×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Hitler azt akarta, hogy vele együtt pusztuljon el Németország

 

76 évvel ezelőtt, 1945. április 30-án Adolf Hitler, a Harmadik Birodalom Führere, a 20. század egyik legvéreskezűbb diktátora öngyilkosságot követett el berlini bunkerében. Hitler halálát az eltelt 76 évben számos rejtély övezte, és számos hajmeresztő elmélet látott napvilágot ennek kapcsán.

Az Európát leigázó Wehrmacht csapatai a sztálingrádi ütközet óta egyre inkább visszaszorultak, és 1945 tavaszán már a birodalom fővárosát, Berlint is bekerítették.

1945. április 16-án kezdődött a Berlinért vívott csata, mint a Németország által már rég elveszített második világháború utolsó fázisa. Ennek a küzdelemnek a végéig, 1945. május 2-áig a náci vezetés kapitulációt elutasító politikája további 200 000 háborús áldozatot, köztük civilek tízezreinek életét követelte.

Az április 22-i helyzetértékelő eligazítás során Adolf Hitler közölte, Berlinben marad, és agyon fogja lőni magát, ha a várost nem sikerül felszabadítania a német hadseregnek. Április 24-én, éjszaka a birodalmi kancellária (Reichskanzlei) a Führer-bunker fölött súlyosan megsérült egy bombatámadás során.

Hitler április 25-én értesült arról, hogy a szovjet csapatok gyűrűbe fogták Berlint, valamint megtudta azt is, hogy szovjet és amerikai katonák Torgaunál egyesülnek. Mindaddig a Martin Bormann és Joseph Goebbels által a Führer-bunkerben lejegyzett helyzetértékelések szerint a náci rezsim jelen lévő képviselői a szövetségesek szétválására számítottak, így még 1945. április 25-én is.

Mindenhol árulást látott

A háború utolsó hónapjaiban Hitler bunkerje mélyén parancsot adott Németország felégetésére is, amit Albert Speer fegyverkezési miniszter és a Führer főépítésze megtagadott.

Április 28-án Hitler a stockholmi rádióból értesült Heinrich Himmler, az SS birodalmi vezetője szövetségesekkel folytatott titkos tárgyalásairól és arról az ajánlatáról, hogy egy részleges kapituláció érdekében lemondana a magyar zsidók elgázosításáról. Ezen túl közölték vele, hogy Karl Wolff SS-tábornok fegyverszüneti egyezményt kötött az amerikai csapatokkal Olaszországban, valamint hogy Felix Steiner SS-tábornok megtagadott egy parancsot. Erre Hitler megparancsolta, hogy Hermann Fegeleint – aki összekötője volt az SS és Himmler irányában, ráadásul Eva Braun sógora – tartóztassák le annak berlini lakásában és lőjék agyon. Egy SS rögtönítélő bíróság halálra ítélte Fegeleint mint dezertőrt és mint olyant, aki tudott Himmlernek az ellenséggel fenntartott kapcsolatairól, és ezeknek részese is volt.

Hitler aláírta a halálos ítéletet, amelyet azután a birodalmi kancellária kertjében végre is hajtottak. Ezt az utolsó gyilkosságot történészek úgy értelmezték, hogy Himmleren állt bosszút, akit már nem fogathatott el, és ez a döntése azt is mutatta, hogy valószínűleg tartott a környezetében lévő SS-katonák merényletétől, és retteghetett attól, hogy esetleg a saját emberei majd leváltják.

A nap során Hitlert értesítették arról, hogy a remélt felmentő seregeket körbezárták és egymástól elvágták. Éjféltájban házasságot kötött Eva Braunnal, aki vele együtt kívánt meghalni. Éjszaka két óra tájban megfogalmazta mind személyes, mind politikai végrendeletét. Reggel a Vörös Hadsereg támadást indított Berlin központja ellen. Megfigyelők telefonon informálták Hitlert az oroszok további előnyomulásáról.

Déltájban már csak néhány száz méterre voltak a szovjet tankok a birodalmi kancelláriától. Este tíz óra táján értesítették Hitlert szövetségese, Benito Mussolini (és annak szeretője, Clara Petacci) lelövéséről, akiket menekülésük közben partizánok fogtak el a svájci határ közelében. Ez végérvényesen megerősítette őt abban, hogy öngyilkosságot kell elkövetnie.

Április 30-án Hitler búcsút vett alárendeltjeitől, megengedte nekik, hogy megkíséreljék a kitörést, mérget tartalmazó fiolákat osztott szét közöttük, és kipróbálta az egyik hatását Blondi nevű német juhászkutyáján, majd parancsot adott a maga és Eva Braun holttestének és hátrahagyott dolgaiknak az elégetésére. 15:30 és 15:50 közt mindketten öngyilkosságot követtek el.

Mindenért a zsidóságot okolta

Adolf Hitler 1945. április 29-én fogalmazta meg végrendeletét, melyben a második világháborúért a zsidókat teszi felelőssé, amivel igazolni kívánja a holokausztot. A Harmadik Birodalom Führere tervezett öngyilkosságát a Führer-kultusznak megfelelő önfeláldozásnak deklarálta, kijelölte az őt követő kormányt, azt kötelezve a háború feltétlen folytatására.

A német néptől a nemzetiszocializmus folytatását és az ehhez fűződő célok beteljesítését várta el, mindenekelőtt a nürnbergi faji törvények (Nürnberger Rassengesetze) betartását és a „valamennyi nép megmérgezői” elleni „kíméletlen ellenállást”. Mindezzel körülírja, hogy a németeknek a zsidók teljes megsemmisítése az ő halálát követően is kötelessége.

Homályos feltételezések a Führer halála körül

Máig tartják magukat különböző elméletek arról, hogy Hitler valójában nem halt meg, hanem számos náci vezérhez hasonlóan Dél-Amerikába menekült, és ott élte le hátralévő életét. A többi elmélethez képest talán még ez a leghihetőbb, hiszen szárnyra kaptak olyan elképzelések is, hogy a nácik titokban tovább szervezkedtek az Antarktiszon a negyedik birodalomért.

Az efféle elméletek azért is tarthatták magukat meglehetősen makacsul az elmúlt évtizedek során, mert az oroszok, akik Hitler földi maradványait őrzik, 1946 után legközelebb 2017-ben engedtek nemzetközi szakértőket a Führer koponyájának közelébe.

A francia tudósok megállapították, hogy az oroszok kezében lévő koponya minden kétséget kizáróan Hitleré, így kijelenthető, hogy a Harmadik Birodalom vezére valóban fejbe lőtte magát 1945. április 30-án, és nem menekült el a „Hold sötét” oldalára.