×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

A magyar chipgyártás fekete napja után számos összeesküvés-elmélet látott napvilágot

 

Harmincöt éve ezen a napon égett le a Mikroelektronikai Vállalat (MEV) egyik üzemcsarnoka Újpesten. A magyar ipartörténet legnagyobb tűzkatasztrófájában a kárérték kétmilliárd forint volt, mai áron mintegy 50 milliárd forint, de ennél nagyobb veszteség, hogy elszállt az esélye annak, hogy Magyarország az integrált áramkörök gyártásában vezető szerepre tegyen szert. A közvéleményt ekkor a csernobili katasztrófa foglalta le, a tűzeset pedig amúgy sem kapott nagy nyilvánosságot. A hivatalos indok szerint rövidzárlat okozta a tüzet, de számos összeesküvés-elmélet is napvilágot látott.

A személyi számítógépek elterjedése az üzleti szférában az 1970-es évekre tehető, és ebben az időszakban indultak világhódító útjukra az elektronikus játékok. A mikroelektronikára épülő iparágak fejlesztésének fontosságát a magyar gazdaságpolitikai döntéshozók is felismerték.

Az 1980-as évekre Magyarország lemaradása jelentőssé vált ebben a stratégiai ágazatban, és ezzel a politikai és gazdasági vezetés is tisztában volt.

A felzárkózást hátráltatta, hogy a hidegháború idején a nyugati országok egy egyezmény  alapján tiltólistát állították fel a hadi, informatikai és más csúcstechnológiai termékek és alkatrészek kivitelére a keleti blokk országaiba. Ez volt az úgynevezett COCOM-lista, amely a kapitalista országok technológiai fölényét volt hivatott megőrizni.

Az integrált áramkörök tömeggyártásáról 1981 végén született meg a döntés egy központilag irányított program keretében. Eredetileg 50 milliárd forintot terveztek a magyar elektronikai alkatrészgyártás megszervezésére tíz éven át, ám végül ennek a gigantikus összegnek tizede jutott a célra, és ebből az összegből kétmilliárdot különítettek el a MEV-en belüli gyártásra és kutatásra-fejlesztésre.

Speciális védőruhában végzik a fényérzékeny lakkokkal bevont szilíciumszeletek megmunkálását a Mikroelektronikai Vállalatnál, 1983. november 21. (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Ezt a lépést a krónikus dolláréhség is hajtotta, még politikai direktívák is születtek, hogy a dollárimportőröknek állami mankó nélkül, maguknak kell gondoskodniuk devizaszükségletük kitermeléséről.

Az akkori gyakorlattal szemben a beruházás gyors ütemben valósult meg, és már 1982-ben fel is állt a MEV a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet (HKIK) és a hajdani Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. humán és műszaki bázisán a Fóti úton.

A vállalat szakembergárdáját többek között a HKIK, az Egyesült Izzó, a gyöngyösi Félvezető- és Gépgyár, valamint az Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézetének munkatársai alkották.

Bár kevésbé ismert, de Gyöngyösön már az 1970-es években amerikai licenc alapján végeztek integrált áramkörök szerelését. Úgy tervezték, hogy amint lesz hozzá elegendő deviza, megvásárolják az alaptechnológiát is, de időközben elkészült a NATO-országok COCOM-listája és az összes korszerű elektronikai egység és technológia erre a tilalmi jegyzékre került – írta a Magyarország 1986. májusi számában.

A MEV gyáregysége a COCOM-listák kijátszásával megszerzett berendezéseivel olyan csúcstechnikát képviselt, hogy a szakemberek azt várták: 1990-re Magyarország mikroelektonikai nagyhatalommá válik. Azonban egy hónappal a csernobili atomkatasztrófa után váratlanul leégett a létesítmény.

1984 áprilisában átadták az első, úgynevezett CMOS technológiával működő gyártósort, majd 1985 novemberében a másik, a bipoláris gyártósort is, amely egy másik csarnokban (a T jelűben) kapott helyet.

A Fóti úti gyárban különleges munkakörülményekre volt szükség, amely rendkívüli tisztaságot követelt meg. Amíg egy normál szobai légtérben 80–100 ezer porszem fordul elő a levegő köbméterében, addig az integrált áramkör gyártásánál ez nem haladhatja meg a tizenötöt.

A Lánglovagok összefoglalója szerint a gyártástechnológia tűzvédelmi szempontból veszélyes volt az ott használt anyagok miatt.  Az első, majd a technológia során többször ismétlődő művelet, a polírozott szilíciumszeletek vegyszeres tisztítása kénsavval, salétromsavval ammónium-hidroxiddal, sósavval történt. Az izzítás során a nitrogénen és oxigénen túl szilán, foszfin, diklórszilán és ammóniagázok is előfordultak.

Elméletek a tűzre

Tűzoltók oltják a Mikroelektronikai Vállalat 1986. május 26-án reggel kigyulladt Fóti úti raktárhelyiségét (Fotó: Nemzeti Fotótár)

1986. május 26-án hajnalban a vállalat portása közvetlen tűzjelző telefonon jelezte a fővárosi IV-XV. kerületi tűzoltó-parancsnokság hírközpontjába a tüzet, amely az akkor nem sokkal korábban átadott T jelű gyártócsarnokán csapott fel. A tűzoltóság nagy erőkkel, 15 járművel és 143 tűzoltóval vonult ki a helyszínre, és csak négy óra alatt sikerült megfékezni a lángokat.

Az oltást nehezítette, hogy a csarnokban található vegyszerek miatt mérgező gázok is képződtek, valamint több robbanás is bekövetkezett. A gyár tűzvédelmi rendszere sem működött, mert nem volt elég halongáz, amelyet nyugati importból szereztek volna be.

A hivatalos verzió szerint a „műszaki berendezés rendellenes működése miatt keletkezett rövidzárlat” okozta a tüzet.

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára nemrég közzétett egy korabeli operatív jelentést. Ebben a balesetet összefüggésbe hozták a csernobili katasztrófával.

Alig két héttel a baleset után látogatott Budapestre Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió utolsó pártfőtitkára. Az eredeti tervek szerint meglátogatta volna a gyárat, de a tűzeset miatt erre nem került sor.

A jelentés szerint a tűzeset azért következett be, mert a hűtő-szellőztető berendezést kikapcsolták. „Erre azért volt szükség, mert a csernobili atomreaktor katasztrófája nyomán a légtérbe került radioaktív anyagok a termelés minőségét nagymértékben befolyásolták volna, mivel a nagy teljesítményű ventilátorok az üzem légterébe juttatták a radioaktív anyagokat” – olvasható az akkori jelentésben.

A tűz oltásában a tűzoltók mellett részt vettek az üzem dolgozói, mivel csak ők tudták, hogy melyik gázpalackok a legveszélyesebbek ezért ők mentek be elsőként az épületbe – tudta meg a hirado.hu az üzem egykori üzemvezetőjének családjától.

Oláh Joachim csapatával a tűzből az idegmérget tartalmazó palackokat kimentette, amelyet aztán Vácra szállították és ott a katonai terepen megsemmisítették.

Nagyon súlyos károkat okozott volna a környező lakóépületekben, amennyiben ezek a mérgek felrobbantak volna.

A tűz fő okát Mlinkó Tamás, a Villamosipari Kutatóintézet szakértője abban látta, hogy a mennyezetbe épített szellőző ventilátorok szerelésénél az osztrák fél a náluk szokásos, a magyar előírások szerint tiltott megoldást alkalmazott, nevezetesen a fázistoló kondenzátorokat vízszintesen helyezett el.

Az oltásban egy tűzoltó megsérült, egy személyt pedig mérgezési tünetekkel kórházba szállítottak.

Az üzem a brit Lloyd’snál ugyan biztosítva volt, a cég pedig kétmilliárd forintnak megfelelő valutát ki is fizetett a károkért. A MEV megsemmisülése után semmiféle próbálkozás nem volt a hazai mikroelektronikai ipar újjáélesztésére.

Gyulai József akadémikus a Magyar Tudomány egy 2010-es számában így írt: ha nem következik be a Mikroelektronikai Vállalat tűzesete 1986-ban, vagy legalábbis a Lloyd’s biztosító által megítélt nagy biztosítási összeget nem a „nagy kalapba” tette volna az ország akkori vezetése, hanem abból újjáépítették volna az üzemet, akkor hazánk a rendszerváltozáskor egy további, élő és élvonalbeli iparággal léphetett volna be az új világrendbe.

 

Titkosszolgálati szálak?

A világot és a magyar közvéleményt 1986 tavaszán a csernobili atomkatasztrófa foglalkoztatta, míg a MEV tűzesete alig kapott nyilvánosságot. A sajtó csak röviden számolt be a tűzesetről.

A baleset mellett több elmélet kering arról, hogy szabotázs vagy biztosítási csalás történt. A Forbes magazin 2015 szeptemberi számában megszólaló volt MEV-munkatársak szerint ennek kicsi a valószínűsége, de több mint három évtized után is érdekes visszatekinteni az állítólagos titkosszolgálati szálakra.

Az egyik összeesküvés-elmélet szerint az amerikaiak tartottak attól, hogy a keleti blokk egyik országában csúcstechnológiai termékek gyártásába kezdenek, ezért „különleges műveletet kezdeményeztek” a gyár ellen.

Egy másik elmélet szerint a magyarok saját szakállukra dolgoztak, és ez szúrta a szovjetek szemét, ezért léptek közbe. A MEV-ben legyártott mikroelektronikai kütyük jelentős része szovjet rakétákba és más haditechnikai eszközökbe került volna, és mivel az arab országokba jelentős hadiipari exportot bonyolított Moszkva, ez sértette Izrael érdekeit. Innen ered a feltétlelezés, hogy a Moszad állhatott a tűzeset mögött.

A MEV chipgyártó üzemének megsemmisülése végérvényesen visszavetette a magyar mikrochipgyártást egy olyan korszakban, amikor az integrált áramkörök gyártása a virágkorát élte. A cég 1990-es felszámolásáig működött. A Fóti úti telephelyen a mai napig az amerikai elektronikus alkatrészeket gyártó Vishay Hungary működik.