×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

A jó öreg sziréna

 

 

„Ne kísérletezzen velem többet, Virág elvtárs! Engedjen vissza a gátra! A Duna egyre jobban árad” – talán nem véletlenül jut eszünkbe A tanú fontos záró jelenete, amikor az apokaliptikus németországi áradás képeit nézzük, jelentéseit olvassuk. A felvétel, ahogy a Nyugat-Európát elárasztó áradások, melyek több mint 180 ember halálát okozták, éppen elöntik az egyik németországi Porsche-kereskedést, ugyanazt sugallja, mint az áradó, a közelgő 1956-os forradalomra utaló Duna Bacsó betiltott filmjének végén: valami nem megy így, valami tarthatatlanná vált, el fogja sodorni az áradat.

A szembesülésre való képtelenség hiánya-e az oka, vagy az Internacionálé szellemében „nemzetközivé lett” Nyugaton is meghonosuló elvtársi reflexek, ki tudja, de tény, hogy a felelősséget a számtalan áldozatért és a felbecsülhetetlen károkért valahogy senkinek nem akarózik vállalni.

A közelgő katasztrófát ugyanis már az áradat érkezte előtt kilenc nappal felfedezte egy műhold. A The Sunday Times megállapítja: „a riasztás utáni napokban egy tudóscsoport egy sor olyan előrejelzést küldött a német hatóságoknak, amelyek – mint azóta sajnos kiderült – rendkívül pontosak voltak: a Rajna-vidéket áradások sújtják majd, különösen az Erft és az Ahr folyók mentén és olyan városokban mint Hagen és Altena”.

A hatóságok még sem tették meg a szükséges intézkedéseket, az áradat felkészületlenül érte az érintett területeket és a szerencsétlen áldozatokat.

„A német meteorológiai szolgálat viszonylag helyes előrejelzést adott, és Németország jól felkészült a nagyobb folyók megáradásának kezelésére” – ezt viszont Horst Seehofer német belügyminiszter mondta hétfőn. Tudják, az a Seehofer, aki nemcsak a meteorológiai prognózishoz ért kitűnően, de a gyermekvédelemhez is. Meg is mondta a múltkoriban: „Orbán túl messzire ment a legújabb törvénnyel”, tehát a hamis interpretációban homoszexuális-ellenesnek tálalt pedofil-ellenes magyar jogszabályt illetően.

S ez az a Seehofer, aki kéthetente, rituális gyakorisággal megismétli: Németországot egyetlen veszély fenyegeti, s ez a szélsőjobboldal.

Valamivel talpraesettebb volt Armin Schuster, a polgárvédelmi hivatal vezetője, aki azt javasolta: vissza kéne térni a „jó öreg szirénák rendszeréhez is”, hogy ne csak az efféle elektronikus francoknak legyen kitéve a haladó Németország.

Ismerős ez a fejvakarás, egymásra mutogatás valahonnan. Biztos vagyok benne, hogy még sokan emlékeznek a 2006. augusztus 20-i, katasztrofális következményekkel járó viharra, mely pillanatok alatt pánikba ejtette a rakpartokon a tűzijátékot figyelő, milliós tömeget Budapesten. A vihart pontosan, időben jelezték: az elvtársak viszont – mint mindig – képtelenek voltak döntéseket hozni és cselekedni. A kitört pánikban és a hirtelen, másodpercek alatt támadt ítéletidőben öt ember veszítette életét, közöttük egy 12 éves kislány. Azóta sem ült senki, egyetlen percet sem értük. Helyette felelősségre vontak és kirúgattak egy meteorológust.

Gyurcsány Ferenc aznap este – az ország első embereként – Balatonőszödön (!) volt a családjával. A kormányfő se aznap, se másnap nem szólt egyetlen szót sem (mondjuk például a televízióban, hiszen ezt a korabeli technika már akkor lehetővé tette volna) a katasztrófa után az ország polgáraihoz, nem fejezte ki részvétét az elhunytak családtagjainak.

Cimborája, a történtekért második emberként felelős Szilvásy György kancelláriaminiszter (aki szintén nem tartózkodott a fővárosban a katasztrófa idején) pedig augusztus 22-én, amikor egy tévéadásban feltették neki a kérdést, hogy ha a tűzijátékot szervező Nexus Kft. képes volt arra, hogy a katasztrófa előtt sms-t küldjön a VIP-vendégeknek, akkor ezt a titkot miért nem osztották meg a rakpartokon hemzsegő tömegekkel is, Szilvásy képes volt ezt válaszolni: „Mert az emberek telefonszámát nem ismerik.”

Jó elvtársak itt, jó elvtársak amott is. Szakértelem nélkül, felkészületlenül, egy olyan Németországban, ahol egy Martin Schulz tényező lehetett – s az európai döntéshozatalban is! – nyolc elemivel, zavaros, bukott ideológiai rendszerek szemetét a választókra zúdítva egy Pelikán gátőr is képes elkormányozgatni. S ha jön az áradat, mindig lesz egy meteorológus, akit elővesznek.

Ezért juttatja eszünkbe a szennyes árban úszó Porschék látványa Babits sorait, hogy igen, „Akkor inkább a vízözön! Talán/egy bárka majd azon is fog lebegni!”

Mert a sorra íróasztalhoz jutó írástudatlanok korában ilyesmiben bízik az ember. Hogy véget ér ez is, és túléli „Egy szabad emberpár és jámbor-édes/állatok, komoly elefánt, bolondos mókus,/szép macskák és erős teve.”

Addig is figyeljünk a bennünk – itt és most – talán még meglévő, jó öreg szirénára.

A címlapfotó illusztráció.