×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Csúfos kudarcot vallott a CIA puccskísérlete a Disznó-öbölben

 

Két és fél nap alatt dugába dőlt az amerikai titkosszolgálatok terve, hogy megdöntsék Fidel Castro kiépülő hatalmát a szomszédos Kubában. Ma éppen 60 éve, 1961. április 19-én bukott el a disznó-öböli akció, az Egyesült Államok legnagyobb kudarca az 1953-as koreai fegyverszünet óta.

A katonai akció előkészületei még Dwight D. Eisenhower elnöksége (1953–1961. január 20.) idején kezdődtek, a végrehajtás viszont John F. Kennedy kabinetjének jutott. A hírszerzés már jóval a műveletek megkezdése előtt figyelmeztette Kennedyt, hogy az akció sikere kétséges, ugyanis a kubai civil lakosság nagy része Fidel Castrót támogatta.

A CIA terve arra épült, hogy a partra szálló kubai emigránsok maguk mellé állítják majd a helyieket, és ellenforradalommal döntik meg a kubai kommunista rezsimet.

Járókelők nézik az invázió alatt a Playa Gironnál lelőtt amerikai repülőgép roncsait a havannai Capitolium épülete előtt, 1961. december 18-án (Fotó:Nemzeti Fotótár)

A szovjet titkosszolgálatok is tudomást szereztek a készülő amerikai akcióról, ezért információkkal látták el a kubai kormányt.

Miután a hadművelet 1961. április 17-én megindult, Castro gyorsan mozgósította a hadsereget, de a civil lakosság is tömegével ragadott fegyvert a partra szálló emigránsok ellen. A mintegy 34 ezer fős kubai reguláris erő alig több mint két nap leforgása alatt a tengerig szorította vissza a támadókat, és ezerkétszáz, nagyrészt kubai emigráns esett fogságba.

A konfliktus előzményei

1959. január 1-jén győzött a szocialista forradalom Kubában, ennek köszönhetően Fidel Castro került hatalomra. A hidegháború kellős közepén az Egyesült Államok kormánya komoly veszélyforrásnak tartotta a kubai forradalmat –

nemcsak azért, mert az USA „előszobájában” egy, a Szovjetunió felé elkötelezett rezsim született, hanem, mert Eisenhowerék tartottak a „forradalom exportjától”, azaz, hogy a kubai szocialista forradalom példaképül szolgálhat más közép-amerikai országokban is.

A szomszédos kis országokra gazdasági gyarmatként tekintő Egyesült Államok és Kuba diplomáciai kapcsolatai hamarosan romlásnak indultak: Kuba államosított mindent, ami amerikai cégek tulajdonában állt, az Egyesült Államok pedig felhagyott a kubai nádcukor vásárlásával, amelyet a Szovjetunió kezdett el felvásárolni.

Francisco Álvarez éjjeliőr a disznó-öböli amerikai partra szállási kísérlet során áprilisban lelőtt amerikai katonai repülőgép roncsát őrzi 1961. december 18-án (Fotó: Nemzeti Fotótár)

Eisenhower elnök, hogy destabilizálja vagy megbuktassa a Castro-kormányt, elrendelte a kubai félkatonai szervezetek finanszírozását. A két ország diplomáciai kapcsolatai ezzel megszűntek.

Háborús készültség a kubai–amerikai határon

A CIA az Egyesült Államokba menekült kubai emigránsok körében keresett önkénteseket az akcióra, akiket később guatemalai, Puerto Ricó-i és nicaraguai táborokban készítettek fel a bevetésre.

Ezerötszáz kubai ellenálló formálta a 2506-os dandárt (Brigade 2506 vagy Brigada Asalto 2506), és gépfegyveres, ejtőernyős és pilótakiképzésben is részesültek.

A beavatkozásra az Egyesült Államok kivonás előtt álló hajóiból és repülőgépeiből álló flottát készítettek elő. A Disznó-öbölben megkezdett invázió alig több mint 48 óra múltán összeomlott. Castro 25 ezer reguláris katonát, kilencezer rendőrt és mintegy 200 ezer irreguláris polgári milicistát mozgósított a megszállók ellen.

Beresztóczy Miklós címzetes prépost, az Országos Béketanács Katolikus Bizottságának főtitkára is felszólalt a Sportcsarnokban a Kuba elleni agresszió befejezését követelő tiltakozó nagygyűlésen, 1961. április 19-én (Fotó: Nemzeti Fotótár)

A maroknyi fegyveres emigráns elbukott a több tízezres túlerővel szemben, az Egyesült Államok pedig elkönyvelhette legnagyobb katonai vereségét az 1953-ban megkötött koreai fegyverszünet óta.