Gyilkosság és megkülönböztetés árnyékolja be a francia vitasorozatot

 

Hipokratának, szemforgatónak tűnik a francia kormány által a szekularizációról, a vallási semlegességről indított vitasorozat – észlelte több konzervatív orgánum, felidézve a közelmúlt olyan eseteit, amelyek megmutatták, hogy a kormány kettős mércét alkalmaz. Ha a mérleg egyik serpenyőjébe valamilyen muszlimokkal kapcsolatos ügy kerül, a másik serpenyő soha nem tud elég súlyos lenni – legyen szó akár egy brutális gyilkosságról vagy akár a húsvétról és a ramadánról.

„Minden országban vannak szavak, amelyek szimbolikus erővel bírnak” – többek között ezzel a kijelentéssel indította meg Marlene Schiappa, a kormány állampolgársági kérdésekért felelős tagja Párizsban a szekularizációról szóló vitasorozatot. Ez a Magyarországon kevéssé ismert kifejezés az egyházaktól mentes, „világi” állam működését hangsúlyozza. Emmanuel Macron kormánya, mely eredendően a liberalizmus értékrendszere mellett elkötelezett, hosszabb ideje igyekszik a francia állam politikai identitásának ezt az alapértékét hangsúlyozni, így „vágva oda” egyet az iszlamizmust passzívan támogató baloldalnak is. Szintén némi erődemonstrációt jelent mindez az országban egyre nagyobb teret nyerő, agresszív iszlamista terjeszkedéssel szemben is.

A kisebb példányszámban számban terjesztett és kevesebb publicitást kapó, a balliberális ideológiával szembeni alternatívát is felmutató francia lapok ugyanakkor több olyan közelmúltbeli esetet is felsorolnak, mely azt bizonyítja, hogy sem a végrehajtó, sem a bírói hatalom nem áll ki a muszlim közösséghez tartozó személyek erőszakos cselekményeivel szemben. Emellett kimutatható a kettős mérce is a keresztény és a muszlim közösségek esetében, utóbbiak javára.


Franciaországban a „társadalmi vitának” komoly hagyományai vannak, s ezt a mostani vitasorozatot három hónapra tervezik. Mint arról a távirati iroda is beszámolt, a kerekasztal-beszélgetéseket és munkacsoportokat szervez a kormány a vallásgyakorlás szabadságáról, a kutatásról, a fiatalságról, az állampolgársági integrációról, a nők jogairól. A Rasszizmus és Antiszemitizmus Elleni Nemzetközi Liga (LICRA) pedig szabad kezet kap a minél szélesebb körű viták megtartására. Úgynevezett "nagy konzultáció" indul mintegy 50 ezer fiatal internetes megkérdezésével arról, hogyan élik meg a mindennapokban a szekularizációt. Nyár végén az eredményeket és a kezdeményezéseket bemutatják egy fórumon.

Zsidó asszonyt agyonverni és az erkélyről kihajítani: nem antiszemitizmus

Miközben az erre hivatott ifjak izgalmas beszélgetéseket folytathatnak a rasszizmusról, s történetesen az antiszemitizmusról is, a 2017-ben brutálisan meggyilkolt, orvosi végzettséggel rendelkező Sarah Halimi nyugalmazott óvodavezető nővére, Esther Lekover az izraeli igazságügyi szerveknél indítványozza a vádemelést testvérének gyilkosa ellen. Ennek oka, hogy Sarah Halimi muszlim gyilkosa, Kobili Traoré tárgyalás nélkül megúszta az asszony meggyilkolását, s az ügyben a francia igazságügyi szerveknél már minden jogorvoslati forrást kimerítettek.

Az áldozat nővére azt követően kíván panaszt kíván benyújtani az izraeli igazságszolgáltatáshoz, hogy a francia Semmítőszék ítélete megerősítette: nem mondható ki  a vádlott bűnügyi felelőssége – közölte a Le Parisien. Az Izraelben benyújtott panaszt azért lehetett befogadni, mert a héber állam büntető törvényei lehetővé teszik a külföldön elkövetett antiszemita bűncselekmények vizsgálatát. Másrészt nehéz elképzelni, hogyan vezethet ez valódi tárgyaláshoz, mivel Franciaország nem adja ki állampolgárait.

Az irtózatos kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság idején a 27 éves Traoré a szerencsétlen asszony szomszédja volt, „foglalkozását” tekintve kábítószer-kereskedő. Kobili Traoré betört a 65 éves ortodox zsidó nő lakásába, áldozatát összeverte (valószínűleg már ekkor agyonverte), majd „Allahu Akbar”-t rikácsolva lehajította az erkélyről.

Tettének semmilyen következménye nem lett: a komoly szavazóbázist jelentő, emiatt mind a konzervatív, mind a baloldali politikai tömbök által igen óvatosan kezelt (ám antiszemita érzelmeit véka alá soha nem rejtő) muszlim közösség tagját a bíróság is kesztyűs kézzel kezelte. Ügyében egy olyan döntés született, miszerint a gyilkosságot „delíriumos roham” hatására követte el, így nem felelős a történtekért.

A francia kormány és a média még azon is hónapokat tétovázott, hogy ezt a gyilkosságot antiszemitának titulálja. Érdekes kérdés tehát, hogy a most kezdődő, hangzatos „társadalmi vita” keretében mit neveznek rasszizmusnak és antiszemitizmusnak.

Orwelli: „húsvét rossz, ramadán jó"

A társadalom szélesebb csoportjait sújtó előítélet is témája lehet a most kezdődő társadalmi egyeztetésnek; kérdés viszont, hogy szóba kerül-e a Ramadán, az iszlám böjti hónap és a húsvét vitája. Pedig ez a probléma megkérdőjelezi a francia állami identitás másik tartóoszlopát, a laicitást, az egyházak irányában tanúsított semlegesség elvét is.

A jövőre a választásokon elnökjelöltként induló Jean-Frédéric Poisson, a kereszténydemokrata VIA párt (La voie du peuple –A nép hangja) tette szóvá a minap, hogy az állam döntésével, amely mentességet, feloldást biztosít a koronavírus okán elrendelt korlátozások alól a muszlimoknak abból a célból, hogy a kijárási tilalom idején is eljárhassanak imádkozni a Ramadán alatt, kibújt a szög a zsákból.

Erre az intézkedésre ugyanis közvetlenül azt kövezően került sor, hogy a kormányzat megtagadta azt a katolikusoktól a nagyhéten, hogy a kijárási tilalom órái alatt templomba mehessenek – mutat rá a politikus.

A címlapfotó illusztráció.