×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

A pozsonyi csata tétje nem más, mint a magyarság megmaradása volt

 

Több mint 120 évre megszakította a nyugati irányból jövő támadásokat, éppen 1114 évvel ezelőtt a pozsonyi csata. A sikeres ütközet kivívta helyünket a kontinens hatalmai között és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar nemzet megvesse a lábát a Kárpát-medencében.

 

A sorsdöntő összecsapásban, melyet ma pozsonyi csataként ismerünk, a Magyar Negyfejedelemség hadereje 907-ben megsemmisítő csapást mért a kor Európájának legjobban felszerelt és sokszoros túlerőben lévő hadseregére.

„Bár a honfoglalás hivatalos dátumának 895-96-ot tartjuk, őseink letelepedése a Kárpát-medencében egy-két évnél jóval hosszabb folyamat volt: a Dunántúl például csak a 900-as hadjárat során került a magyarok kezébe, mely hódítást követően a szállásterületek határa körülbelül a Fischa és Morva folyóknál húzódhatott” – tudhattuk meg a Rubicon cikkéből.

A magyarok honfoglaló benyomulása után a magyar fennhatóság területe 907-re nyugat felé már megközelítette a mai Ausztria területén lévő Enns folyó vidékét és magába foglalt olyan területeket, melyek idáig a Keleti Frank Királyság részét képezték.

Árpád és alvezérei 895 után a Szvatopluk morva nagyfejedelem országát megsemmisítették, és a Keleti Frank Birodalom keleti területeit is elfoglalták.

A magyarok térfoglalása okán a frankok , és főképp a bajorok döntő katonai csapást próbáltak mérni a magyarokra, hogy kiszorítsák őket a Pannóniai őrgrófság területéről.

Ehhez Liutpold őrgróf komoly segítséget kapott Gyermek Lajos király nevében kormányzó Hatto mainzi érsektől, a pápától és a német egyháztól is.

A becslések alapján „Ennsburgban 907 júniusában mintegy 100 ezer katona gyűlt össze, akik Liutpolddal és Theotmar salzburgi érsekkel az élen hamarosan megindultak, hogy – a krónika szavai szerint – kiirtsák a magyarokat”.

A csatáról – jelentősége ellenére – nagyon kevés forrás maradt fent, azonban azt biztosra mondhatjuk, hogy Luitpold célja Pozsony – akkori nevén Brezalauspurc – bevétele volt, amit egy csellel, a Duna két partján előrenyomulva akart végrehajtani. Majd ha ez a terve sikerrel jár, vélhetően a Dunántúl többi várát foglalta volna el.

A bajorok ravasz húzása ellenére a magyarok győzelmet tudtak aratni

A bajor hadak gyülekezőjének időpontját az ennsburgi hadi szemle idejére tették, ezért a magyar kémek joggal vélték, hogy csak a szokásos hadi mustra zajlik. A németek két hadoszlopa pedig június 17-én indult el az Enns folyó partján fekvő vártól.

A Kárpát-medence nyugati felén letelepedett törzsek  időközben – ahogy a Rubicon cikkében írták – becslések szerint 40 ezer főnyi könnyűlovasságot küldtek a Pozsonnyal szemben fekvő Duna-partra.

Mindeközben a déli bajor hadsereg folyamatos nyomás alá volt helyezve, hiszen a portyázók állandó zaklatással kifárasztották őket, nem mellesleg a portyázók megfutamodást színlelve egyre közelebb csalták Thietmar erőit.

Végül a magyar csel Pozsonynál bevált, hiszen az előőrsök sikeresen bevezették a támadókat egy elzárt medencébe, ahol a magyar erők a környező magaslatokról tömegével nyilazták, majd vágták le a német harcosokat.

Ezzel az egyházfők seregei nagy része megsemmisült, az utánpótlást szállító hajók többsége pedig tüzes nyilak áldozatául esett.

Hagyományőrző íjászok a Nyílzápor elnevezésű, a 907-es pozsonyi csata 1110. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen 2017. június 18-án.
(Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely)

Ám ezzel még nem ért véget az összecsapás, hiszen Luitpold seregei még csak ezután érkeztek meg, a kezdeti győzelemnek köszönhetően azonban a magyar hadak átkelhettek a folyón, ahol a Dévényi-szorosban hasonló taktikát alkalmazva megsemmisítették Luitpold seregét is.

Végül a vereséget szenvedett sereg menekülni kezdett, akiket a magyarok egészen az Enns folyóig kergettek, így a magyar szállásterület mérete még az eddiginél is nagyobb lett. A keresztény hadaknak a vereség akkor veszteségekkel járt, hogy a rá következendő 120 évben, egészen II. Konrád 1030-as támadásáig nem merték megtámadni Magyarországot.

Korhű ruhákba öltözött lovasok idézik fel a 907-es pozsonyi csatát a Hun Szövetség rendezésében a Városligetben 2005-ben. (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

A dicsőséges csatáról egy animációs film is készült, amelyet 2020. december 21-én sugárzott az M5 kulturális csatorna. A közel egyórás produkció létrejöttében oroszlánrészt vállalt Magyarságkutató Intézet (MKI), melynek főigazgatója, Horváth-Lugossy Gábor a hirado.hu-nak elmondta: „A magyarság ugyan jónéhány sorsdöntő ütközetet megvívott 896 és 1945 között, a 907-es pozsonyi csata abból a szempontból a legmeghatározóbb, hogy tétje nem kevesebb, mint a magyarság megmaradása volt”.

Az ötvenperces animációs film nem csupán a harci eseményekre összpontosít, a játékidő első felében a korfestésre helyezik a hangsúlyt: az ismeretterjesztő, animációs játékfilm bemutatja a magyarok szokásait, hitvilágát és életmódját, bepillantást enged a korabeli állattartás mindennapjaiba, agrármesterségekbe (méhészet, borászat), de a korabeli fegyverzetről, valamint az öltözetről is szakértői igénnyel értekezik.

(Címlapfotó: Peter Johann Nepomuk Geiger: A pozsonyi csata (1850)