A nagy blöff, avagy mit tanulhatna a futball a Forma–1-től?

 

Tizenkét nagy futballklub bejelentette a Szuperliga megalapítását, amire a labdarúgás európai irányító szerve, az UEFA kemény szankciókat helyezett kilátásba az új sorozatban részt vevő csapatokkal szemben. A helyzet kísértetiesen hasonlít a 2004–2005-ben a Forma–1 szakadásával fenyegető ellenszéria, a GPWC megalapításához, amit a legnagyobb autógyártók hoztak létre. Bernie Ecclestone mesteri húzása akkor megmentette az F1-et a kettészakadástól. Vajon az európai futballt ki menti meg?

Jean Todt, a Ferrari F1-es csapatfőnöke és Luca di Montezemolo, az olasz márka elnöke a monzai Olasz Nagydíjon, 2004-ben. Ebben az évben a Ferrari csatlakozott a szakadár GPWC-sorozathoz, de végül elfogadták Bernie Ecclestone „visszautasíthatatlan” ajánlatát (Fotó: Ferrari Media)

A költségcsökkentés nem új keletű az élsportban, és a Forma–1-ben különösen nem az. Már 1989 végén azért tiltották be a turbómotorokat, mert túl magasnak tartották a fejlesztési költségeket, ami veszélyeztette a csapatok létbiztonságát. Néhány évvel később az autóipart forradalmasította az elektronika és számítógépes vezérlés elterjedése. A világbajnok McLaren-Honda éves költségvetése ezért az 1988-as 180 millió dollárról négy évvel később több mint 35 százalékkal, 295 millió dollárra ugrott.


Az autógyártók lehettek a szakadár futballklubok példaképei

A közepes és a kisebb csapatok azóta több alkalommal követelték az autósport irányító testületétől, a Nemzetközi Automobil-szövetségtől (FIA), hogy tegyen határozott lépéseket a költségek megzabolázására. Miután az FIA elnöke bejelentette, hogy próbálkozásai – főként a nagy csapatok ellenérdekeltsége miatt – kudarcot vallottak, „alulról jövő” kezdeményezés indult az elszabadult költségek megfékezésére.

Ezzel egy időben a 2000-es évek elején a Forma–1-ben szereplő nagy autógyártók,

a Mercedes, a BMW, a Toyota, a Honda, a Renault, a Ford és a Ferrari vezetői úgy érezték, ők tartják el sok százmillió dollárból az egész sportágat, ezért nagyobb beleszólást követeltek a szabályalkotásba, de még nagyobb szeletet akartak az FIA és a Bernie Ecclestone vezette Formula One Management (FOM) reklámbevételeiből.

A helyzet tehát kísértetiesen hasonlított a tizenkét futballklub motivációjára, ami végül az Európai Szuperliga tervezett elindításához vezetett.

Az említett autógyártók 2004-ben megalapították érdekvédelmi szervezetüket, amely a Grand Prix World Championship (GPWC) néven egy idő után nyíltan azzal fenyegette az FIA-t és a FOM-ot, hogy ellenszériát indít, ha nem teljesítik a követeléseiket. Ebben a csapatok akarták megszabni az indulás technikai feltételeit; azt, hogy melyik versenypályákon tartanak futamot, és természetesen maguk között osztották volna szét a televíziós közvetítésekből és a reklámokból befolyó jogdíjakat is.

Michael Schumacher győz a Ferrarival a Hungaroringen a 2004-es Magyar Nagydíjon. A Ferrari ugyan csatlakozott az F1 ellenében szervezett GPWC-sorozathoz, de az olaszok hallani sem akartak a többi gyártó által szorgalmazott költségcsökkentésről és a technikai leszerelésről (Fotó: Ferrari Media)

Blöffölt a Ferrari, de egyben maradt a Forma–1

A helyzet a 2005 januárjára odáig fajult, hogy a GPWC közzétette a saját versenynaptárát, és félő volt, hogy a Forma–1-es világbajnokság kettészakad. A kilátástalannak tűnő helyzetben Bernie Ecclestone zseniális húzással maga mellé állított két csapatot, s ezzel megbontotta az autógyártók egységét.

Ecclestone 100 millió dolláros éves juttatást ígért a Ferrarinak, továbbá évi 25 millió dollárt a Williamsnek, mindkettőt „történelmi jutalék” jogcímen.

A Ferrari – amely Michael Schumachernek köszönhetően 2000 óta nyerő szériában volt, ezért alapvetően ellenezte a többiek költségcsökkentésre, illetve technikai leszerelésre irányuló terveit – egykettőre beadta a derekát, csakúgy, mint Sir Frank Williams, akinek csapata éppen az utolsó szezonjára készült a BMW-vel, ezért nagy szüksége volt minden centre.

Sokan máig vitatják a Ferrari 100 millió dolláros éves apanázsának jogosságát, és felteszik a költői kérdést: vajon a Forma–1-nek van nagyobb szüksége a Ferrarira, vagy a Ferrarinak a Forma–1-re?

Az európai csúcsfutballra vetítve is helytálló a kérdés: vajon az UEFA Bajnokok Ligája kevesebb lenne-e a Manchester United vagy a Real Madrid nélkül, vagy az évszázados múlttal rendelkező kluboknak van nagyobb szükségük az UEFA által lebonyolított kupasorozatra?

Blöfföltek a csúcsfutballklubok is?

Szabados Gábor sportközgazdász az M1 keddi adásában úgy fogalmazott, hogy a kezdeményezés csak blöff a kontinens leggazdagabb csapatai részéről.

„Ez inkább egy nyomásgyakorlás a klubok részéről. Amit a Szuperligáról leírtak, az inkább azt mutatná be, hogy milyennek szeretnék látni a Bajnokok Ligáját. Ha meg tudnának egyezni az UEFA-val abban, hogy a Bajnokok Ligáját úgy alakítsák át, ahogy ők szeretnék – hogy például a nagy csapatok kapjanak garantált főtáblás helyet alanyi jogon, a bevételekből is nagyobb arányban részesüljenek –, akkor minden további nélkül maradnának a Bajnokok Ligájában”

– mondta Szabados Gábor.

Hasonlóan tehát ahhoz, ahogy a Ferrari 2005-ben blöffölt, de végül – megfelelő díjazás fejében – maradt a Forma–1-ben, vélhetően meg lehet egyezni az európai futball topcsapataival is. Ahogy a gazdaságban és a profi sportban oly gyakran, minden a matematikán, azaz a bevételek elosztásán múlik. Ebben pedig az UEFA követhetné Ecclestone, illetve a FOM példáját, hogy megelőzze a világ legnépszerűbb sportjának kettészakadását a vén kontinensen.