×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

Halála előtt bebörtönözték Dobó Istvánt, a hős egri várvédőt

 

Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényének egyik kiemelkedő alakja Dobó István, az egri vár hős védelmezője. A vár megvédéséről elhíresült várnagy egyenlőtlen küzdelem során bizonyította be a magyar katonák rátermettségét. A köztudatban ma is hősként él tovább, amit azonban kevesen tudnak róla, hogy halála előtt bebörtönözték.

Dobó István a méltán híres egri várkapitány, előbb Török Bálint udvarában szolgált, mint hadnagy, majd urának török fogságba való kerülése után királyi szolgálatba lépett. Ezután 1550-ben ismerkedett meg későbbi feleségével, Sulyok Sárával, akinek családján keresztül rokonságba került a Török, Balassa, Bocskai és Somlyai Báthori családokkal.

Az 1552-es, egri diadalnak is nevezett ostromot, a későbbi 1596-ossal ellentétben a magyar erők nyerték meg.

A magyarok a török hódoltság, mint területi egység létrejötte után, 1551-ben egyesíteni akarták a három részre szakadt ország két magyar fennhatóság alá tartozó részét, a Királyi Magyarországot és az Erdélyi Fejedelemséget. Amennyiben a két rész egyesülni tudott volna, nagyobb esélye lett volna a magyaroknak arra, hogy kiűzze a törököket hazánkból.

A képre vagy, ide kattintva nagyobb méretben is megtekinthető a korabeli Magyarország térképe.

(Fotó: Wikipedia)

Ennek megakadályozása érdekében a török csapatok hadjáratot indítottak a két még egységesnek mondható magyar terület ellen és seregük 1552-ben elérte az egri várat.

Dobó István neve akkor vált ismertté, amikor az egyenlőtlen erőviszonyok ellenére meg tudta védeni a várat a törököktől.

Az ütközetben kétezer várvédő - akik közül nem mind volt képzett harcos - állt szemben kb. 40 000 török katonával.

Dobó és a várvédők hőstettét Tinódi Lantos Sebestyén két históriás énekben örökítette meg.

Maga a csata 23 napig tartott, ami a magyar katonák számára az alacsony létszámot tekintve igencsak megerőltető volt. A törökök rengeteg módszerrel próbáltak bejutni a vár területére.

(Fotó: Wikipedia)

Fagerendákból építettek emelvényt, hogy majd azon másznak át a vár falán, amit a magyarok leleményesen felgyújtottak. Miközben ágyúkkal minden irányból bombázták a várat, a törökök azt gondolták, hogy földalatti alagutak ásásával próbálnak majd a magyar haderő mögé kerülni.

Egyéb körülmények mellett,

Dobó István személye játszotta a legnagyobb szerepet abban, hogy a kétezer fős magyar haderő meg tudta védeni Eger várát a töröktől.

Sok összetevő járult hozzá a magyar sikerhez, köztük az is, hogy Dobó István már 1548-tól, négy évvel a csata előtt, miután kinevezték az egri vár várnagyának, elkezdte megerősíteni az várat. Az ő érdeme a várban ez idő alatt megépülő bástya is, amit róla neveztek el Dobó-bástyának.

A győzelem másik okának tartják, hogy 1552-ben a csatát megelőzően rengeteg kémet küldött ki nemcsak az ország különböző részeibe, de az Oszmán Birodalom területére is. Ennek köszönhetően hamarabb értesült a török csapatok mozgásáról, és arról is, hogy az egri vár lesz a célpontja a következő ütközetnek.

Egy akkoriban talán furcsának tűnő intézkedést is hozott. A vár körül lakó embereket beköltöztette a várba és a házaikat felgyújtotta. Ezt a döntést azért hozta meg, hogy

a várfalról könnyebben rálássanak az ellenségre, és azok sehova se tudjanak fedezékbe bújni.

Dobó a harc előtt leveleket írt más városok várnagyainak és egyéb magasrangú tiszteknek, hogyha tudnak, segítsenek, mert már nincsenek messze az ellenséges csapatok.

A magyar várvédőket az időjárás is segítette. Az ostrom 1552 szeptemberében és októberében zajlott. A kor feljegyzéseiből kiderül, hogy abban az évben különösen hideg ősz volt Magyarországon, és a fagyok is előbb jöttek a megszokottnál.

A fentiek miatt közel egy hónapnyi harc után a török sereg minden hitét elvesztette. A pasák, akik a török haderőnek parancsoltak, próbálták ösztönözni a gyalogságot, de mindhiába. Így 23 nap küzdelem után, 1552. október 18-án visszavonulót kellett fújniuk.

Dobó István tiszteletére állított szobor Eger belvárosában (Fotó: Wikipedia)

Az 1552-es diadalt követően Dobó, Déva és Szamosújvár várát kapta jutalmul a királytól, aki 1553-ban erdélyi vajdává nevezte ki és bárói rangra emelte.

A báró erdélyi vajdasága idején komoly támogatója volt Károlyi Gáspárnak, az első teljes magyar nyelvű Biblia lefordítójának és kiadójának.

Az Oszmán Birodalommal szembeni védekezést tartani nem bíró I. Ferdinánd király feladta az ország keleti területeit, és 1556-ban az erdélyi országgyűlés elhatározta, hogy hazahívja Izabella királynét. Ekkor szultáni parancsra török, moldvai és havasalföldi seregek nyomultak Erdélybe.

Dobó több mint tíz hónapig védte Szamosújvárt, de mivel I. Ferdinándtól nem jött segítség, kénytelen volt feladni azt. Izabella a megígért szabad elvonulás ellenére Szamosújvárban bebörtönöztette, ahonnan 1557-ben felesége segítségével tudott csak megszökni.

1558-ban, amikor Erdély ismét elszakadt a Habsburgoktól, elveszett birtokai helyett Léva várát kapta meg. Az 1560-as évekre az ország egyik legnagyobb földbirtokosa lett.

Annak ellenére, hogy Dobó Istvánra hősként emlékeznek életének utolsó évei mégsi ellentmodásosak, miután testvérével perbe keveredtek a Tegenyei családdal. Panaszukra hatalmaskodás miatt fej- és jószágvesztésre ítélték a Dobó fivéreket.

A király csak olyan feltétellel kegyelmezett meg nekik, ha egy éven belül kártalanítják Tegenyei Tamást. Később a pert folytatva a királyi kúria a Dobó testvérek javára döntött. Az ellene elkövetett sérelmek miatt Dobó sokáig visszahúzódott birtokaira.

1569-ben sógorával, Balassa Jánossal együtt jelent meg a pozsonyi országgyűlésen, ahol árulásukra hivatkozva letartóztatták őket. Azzal vádolták őket, hogy János Zsigmond erdélyi fejedelem magyarországi hadjáratát készítették elő több felső-magyarországi főúrral együtt. Emiatt Dobó több évre a pozsonyi vár fogja lett.

(Fotó: Wikipedia)

Szabadulásakor egészségi állapota erősen megromlott. Visszavonult szerednyei várába, ahol 70 éves korában, 1572 májusában (feltehetően május 30-án) érte a halál. Testét a családi birtokon a mai Dobóruszka területén temették el.

A címlapkép illusztráció.