éppúgy politikai siker és elismerés volt, amint az, hogy hazánkat 1922-ben felvették a Népszövetségbe. Ehhez ügyes külpolitika volt szükséges, melyet a szintén erdélyi Bánffy Miklós gróf képviselt. Ezt a sikeres külpolitikát fémjelzi a híres voksolás: százéves évfordulója lesz a soproni népszavazásnak, amely 1921. december 14-16-a között volt, és éppúgy kötődik Bánffy és Bethlen nevéhez, mint azokhoz a felkelőkhöz – a Rongyos Gárdához –, akik visszafoglalták a vitatott területeket – idézte fel a történész.

Apró külpolitikai sikerekről beszélhetünk csak, mert Magyarország 1920-21-ben nagyon nehéz helyzetbe került. Ekkor alakult meg a kis-antant, Csehszlovákia, Románia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság együttműködése. Ennek kifejezetten magyarellenes éle volt, megakadályozandó, hogy Magyarország akciót indíthasson elveszített területeinek visszaszerzéséért. Hazánk tehát visszanyerte politikai függetlenségét és önállóságát, bár harapófogóba került a kisantant részéről, hiszen az egyetlen semleges (bár nem jóindulatúan semleges) állam Ausztria volt a szomszédságában. Ebből a helyzetből az Olaszországgal kötött 1927-es barátsági szerződés jelentett kiutat. Mivel Olaszország az 1. világháború győztes államának számított, ez a szerződés már lehetővé tette a korábbinál némileg önállóbb külpolitika vitelét. Magyarország azt is nyíltan hirdethette ezután, hogy igazságtalannak találja a trianoni diktátumot – emlékeztetett Ujváry.

Ezekhez járult a kulturális konszolidáció. Ezt Klebelsberg Kuno nevéhez szokták kötni, aki a leghosszabb ideig töltött be Bethlen mellett miniszteri pozíciót. Egy ideig belügyminiszter volt Bethlen mellett, majd 1922-től a Bethlen-kormány bukásáig vallás- és közoktatásügyi miniszter. A kulturális konszolidáció keretében egyrészt külföldi magyar intézeteket hoztak létre, ahol a magyar tudományos köztisztviselői, politikai elitjét nevelték ki, másrészt 1926-ban beindították azt a népiskolai programot, melynek eredményeként 1930-ig 5000 népiskolai tanterem és tanítói lakás épült fel – ez egyébként mintegy 1000 új iskolát jelent. Ez az átadott mennyiség meghaladta a dualizmus alatt állami segítséggel átadottak számát – összegezte a VERITAS intézetvezetője, rámutatva: Klebelsberg nem lehetett volna Bethlen, aki viszont nem kerülhetett volna posztjára Horthy nélkül – ezek a nevek feltételezik egymást.