×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

„A vár feladásáról sem szót nem ejtek” – a nap, amikor Eger hős védői szembeszálltak a hatalmas török túlerővel

 

469 évvel ezelőtt, 1552 szeptember 9-én Ahmed budai pasa és Ali pasa egyesült serege támadást indított Eger vára ellen. A 38 napig tartó offenzíva a magyar hadtörténet egyik legdicsőbb, magyar győzelemmel záródó ostroma volt.

 

Esküszöm az egy élő Istenre, hogy véremet és életemet a hazáért és királyért, az egri vár védelmére szentelem. Sem erő, sem fortély meg nem félemlít. Sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít. A vár feladásáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok. Magamat élve sem a váron belül, sem a váron kívül meg nem adom. A vár védelmében elejétől végéig alávetem akaratomat a nálamnál feljebb való parancsának. Isten engem úgy segéljen!” (Az egri várvédők esküje, Gárdonyi Géza: Egri csillagok)

1552. szeptember 9-én vette ostrom alá Ahmed budai pasa és Ali pasa egyesült serege Eger várát, amelyet a Dobó István vezette maroknyi védősereg később sikeresen megvédett az oszmánoktól. Az egriek helytállása következtében I. Szulejmán 1552. évi hadjárata kudarccal fejeződött be, egyúttal pedig a magyar győzelem reményt, önbizalmat és hősies példát adott a végeken harcoló vitézek számára – olvasható a Rubikon cikkében.

Az ostromról szóló leghitelesebb információkat Tinódi Lantos Sebestyén Eger vár viadaljáról való ének és az Egri históriának summája című művében találunk. Gárdonyi Géza az Egri csillagok című regényének megírásához is kimutathatóan ezt a leírást használta, különösen az ostromot és előzményeit leíró fejezetekben, hiszen

a műben számos olyan érdekes információ van feljegyezve, amelyeket más történeti forrásokban nem lehet megtalálni

– olvasható a Magyar Nemzeti Levéltár honlapján.

I. Ferdinánd  és a kiskorú János Zsigmond nevében kormányzó Fráter György 1551-ben úgy gondolták, megérett az idő a kettészakított Magyar Királyság újraegyesítésére, így az év során Castaldo tábornok csapatai megszállták Erdélyt. Néhány hónap után azonban Ferdinánd gyanakodni kezdett a barát kiismerhetetlen diplomáciai húzásai miatt, ezért 1551 decemberében meggyilkoltatta Fráter Györgyöt, és saját kezébe vette a keleti területek kormányzását. A király ezzel a lépéssel hatalmasat hibázott, ugyanis a Porta válaszul büntetőhadjáratot szervezett, amelynek vezetésével a szultán Ali pasát bízta meg.

Az egri vár légi felvételen (Fotó: MTI/Komka Péter)

A Dobó István parancsnoksága alatt álló vár elfoglalása elsősorban azért volt fontos, mert a Felvidék magas csúcsainak előterében ez volt az egyedüli jelentős erőd, amely az észak-magyarországi bányavárosokat őrizte.

Eleste nemcsak azért lett volna súlyos csapás, mert az oszmánok így megszerezhették volna a magyarországi érclelőhelyeket, hanem azért is, mert Eger mögött jószerével erődítetlen városok feküdtek.

Sem Kassa, sem a bányavárosok nem készültek fel egy török támadásra, így aztán a hevesi püspöki székhely elfoglalásával Ali pasáéknak esélyük nyílt volna az egész Felvidék meghódítására.

Ezzel a vár kapitánya, Dobó István is tisztában volt, ezért számos – hatástalan – segélykérő levelet intézett az udvarhoz, és már hetekkel a törökök érkezése előtt felkészült a várható támadásra: munkára fogta a falak mögé menekült környékbelieket, besorozta a parasztokat, de így is alig több mint kétezer katonával rendelkezett.

A várvédők létszámáról egy 1552-ben készült számadás tudósít, ahol a katonaságot pontosan felsorolták. A többi adatot Tinódi tudósításából ismerjük.

A vár számadásaiban a létszámadatok pontosan megtalálhatók, különválasztva a tiszteket, gyalogosokat és lovasokat, valamint a speciális (trombitás, zászlótartó stb.) feladatokat ellátó személyzetet

– olvasható a Magyar Nemzeti Levéltár honlapján.

Hagyományőrzők az egri vár 1552-es ostromát elevenítik fel (Fotó: MTI/Komka Péter)

Az egri vár tisztjeiről a zsoldjegyzékek és a vár elszámolásai tudósítanak. Az elszámolásokban a tisztek a kiadások között a havonta kifizetett zsoldösszeg mellett jelennek meg. Tinódi igen hosszú hőskölteményéből is szerezhetünk információit a vár hőseiről, mivel a lantos néha több strófán keresztül, mintegy zsoldlistaként sorolta fel a vár védőinek vezetőit.

Dobó nehéz helyzetével valószínűleg a pasák is tisztában voltak, ugyanis szeptember 9-én, a vár körülzárása után azonnal levelet küldtek számára, amelyben a kapituláció fejében biztonságos elvonulást, a helyiek számára pedig bántatlanságot ígértek.

Szívós Győző játszik Dobó István szerepében az egri vár 1552-es ostromát felelevenítő hadijátékon (Fotó: MTI/Komka Péter)

Gárdonyi Géza Egri csillagok című történelmi regénye alapján a kapitány „válaszát” bizonyára mindenki jól ismeri: Dobó a pasák üzenetének kézhez vétele után azonnal vasra verette a hírhozót, majd megeskette a védőket, hogy a megadás szót ezentúl még csak ki sem ejtik, és akár életük árán is megakadályozzák Eger elfoglalását. Az oszmánok a maguk „válaszával” végül hét napot vártak, majd – szeptember 16-ától kezdve – két héten át 12 ostromágyú és több száz kisebb löveg a pokol tüzét szabadította rá az egriekre.

Csakis Dobó és a vár védőinek érdeme volt, hogy Eger a szeptember 28-i, majd az október 4-i török roham után is keresztény kézen maradt. Az utóbbi támadás pedig igencsak válságos időszakban érte a várat, ugyanis aznap – a védők gondatlansága következtében – felrobbant a székesegyházban kialakított lőszerraktár, tehát Dobó és alvezére, Mekcsey István egyszerre kellett megküzdjön a káosszal és a falakra kapaszkodó törökökkel.

Miután az 1552-es év ősze már korán fagyokat hozott, az éhségtől szenvedő, járványoktól megtizedelt oszmán sereg ideje vészesen fogyott; éppen ezért október 12-én és 13-án Ali és Ahmed pasa két ízben is általános támadást indított a falak ellen, de a hajnaltól éjszakáig tartó küzdelem ismételten kudarccal zárult.

Az utolsó két napban

Eger védői már a végkimerülés szélén álltak, és csupán találékonyságuknak és hatalmas akaraterejüknek köszönhették, hogy végül mégis sikerült megtartaniuk a várat:

Bornemissza Gergely híres bombái, a falaknál forró vizet és szurkot öntő asszonyok, az ostromlétráknál elszántan küzdő vitézek szinte egy mondabeli korszak gigászi küzdelmét idézik fel, amelyet Gárdonyin kívül Tinódi Lantos Sebestyén és Székely Bertalan is megörökített.

Miután az október 13-i, sokadik roham is eredménytelenül zárult, a török táborban akkora lett az elégedetlenség, hogy az addig egymással rivalizáló pasák megegyeztek a visszavonulásban, és október 17-én feladták az ostromot.

A vár védői közül mintegy háromszázan azonban nem érhették meg a győzelmet, és több százan sebesültek meg.

Közülük Dobó javaslatára az uralkodó 69 sebesültnek, 23 árvának és özvegynek jutalmat és kegydíjat biztosított. Az 1553. évi országgyűlés megsegítésükre általános adakozásra szólította fel az ország nemességét, jobbágyportánként pedig tíz dénáros különadót vetettek ki.

Az ostrom során Isten segítségével és támogatásával erőnkhöz mérten arra törekedtünk, hogy hűségünket és igyekezetünket egészében megmutassuk a szent királyi felség, a mi kegyelmes urunk ügye iránt és ennek a nyomorúságosan tönkrejutott országnak védelmében katonáink nagyarányú elveszítésével, vérük és vérünk hullásával, egyúttal az ellenség súlyos kárával. Minthogy azonban a várat annyira összerombolták és a földdel tették egyenlővé, hogy inkább mezőnek, mint várnak látszik, az egyéb szükségesekből is kifogytunk” – írták Nádasdy Tamásnak a vár fő védői, Dobó István, Mekcsey István, Pethő Gáspár, Zolthay István és Bornemissza Gergely.

A sikeres ostrom után írt ujjongó hangvételű levél az ország vitathatatlanul legkiemelkedőbb politikusát köszöntötte. A levél aláírói között szinte az összes, az ostromban megjelenő főtiszt neve, köztük a regény főhősének, Bornemissza Gergelyé is megjelenik.

A maroknyi egri védősereg hősies ellenállása később felért egy világraszóló diadallal; a győzelem komoly fegyvertény volt, hiszen

– először a török háborúk során – bebizonyosodott, hogy Szulejmán hadai sem legyőzhetetlenek,

vagyis az ostrom még nem jelent szükségszerűen vereséget.

Eger helytállása komoly szerepet játszott abban, hogy Szulejmán szultán seregei néhány évig csak kisebb erősségeket próbáltak megvívni, de például ahhoz is hozzájárult, hogy 1556-ban Szigetvár védői ellen mertek – és tudtak – állni a törököknek.

A hősies védők története ma is népszerű, köszönhető Gárdonyi Géza nagysikerű regényének, az 1901-ben megjelent Egri csillagoknak, amit tetézett az abból készült 1968-as film Sinkovits Imre főszereplésével.