×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!
×

Az 1956-os Pilvax

 

Március 15-én léptek nyilvánosságra 1956 antikommunista szellemi előkészítői. 1956 történetét nem lehet megírni és nem lehet megérteni a „Kolhoz Kör” és a Tiszta szívvel folyóirat társasága nélkül. Ismeretlen hőseink rendkívül jelentős hatást gyakoroltak az 1956-os eseményekre.

1956-ban, március 15-én egy kisebb egyetemista társaság gyűlt össze a nemzeti ünnep tiszteletére Budán, a Vár falai között levő Régi Országház vendéglőben, az Országház utcában. A helyszínválasztás nem volt véletlen, hiszen az ország helyzetéről akartak gondolkozni. A kocsmának helyt adó házzal szemben álló épületben tartották ugyanis 1790-ben az első budai országgyűlést, s itt volt 1848-ban a Helytartótanács is, amely – Petőfi szavaival – „reszketni méltóztatott”. Az ősi, patinás házban 1850-től pékség is működött, amely mellett 1899-től boxokkal, kerthelyiséggel üzemelő vendéglő nyílt. A második világháborúban megsérült az épület, a kijavítása elhúzódott, s az otthonos éttermet a kommunizmusban talponállóvá züllesztették. A „Régi Országház” helyett a „Kolhoz” néven emlegették – írja Zsebők Csaba a Huszárvágás blogon.

Ekkor még kemény kézzel fogta az ország nyakába vetett gyeplőt a kommunista párt, így a történet idején, 1956. március 15-én nem egészen szabályos, és nem is teljesen nyilvános összejövetel a korszakban megszokott, többi megemlékezéstől meglehetősen eltérő alkalomra sikerült. Nem csak azért, mert március 15-e nem volt hivatalos nemzeti ünnep a diktatúrában, és így az ünneplés is korlátozott volt. Hanem azért is, hogy a hallgatók pár oktatójukkal együtt a hivatalostól egyetemi eltérő ünnepséget tartottak. Az egyetemi oktatók közül a „Kolhoz Kör” központi alakjának kétségtelenül Molnár József történész-levéltáros, az ELTE tanársegédje bizonyult. A Kolhoz a névadó kocsmán kívül egyébként konspiratív becenévnek tekinthető, egyrészt a jórészt vidéki származású egyetemistáktól ha valaki kérdezte, hogy mik ezek a gyanús találkozók, mondhatták, hogy a „vidék problémáit, a termelő-szövetkezetek kérdéseit” vitatják meg. Mondanunk sem kell, hogy összeesküvőink a magyar agrárnépesség elsöprő többségéhez méltóan gyűlölték a kolhozosítást. A Kolhoz annyiban ironikus név is volt, hogy a fröccsöt, egyebet közös pénzből rendeltek.

Az 1954-től Molnár körül kialakuló „Kolhozra” ’56-ban már a reformkommunista Petőfi Kör egyes vezetői is rendkívül idegesen reagáltak, hiszen a fellazuló helyzetben 1956-os tavaszi szemeszter végére a Kolhozról már lehetett tudni az egyetemisták körében. A Petőfi Kör és a „Kolhoz” között alapvető különbségek mutatkoztak. Molnárék köre spontán szerveződés volt, és nem jellemezte semmiféle dogmatizmus, ami a Petőfi Körben, a pártellenzék megnyilatkozásaiban minden reformelképzelés közepette is érződött. A „kolhozosokat” ráadásul nem kötötte semmiféle pártfegyelem, és egyetemi polgári helyzetükből adódóan bármikor összeülhettek…

Március 15-én döntöttek arról az összeesküvő egyetemisták, hogy október 6-án történelmi emléksétát fognak tartani. A szellemi térfoglalás érdekében pedig saját lapot akartak létrehozni. Ősszel indították útjára a valódi változásokat elsőként követelő, független Tiszta szívvel című folyóiratot, már október elején, és „agitációs munkát” folytattak más egyetemeken, főiskolákon. Máténak ifj. Domokos Pál Péterrel a Képzőművészeti Főiskola jutott, ahol megismerte majdan társát, Darázs Máriát is. A bölcsészek a képzősökkel meglehetősen jól együtt tudtak működni az október 6-i demonstráció megszervezésében.

Máté Imre az ősz elején a Tiszta szívvel egyetemi lap főszerkesztője lett. A szerkesztőbizottság tagjai további egyetemisták, mégpedig Mátén kívül Román Károly felelős szerkesztő, ifj. Domokos Pál Péter, Kabdebó Lóránt, Szakács Sándor és Veres Károly – később valamennyien a magyar szellemi élet kiválóságai. Az 1956. október első felében, még a forradalom előtt megjelent „Tiszta szívvel” fejlécén ez olvasható: az „Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karai Irodalmi és Tudományos Diákköreinek folyóirata”. A függetlennek tekinthető lapban új versek, elbeszélés, műfordítások, tanulmányok, cikkek, illetve oktatási javaslatok láttak napvilágot. Máté Imre írta az orosz nyelv fakultatívvá tételét követelő cikket a folyóiratba, amelyben – Kabdebó Lóránt irodalomtörténész professzor későbbi jellemzésével élve – a forradalom sugallatát hordozó költeménye, „A szent tehenek” is megjelent.

Október 6-án olyasmi történt, ami addig elképzelhetetlennek tűnt: tüntettek a sztálinista rendszer ellen. Mégpedig magyar fiatalok, egészen pontosan egyetemisták, főiskolások. A szervező a „Kolhoz Kör” és pár képzős volt. Az antisztálinista (valójában antikommunista) tüntetés szimbólumértékűnek bizonyult, és komoly visszhangja támadt. A honi egyetemeken, főiskolákon mind jobban terjedt a megmozdulás híre, a jelszavak egyre népszerűbbek lettek, és további követeléseket eredményeztek.

A tüntető menetelésnek egyébként több fontos állomása volt: Sztálin szobra, a jugoszláv, majd a szovjet nagykövetség, az ÁVH korábbi székháza, a Batthyány-örökmécses és a Petőfi-szobor. Többek visszaemlékezése és állambiztonsági iratok szerint is október 6-án a Szovjetunió nagykövetsége előtt hangzott el először a „Ruszkik haza!”. S a többi jelszó is óriási hatást gyakorolt: „Szabad művészetet!”, „Éljenek a bátor írók!”, „Írjatok igazat!”, „Ne álljunk meg félúton! – Sztálinizmus pusztuljon!”, „Függetlenség, szabadság!”, „Tanítsatok igazat!”.

Az október 6-i utcai demonstrációt követően megfogalmazódtak bizonyos követelések. A Magyar Diákok kezdetű politikai röplap október 10-e után Szegedre is eljutott. A levelet, amelyben ez a dokumentum is szerepelt, Román Károly írta egy szegedi joghallgató barátjának. „Felhívunk benneteket, hogy október 22-én lépjetek velünk egységesen sztrájkba az orosz nyelv fakultatívvá tételéért” – állt a röplapon. A levél megerősített pár szegedi joghallgatót abban, hogy a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét életre hívják október közepén. Mint ismert, a MEFESZ kulcsszerepet töltött be a forradalom követeléseinek kidolgozásában.  Így a „Kolhoz Kör” kezdeményező szerepe elvitathatatlan. Ráadásul egy sor állambiztonsági irat is azt támasztja alá, hogy a „Kolhoz Kör” a forradalom fontos szellemi előkészítőjének bizonyult. A kör vezetőiről pedig ez állt az iratokban: „narodnyik-nacionalista”.

A demokratikus, népi-nemzeti gondolat új megfogalmazása volt ez, amely egészen a rendszerváltásig s azt követően is kitartott! Az 1956-os Pilvax méltó volt 1848-as nagy szellemi elődjéhez.

Címlapfotó: Illusztráció/Huszárvágás blog