×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

Miért nem hajók járnak a Nagykörúton?

 

Ezen a napon adták át 125 éve a Nagykörutat, ami mostanra Budapest egyik legforgalmasabb részévé vált. A Nagykörút félkört alkotva köti össze a Duna két hídját, az északi Margit hidat és a déli Petőfi hidat. Általában az ezen a félkörön belüli és körüli részt számítjuk Budapest belvárosának.

Útépítési munkálatok miatt lezárták a Rákóczi út és a Nagykörút kereszteződését. Balra a Nemzeti Színház épülete (Fotó: Nemzeti Fotótár)

A Nagykörút megépítése előtt Pest területét rendezetlen, egymástól és a város egyéb részeitől elszigetelt egységek alkották. A városból kivezető utak, a Váci, az Üllői, a Kerepesi és a Király utca, egymástól elválasztott „településeket” hasítottak ki a város térképéből – írták a Budapest100.hu honlapján.

Lipótváros, Józsefváros, Erzsébetváros és Ferencváros elzárt szigetekként működtek, ezért is volt elengedhetetlen egy olyan sugárút megépítése, amely összeköttetést jelentett a városrészek között, s megteremtette számukra az elzártságból való kitörés lehetőségét. A körút megépítésénél pedig egyértelműen a forgalmi funkciók domináltak.

Csatornából Nagykörút

A Nagykörút leendő útvonal nyomvonalát a természeti adottságok határozták meg. Az egykor itt folyó Duna-ágnak köszönhetően az útvonalat a mélyebben fekvő területeken vezették végig, ezáltal biztosítva a város terveiben szereplő, gravitációs elven működő főgyűjtőcsatorna kiépítésének lehetőségét is a körút alatt.

A Nagykörút majdani helyét egy hajózható Duna-csatorna ötlete jelölte ki, amit Táncsics Mihály és Reitter Ferenc, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke kezdeményezésére szerettek volna kiépíteni az egykori Duna-mederben.

A csatorna végül pénzügyi okok miatt nem valósult meg, a helyén futó közúti nyomvonal azonban véglegesen bekerült a városrendezési tervekbe. Így 1871-ben a kormány a Nagykörút építéséről törvényjavaslatot terjesztett elő, melyet – bár több vidéki képviselő is ellenzett – később el is fogadtak.

Az így elfogadott törvénycikk a Fővárosi Közmunkák Tanácsa részére az útvonal kialakítására 1 800 000 koronát, a körúton építkezőknek pedig 15 éves adómentességet biztosított.

Az érintett szűk, rendezetlen utcákban a lakóházak földszintesek voltak, elvétve akadt csak emeletes ház az istállókkal, műhelyekkel tarkított környezetben. A Nagykörút kiépítése a kapcsolódó mellékúthálózat épületállományára is kihatott, az emeletszámok megnőttek, kialakítva a ma is jellemző, sűrűn beépített városképet.

A Nagykörút létesítése során 251 épületet kellett elbontani, ezek 70 százaléka földszintes, 20 százaléka egyemeletes, 10 százaléka pedig kétemeletes volt. Összesen 507 078 légköbméternyi épület került elbontásra.

Bár a körút nyomvonalát törvényben rögzítették, sem az államnak, sem a fővárosnak nem volt pénze az útvonalat kisajátítani, középületeket felhúzni az új útvonalon. Ezt pedig az 1873-ban 1873-ban kezdődött pénzügyi válság tovább fokozta, így az új úton építkezés alig történt, 12 év alatt mindössze 23 épület jött létre, köztük a Nyugati pályaudvar és a későbbi Blaha Lujza téren állt, a később lebontott Népszínház.

A Nyugati pályaudvar előtt autódaru rakja le az új gázcsöveket, a Nagykörút felújítása során. A Lenin (1989 után Teréz) körút déli oldalán rövidesen hozzálátnak az aszfaltburkolat elkészítéséhez. Az északi oldalon, a Nyugati pályaudvarnál megkezdték a csatornázási munkálatokat (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Később rájöttek, hogy az építkezést csak megfelelő adókedvezményekkel lehet feléleszteni, biztosítva az építtetők érdeklődését. Ennek megalapozására jött létre az 1884. évi XVIII. törvénycikk megnyitva a Nagykörút építésének következő időszakát.

Az adókedvezményekből fakadóan a körúti építkezések nyomán túlkínálat alakult ki a lakáspiacon, a nagykörúti, a környéken szokásosnál drágább bérletű lakások egy része kiadatlan maradt, megfelelő tőkeerős bérlőréteg hiányában.

A második építési időszakban legfőképpen arra törekedtek, hogy a Nagykörút kiépítése 1896-ra, a millenniumi ünnepségekre elkészüljön. Ennek megfelelően az időszak hat éve alatt 85 ház épült.

A körút fontosabb épületei közül ekkor épült meg a Vígszínház, a Royal Szálló, valamint a körút egyik legjellegzetesebb épülete, a New York-palota is.

A gyors kiépülésnek köszönhetően a tervek megvalósultak, 1896. augusztus 31-én a Nagykörutat átadták.

A Nagykörút befejezése azonban csak egy egész évtized múlva történhetett meg, hiszen csak 1906-ra lehetett arról beszélni, hogy a Nagykörút teljesen kiépült.

1906 után a Nagykörúton egy telek maradt üresen, az Üllői út sarkán. Itt sokáig tenisz- és jégpálya működött, majd 1927–28 ban felépültek a Corvin-házak, teljes beépítettséget adva a Nagykörútnak.

A Nagykörúton az épületek többsége ma is áll, a körút utcaképét ma is az eredeti épületek határozzák meg. Közülük azonban számos épület az átalakítások folyamán ma már sem eredeti külső, sem belső kinézetét nem őrzi. Ugyanis a második világháborúban és az 1956-os forradalomban számos épület megsérült, a tatarozások során a díszítések egy része eltűnt, más épületeket lebontottak.

Ezután pedig új épületek jelentek meg a körúton: a Lottóház, a forradalom alatt szétlőtt egyik Corvin-ház helyén épült társasház az Üllői út sarkán, a Madách Színház épülete az egykori Royal Orfeum helyén, valamint a Skála Metró.

A Blaha Lujza téren álló Nemzeti Színházat a metróépítés kapcsán felrobbantották, a mellette álló egykori, végső homlokzatát a negyvenes években elnyerő Sajtópalota a kétezres években szintén eltűnt. Helyén épült fel 2011-ben az Europeum, mely irodaháznak, üzleteknek és luxusszállodának ad otthont.

A Nemzeti Színház a Nagykörút és Rákóczi út kereszteződésében. Légi felvétel a fővárosról (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Mindezek mellett az idők során azonban számos épületet állítottak helyre eredeti formájában.