×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

A nap, amikor a kommunisták felrobbantották a Regnum Marianum-templomot – számos más ikonikus épület is elpusztult Budapesten

 

Éppen ma 70 éve, 1951. szeptember 23-án robbantották fel a budapesti Városligetben álló Regnum Marianum-templomot. A tanácsköztársaság rémuralmát követően felhúzott templom, melyet 1951 szeptemberének elején az emberek a testükkel próbáltak védeni az ÁVH fegyveres pribékjeivel szemben, útjába került az új koncepciónak: a Sztálin-szoborral is megtoldott, nagy felvonulásokra használható, üres tér kialakításának. A hirado.hu összeállításában Szende András építész segítségével azoknak a fővárosi épületeknek, építészeti remekműveknek egy részét mutatja be, melyek a mai napig hiányoznak Budapest összképéből.

 

A Regnum Marianum-templom jelképesnek is mondható, egyszerre barbár és félelemkeltő felrobbantása mintegy szimbóluma a háború utáni időszakban jellemzővé vált az esztelen rombolások, vagy – többnyire politikai okokból – a bombázások után még menthető, ám helyre nem állított, majd később elbontott épületek sorának. A hirado.hu összeállításában azoknak a fővárosi épületeknek, építészeti remekműveknek egy részét mutatja be, amelyek a mai napig hiányoznak Budapest összképéből. Örömteli, hogy több épületet hamarosan újjáépítenek a kormány megbízásából, a Nemzeti Hauszmann-program keretében. Az eltűnt épületek bemutatásánál Szende András építész, az Architextúra blog szerzője volt segítségünkre.

Regnum Marianum

A Városligetben, a Damjanich utca torkolatánál álló templom, melynek alapkövét 1925-ben rakták le – benne a 133 napos rémuralom, az 1919-es tanácsköztársaság bukását is hálaadással megemlítő dokumentummal –, valóságos botránykő volt a kommunista rendszer szemében. A templom 1951. szeptember 23-án történt felrobbantása a diktatúra erőszakos erődemonstrációja volt. Szende András szerint a neoromán stílusú templom szép épület volt, Kotsis István, a két háború közötti időszak neves építésze tervezte. Hozzáfűzte: nem tudja, a véletlen műve-e a hasonlóság az épület stílusát tekintve a párizsi Sacré Coeur-bazilikához, ugyanis azt a templomot pedig a párizsi kommün bukása után emelték. Nem véletlen a Damjanich utca közelsége sem, teszi hozzá az építész, utalva a Regnum Marianum katolikus lelkiségi mozgalom egykori székházára, melyet – a mozgalom durva eszközökkel történő felszámolása és székházának 1951-es megszüntetése után – nemrég kapott vissza a magyar katolikus egyház. A Regnum lebontása után egy kis falcsonk maradt meg az épületből: ez szolgált a Tanácsköztársasági emlékmű monumentális szocreál szobrának alapjául. Ugyanez a csonk az alapja jelenleg az épület helyén álló emlékkeresztnek.

1951. július 29-én este 7 órakor jelentették be a Regnum Marianum-templomban a híveknek: ezt az utolsó szentmise, az épület bontásra kerül. Gyorsan terjedt az újabb barbárság híre. Rengeteg hívő eljött és élőlánccal körbefogták a templomot, hogy védjék. Egy idő után megjelentek az ávósok, de az emberek nem mozdultak. Az ávósok riasztólövéseket adtak le és a betonba lőttek. Ezzel elérték, hogy az emberek eltávozzanak. A templom papjait, akik a Regnum szellemiségének megfelelően hajléktalanná vált, csavargó gyermekekkel foglalkoztak, súlyos, nemegyszer húszesztendős börtönbüntetésekre ítélték. A templom bontását 1951 szeptemberében kezdték meg. A templom tornyát, egyedülálló módon, a Szent Korona másolata díszítette – nem a véletlen műve, hogy az épület brutális megsemmisítését a korona szétverésével kezdték meg. Állami terrorcselekményt idéző felrobbantása mintegy jelképes kezdetét jelentette az újabb, ezúttal 133 nap helyett még 38 éven át tartó kommunista rémuralomnak.

1969. március 21-én, Kun Béláék puccsszerű hatalomátvételének 50. évfordulóján a templom helyén a hírhedt kommunista plakát szoborváltozatát állították föl. Ezt csak 1992-ben sikerült eltávolítani, Keglevich István atya, egy Kádár-rendszerben súlyosan üldözött, köztiszteletben álló katolikus pap közbenjárására. A templom helyére egy fakeresztet állítottak. Felirata ez volt: „Itt állt a Regnum Marianum templom. Rákosi Mátyás 1951-ben leromboltatta.” 2000. november 1-jén hajnalban öt budapesti gimnazista a keresztet ledöntötte és ötágú vörös csillagot rajzoltak az emlékmű talapzatára. A keresztet újra felállították ugyanabban az esztendőben, november 6-án. Keglevich István atya 2000 augusztusában bekövetkezett haláláig zászlóvivője volt a templom eredeti helyén történő újjáépítésének, valamint szellemisége és lelkisége megőrzésének. A mai napig, a rendszerváltást követő harmadik évtized végéig újjá nem épített Regnum Marianum helyén felállított kereszt előtt minden évben, a lerombolás emléknapján szentmisét mutatott be.

 

A Regnum Marianum-templom a Városligetben, a Damjanich utca torkolatánál állt (Fotó: Nemzeti Fotótár)


Tabáni szerb templom

A pesti szerb templomhoz hasonlóan ez is barokk templom volt, közvetlenül az Erzsébet híd budai hídfőjénél állt, a mai Döbrentei tér közelében. Szerves része volt a Tabánnak, s az ott élő szerb közösség mindennapjainak. A háborúban súlyosan károsodott templomot 1949-ben lebontották. Szende András elmondta: úgy tudja, a rossz állapotban levő templomot a szerb közösség sem tudta helyreállítani, s a bontásból nyert építőanyagból próbáltak legalább valamilyen forráshoz jutni. Szende hozzátette: számos házat hasonló okokból bontottak el a háború utáni Budapesten: a tulajdonos úgy gondolta, a bontásból származó, kinyert építőanyag értékesítésével még mindig jobban jár, mintha őt terhelné a felújítás költsége. Még nem tudták, hogy háztulajdonuktól rövidesen megfosztja majd őket az új rendszer, hiszen ezeket a bérházakat államosították.

A Szent Demeter szerb templom szerves része volt a Tabánnak, s az ott élő szerb közösség mindennapjainak (Fotó: Nemzeti Fotótár)

A Tabáni Szerb templom romjai a Gellért-hegyről nézve. A háttérben a budai Vár és a Lánchíd romjai (Fotó: Nemzeti Fotótár)


Mária Magdolna-templom

A 13. században épült gótikus templom a budai Vár egyik legrégebbi temploma, megépülését követően a várbeli magyar lakosság kedvelt temploma volt, mára csak a tornya és egy romkert maradt meg. Bár a templom épülete sokáig menthető lett volna, 1950-ben, a Rákosi-korszak kezdetén – mondják, Rákosi személyes kérésére – a tornyon kívül teljesen elbontották. Szende András felidézte, hogy a templom a 19. század elejétől „helyőrségi templom” lett. Az építész szerint ez a templom a Vár hangulatába ma is jól illeszkedne, bár egy kicsit „helyőrségjellege” van. Érdekességként még azt is elmondta, hogy I. Ferencet (1804–1835) itt koronázták meg.

A helyreállított, eredetileg a 13. században gótikus stílusban épült Mária Magdolna-templom tornya a budai Várban 1965-ben (Fotó: Nemzeti Fotótár)


Nemzeti Színház

A Blaha Lujza tér bántó lepusztulása a Nemzeti Színház lerombolásával kezdődött meg – húzza alá Szende András, aki emlékeztet: az eredetileg Népszínházként emelt épületet Ferdinand Fellner és Hermann Helmer tervezte. Az Operával vetekedő belső teréről számos felvétel maradt fenn, a kor egyik legkiemelkedőbb teátrumaként tartották számon. A színházat a metró építésének ürügyén robbantották fel. A hatalmas tér ma is inkább foghíjra emlékeztet az építész szerint, aki felidézi: a régi Nemzeti előtt állt Tinódi-szobor, mely ma a Városligetben található, az impozáns épülettel együtt harmonikus egységet alkotott.

A Nemzeti Színházat a kor egyik legkiemelkedőbb teátrumaként tartották számon (Fotó: Nemzeti Fotótár)

A Blaha Lujza tér bántó lepusztulása a Nemzeti Színház lerombolásával kezdődött meg, a metró építésének ürügyén robbantották fel az épületet (Fotó: Nemzeti Fotótár)


Duna-parti szállodasor

A szállodasor épületei sorra kiégtek ugyan a háború után, ám nem voltak menthetetlen állapotban – véli Szende. Egyedül az úgynevezett Tonett-ház nem pusztult el, mely a Vígadó téren áll. Szintén megmaradt a Duna szálloda, mely az 1970-es évekig üzemelt. A Duna-partra ehelyett az Intercontinentalt, a mai Meriottot helyezték, melyet csak osztrák segítséggel tudott a pártállam felhúzni. „Nem lenne rossz épület Siófokon vagy valamelyik tó partján” – mutat rá Szende, aki szerint az Intercontinental elhelyezése kifejezetten rossz megoldás volt. „Az épület nem kommunikál a várossal, a Duna-korzó felé furcsa teraszokkal fordul, a város felé pedig egy ablaktalan fallal: önmaga emlékműve” – véli az építész. A Hyatt az egyetlen, szerencsésebb megoldás. Az így kialakított új szállodasorban szállhattak meg a nyugati turisták, s hogy sztárok is idejárhattak születésnapozni, erősítette a „legvidámabb barakk” mítoszát. Az eredeti szállodasor ezzel szemben épületei magasságával beleilleszkedett környezetébe, nagyon szépen zárta le a Petőfi teret. Épületeinek földszintjei hatalmas teraszokkal néztek az utcára. Harmonikusan illeszkedett tehát a városi környezetbe.

A Bristol Szálloda Budapesten, a pesti Duna-korzón (Fotó: Nemzeti Fotótár)


Régi Erzsébet híd

Ez volt a világ legnagyobb fesztávot átívelő lánchídja, 1898 és 1903 között épült, nem sokkal a Ferenc József nevét viselő híd (ma: Szabadság híd) után. Az időközben merénylet áldozatául esett Erzsébet királynéról nevezték el. Az Erzsébet hidat a második világháború idején, 1945. január 18-án a reggeli órákban robbantotta fel a Pestet kiürítő német haderő. A háborús károk közül ez a híd szenvedte el a legsúlyosabbat, a budai oldalon pilonjai beledőltek a Dunába. Sávoly Pál tervezte az új hidat, melyet emblematikus műnek terveztek, és az is lett.

A régi Erzsébet híd Budapesten az 1900-as évek elején (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Az Erzsébet hidat a II. világháború végén a németek robbantották fel (Fotó: Nemzeti Fotótár)


Főhercegi palota, budai Vár

A József főhercegi palota a budai Várban, a Szent György téren állt.  Az épület az 1945-ös ostrom idején súlyos, de nem végzetes sérüléseket szenvedett, megmenthető lett volna. Rekonstrukciója helyett 1951-ben munkásszállót alakítottak ki benne, ezután elhanyagolták, végül pedig 1968-ban felrobbantották. Az épületet és a hozzá tartozó, neoreneszánsz stílusban épült egykori istállót és a mesebeli palotakertet is rekonstruálják a Nemzeti Hauszmann-program keretében.

A József főhercegi palota romos lépcsőháza a budai Várban, a Szent György téren (Fotó: Nemzeti Fotótár)

A Nemzeti Hauszmann-program keretében újjáépülő főhercegi palota látványterve (Fotó: Várkapitányság)


Honvéd Főparancsnokság

A Kallina Mór által tervezett neoreneszánsz épület a budavári Dísz tér déli részén állt. A századfordulón számos nagy méretű, az egy-két emeletesek között négyemeletes magasságot is elérő, új épületek jelentek meg, ilyen volt a Honvéd Főparancsnokság is. A II. világháborúban találatot kapott, és bár sérülései nem voltak végzetesek, a kommunista kormány a helyreállítás helyett az első emeletig visszabontatta az épületet. Ezt az egykor csodálatos épületet is rekonstruálják a Nemzeti Hauszmann-program keretében.

Páncélozott járművek roncsai 1946 júliusában a budai Dísz téren, a belövésekkel tarkított Honvéd Főparancsnokság épülete előtt (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Az újjáépülő Honvéd Főparancsnokság látványterve (Fotó: Várkapitányság)


Westend-ház

Az 1800-as évek végére a mai Nyugati tér környékén jelentősen megnövekedett a forgalom, így újabb szállodára volt szükség, a pályaudvar mellett felépült a Westend-ház. Az építész szerint az épület kissé „londoni” hangulatú volt, polgári miliőt árasztott magából, különlegességét íves megoldása adta. A pályaudvar környékének jellegzetes szereplői voltak a hordárok, ahogy a Nyugati pályaudvar környékén várakoztak, az épülettel és velük együtt tűnt el a környék egykor egyedi hangulata. A Westend-házat végül 1978. február 22-én robbantották fel a forgalmi átalakításokra hivatkozva.

Forgalom a Nagykörúton a Westend-ház előtt, a Nyugati pályaudvar szomszédságában (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Robbantják a Westend-ház épületét (Fotó: Nemzeti Fotótár)


Az évforduló apropóján kérdezzük az olvasókat. Önnek melyik lerombolt épület hiányzik a legjobban?