×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

Rohanunk a Sötét Középkorba

 

„Mi még a Sötét Középkorban élük. A Sötét Középkor – még nem ért véget” – így fejezi be Kurt Vonnegut Macskabölcső című regényét. De vajon a középkorra gondol-e (legkevésbé sem történelmi tárgyú regényének végén) az író? Az eredeti szövegben szereplő kifejezést („We are still in the Dark Ages. The Dark Ages – they haven’t ended yet”) szó szerint Sötét Kornak fordíthatjuk. Tehát: A Sötét Kor még nem ért véget. Még benne vagyunk.

Ezt a kifejezést egyébként Francesco Petrarca használta először a Kr. u. 500–1000 közötti korszakra. (Tegyük hozzá: Petrarca maga is a középkorban élt.) A nyugat-európai történetírás nemegyszer meg is különbözteti a középkor e két, korai és későbbi, 1000-től kb. a 15. század végéig tartó, a korszak végét illetően több dátumhoz is (1492, Amerika fölfedezése; 1517, a reformáció kezdete) kötött időszakát.

S e kifejezést használják (többnyire sötét) emberek arra, hogy megkülönböztessék szerintük fényes és haladó korunkat a fent említett korszaktól. Nos, nézzünk hát körül a mi felvilágosult, fényes jelenünkben!

Éppen a napokban történt: Texasban egy Harvardon végzett demokrata képviselő, James Talarico a közoktatási bizottság előtt felszólalva kijelentette, hogy nem két, hanem hat biológiai nem létezik. A magukat transzneműnek nevező középiskolai sportolókról szóló vita tétje gyakorlatilag az volt, hogy a magukat lánynak valló fiúk indulhatnak-e a számukra nyilván komolyabb győzelmi esélyeket jelentő női mezőnyben, ráadásul a lány öltözőbe való bejárás is megengedett. Hat nem, értik? Hát nem értik?

Az izgalmas jelenetről olvasva a Gyalog galopp című, történetesen a Sötét Középkorban játszódó film juthat eszünkbe: „És így bizonyították be, uram, hogy a föld banán alakú.”

No, de mi legalább egy felvilágosult, fényes korban élünk, amikor domináns színné válik a fekete! S rasszistává a víz.

„Én voltam az egyetlen fekete srác a medencében”: miért olyan fehér az úszás? – fakaszt könnyeink nyeldeklésére a The Guardian, melynek cikkéből kiderül, hogy a ködös Albionban a rendszeresen uszodába járók mindössze két százaléka fekete. Annak az olvasónak, aki még ezután sem dobta ki uszodabérletét, elmondhatjuk, hogy egy kitűnő filmecske eredt e jelenség nyomába.

Ed Accura, aki A feketék nem tudnak úszni című, a következő Oscaron bizonyára díjesélyes alkotás producere és főszereplője, olyan lélegzetelállító részleteket oszt meg velünk, miszerint 53 évesen tanult meg úszni. Mindaddig az úgynevezett Bl-aquaphobia megakadályozta ebben. Ezt a csodás szót a fekete emberek víztől való félelmének leírására alkották meg (nem a Gyalog galopp rendezői). S ez a félelem erőteljesen megkülönbözteti a feketéket fehér társaiktól – kiáltja a világba az igazat a brit világlap.

Egyszerűsítsünk – bökött hanyagul egykori fizikatanárunk a teleirkált táblára, s néhány spongyatörléssel tiszta felületet teremtve beírta oda a képletdzsungelt feloldó kulcsot. Ez itt így hangzik: a víz tehát rasszista.

„Most azt meséld el: hogyan is lehet birkavesével földrengést megelőzni?” – ez kivételesen nem a BLM mozgalom új szlogenje, melyet skandálva a haladás hívei világszerte a nyílt utcán verik agyon azt, aki ezzel nem ért egyet. Nem, ez csak egy újabb idézet volt a Gyalog galoppból.

De ma, ugyebár, nem élünk a Sötét Korban. Bezzeg Márai színpadi műve, a Kassai polgárok! A vastagon középkori tematikájú darabban egy mesterember öli meg Aba Amádé nádort, mert az martalócaival a városra támad, hogy vagyonuk mellett még szerzett jogaiktól, kiváltságaiktól is megfossza annak lakosait.

Ugye, a nyájas olvasó el sem tudná képzelni, hogy egy haladó kormányzat nyomorba vezeti a felvilágosult országot, majd pribékeket küld a zúgolódó polgárok nyakára? Lőjék ki a szemem, ha erre példát találok!

S borzongva tanulmányozzuk Hieronymus Bosch festményeit: felgyújtott városok fénylenek, a romos házak közül pokolbeli alakok törnek elő. Bezzeg a mi korunkban micsoda nyugalom honol, ott van például a kies Minneapolis. Még hogy égő házak, brrr… Vagy ott van az a sok-sok amerikai elektronikai bolt, melyet nyilván valami árleszállítást gyanítva rohantak le a BLM és az Antifa szimpatizánsai, s a nagy tülekedés lett az oka, hogy a véletlenül arra járó-kelő szegény ember által betört kirakatból kibillent az a fránya, ötméteres házimozi épp egy arra guruló szegény ember terepjárójának platójára.

S azokban a régi korokban mindenféle járványok is pusztítottak. Ma ez elképzelhetetlen. Amellett, hogy nem nagyon volt közbiztonság és rabló hordák ronthattak a városokra, a járványok idején a doktorok csak sokszorosan szűrő, különleges álarccal (maszkkal) mertek a ragály sújtotta családhoz kimenni. Ha egyáltalán kimentek. Elképesztő.

Miért jutnak eszünkbe efféle, ósdi párhuzamok? Talán a fent említett Márai okán. Harminc ezüstpénz című, az árulásról és az író felelősségéről szóló regénye Jézus idejében játszódik. A regény monumentális zárójelenete nagycsütörtök éjjele. Júdás öröknek tűnő éjszakája. Itt olvashatjuk ezt a szövegrészt: „(…) Pislogva kémlel az éjszakába. A derengést nézi, az ég alján lobbanó első fényt. Lehet, hogy már virrad? … – gondolja. Odébb megy, a fejét rázza.”

A címlapfotó illusztráció.