„Ha nő vagy, ez egy kedves bók egy férfitől. Csak azoknak jelent szexizmust, akiket nem ismernek el. Senkiről ne nyilatkozzanak az én nevemben” – kelt ki Fucsovics Márton barátnője az egyik női jogvédő szervezet kéretlen megjegyzése ellen. Galló Béla politológus gondolatai a Mozgástér blogon.
Mindjárt ott kezdődnek a gondok, vajon egyáltalán nőnek tartja-e magát a hölgy. Netán adja itt nekünk a csinoskát, miközben bensőleg már a kívánatos nem-váltásban gondolkodik. Manapság az ilyesmi alanyi döntés, az emberi „szabadságharc” része, lehet így, lehet úgy, tökéletesen függetlenül attól, mi van, illetve mi nincs a szabadságharcosok lába közt.
Mondom egy hölgynek, milyen jól néz ki, ő meg kikéri magának, hogy csinos nőnek nézzem, fölfoghatnám végre, nem minden a látszat! Felületesen szemlélve éppenséggel ő akár „she” is lehetne, de mi van akkor, ha benne igencsak ott ágaskodik már a „he”?
Vagy úgy, akkor visszakozom. Bocs. Férfinak nem bókolok.
Szerencsére Boris Beckerrel nem esett meg efféle malőr. Wimbledonban fiatal kollégája,
Fucsovics Márton kedvesére tett egy tradicionális, elismerő megjegyzést, mi szerint „úgy hírlik, a magyar hölgyek a legszebbek. Nos, ezt nem tudom, de ő mindenesetre nagyon csinos.” Mire a tenisztársadalom ügyeletes píszi felügyelője, bizonyos Stephanie Hilborne, elnöke a Women in Sport and Perception Agency nevezetű organizációnak, rádörrent Beckerre, mondván, na, ez már sok. A világ egyik (ex)élsportolója ne kezelje tárgyként a nőket.
Tárgyként?! E szerint ha egy-egy nő olykor-olykor azt találja mondani némely férfiról, hogy milyen fess pasi, az tárggyá degradálja az egész férfinemet?
Stephanie úrhölgynek nemigen lehetnek ágbogas tapasztalatai a kölcsönös nő-férfi percepcióról, vagy ha mégis, elfelejthette már őket. Fucsovics valóban szép barátnője erre utalhatott, mikor így reagált: „Ha nő vagy, ez egy kedves bók egy férfitől. Csak azoknak jelent szexizmust, akiket nem ismernek el. Senkiről ne nyilatkozzanak az én nevemben.”
Okos szavak.
Azt pedig már ne is firtassuk, mi köze van mindennek a sporthoz. A szóban forgó szép hölgy ugyanis feltehetőleg nem élsportoló, de ha az is, a lelátón abszolút civil minőségében ragyogott. Stephanie Hilborne történetesen egyszerűen csak fontoskodott, tudjuk, van ilyen. A szervezetszociológia jól ismeri a túlteljesítés jelenségét.
Beckernek tehát mázlija volt, megköszönték a bókját.
Egy férfi férfiként, egy nő nőként viselkedett.
Azért ez megnyugtató.
Mindenesetre a feleségem biztosított róla, ha valaha kötelező lesz nemet váltani, férfiként is engem választ, megkéri a kezemet.
Ha úgy vesszük, bók ez is.
Tuti pedig, hogy gyereket nem szülök neki.
Címlapfotón: Boris Becker
