×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

Kilenc olimpiai aranyat nyert a 20. század legjobb sportolója – 60 éves Carl Lewis

 

Világversenyeken tizenötször futotta le 10 másodperc alatt a 100 méteres távot, távolugrásban pedig négy egymást követő olimpián nem talált legyőzőre. Különc életmódja és már a célba érés előtt megkezdett ünneplése miatt sokáig mégsem tudta belopni magát az amerikaiak szívébe. Feledhetetlen a meglepett arckifejezése az 1988-as szöuli olimpián, amikor Ben Johnson legyőzte őt a 100 méteres sprintdöntőben, két nappal később mégis megkapta az aranyérmet, miután kiderült, hogy kanadai vetélytársa doppingolt. A ma 60 éves Carl Lewis – a filmszínészi pályán tett kitérő után – immár a futást népszerűsíti szerte a világban.

A 100 méteres síkfutás befutója a szöuli nyári olimpia döntőjében, 1988-ban. Ben Johnson itt még diadalmasan tartja a magasba jobb karját, három nappal később azonban – Johnson pozitív doppingtesztjét követően – elvették és a másodikként (középen 3-as számmal) befutó amerikai Carl Lewisnak adták az aranyérmet (Forrás: Twitter/USOCC)

Példaképéhez, az 1936-os berlini olimpián négy atlétikai aranyérmet nyert Jesse Owenshez hasonlóan Alabamában született, Frederick Carlton Lewis néven. A willingborói gimnáziumba járt, majd felvették a Houstoni Egyetemre. Már középiskolás korában kitűnt dinamikus futásával és kitűnő távolugró technikájával, ezért – tanárai bátorítására – már tizenéves korában atlétának készült.

Carl Lewist még valami érdekelte az érettségi után: a filmszínészi karrier. Huszonévesen, amikor sorra nyerte az amerikai atlétikai bajnokságokat, alkalma nyílt volna szerepelni több Los Angeles környékén forgatott televíziós sorozatban, ő azonban sorban nemet mondott az ügynöke, Joe Douglas által elé tett forgatókönyvekre. Azt is visszautasította, hogy egy tévéfilmben eljátssza Jesse Owenst, aki a fajelméletet megalkotó Adolf Hitler szeme láttára négy aranyérmet szerzett a berlini olimpián, ugyanabban a négy versenyszámban, amelyekben Lewis is indulni készült Los Angelesben. „Készen állok, hogy kivárjam, amíg rendesen csenget a kassza” – mondta.

„Ha valaha játszom tévésorozatban, én akarok lenni a főszereplő”

– jelentette ki akkor Carl Lewis.

Hasonlóan magabiztosan lépett fel az üzleti életben is. Miután az Egyesült Államokban népszerű Track & Field című atlétikai szaklap 1982-ben, 1983-ban és 1984-ben az év atlétájának választotta, Lewis érezte, hogy a reklámértéke hónapról hónapra emelkedik. Ezért 1983-ban visszautasította a Coca-Cola ajánlatát, mert úgy vélte, a Los Angeles-i olimpia után sokkal előnyösebb feltételeket tud majd kialkudni.

„Amikor Carlnak az olimpia után végre lesz ideje a szerződésekkel foglalkozni, már ugyanolyan értékes lesz, mint Michael Jackson”

– mondta akkor az ügynöke.

Lewisnak így már csak arra kellett koncentrálnia, hogy hozza az eredményeket a futópályán. Úgy képzelte, hogy az emberek az aranyérmek számának növekedésével egyre inkább megkedvelik majd – de tévedett. A valóságban többen nem szerették, mint ahány rajongója akadt. Rá kellett jönnie, hogy egyesek sohasem fogják szeretni, bármekkora kollekciót gyűjt össze aranyérmekből.

Több világcsúcsot állított fel 100 méteren, valamint a 4 × 100 m-es és 4 × 200 m-es váltókban. A fedett pályás távolugrás világrekordját 1984-től tartotta, és 65 egymást követő győzelmével a sportág egyik leghosszabb veretlenségi sorozatát mondhatja magáénak. Pályafutása során a 100 méteres távot tizenötször teljesítette 10 másodperc alatt, a 200 méteres távot pedig tíz esetben 20 másodperc alatt.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1999-ben az évszázad sportolójává nyilvánította.[5] Az amerikai Sports Illustrated magazin az évszázad olimpikonjának nevezte.

A ma 60 éves Carl Lewis – a filmszínészi pályán tett kitérő után – immár a futást népszerűsíti szerte a világban.