Mike Tyson első profi világbajnoki övét Trevor Berbick kiütésével, 1986-ban, húsz éves korában szerezte meg, ezzel ő lett a boksz legfiatalabb nehézsúlyú világbajnoka. „Vas Miska” 1987-ben ezen a napon egyesítette a WBA és az IBF világbajnoki címét James „Bonecrasher” Smith kiütésével.
„Iron Mike” Tyson – az atléta Carl Lewis és Ben Johnson, valamint a Forma–1 kultikus párosa, Alain Prost és Ayrton Senna mellett – a világ legismertebb sportolójának számított az 1980-as évek második felében.
Népszerűségét félelmet nem ismerő habitusának, villámgyors egyeneseinek és első menetes kiütéseinek köszönhette.
Pályafutása első 19 profi összecsapását KO-val nyerte, közülük tizenkettőt az első menetben.
Tyson 1986-ban elnyerte a Boksz Világtanács (WBC) világbajnoki címét, miután a második menetben kiütötte az amerikai Trevor Berbicket.
Ezt követően
1987. március 7-én James „Bonecrasher” („Csonttörő”) Smith, illetve később Tony Tucker legyőzésével a profi ökölvívás két másik meghatározó szervezete, a Boksz Világszövetség (WBA) és a Nemzetközi Bokszszövetség (IBF) bajnoki címét is megszerezte.
Ezzel a „Dinamit Kölyöknek” becézett Tyson lett az első nehézsúlyú ökölvívó, aki egyszerre birtokolta a WBA, a WBC és az IBF bajnoki öveit, valamint az egyetlen, aki sorban egyesítette a három nagy világszervezet titulusait.
A következő évben Tyson lett a vitathatatlan bajnok, miután az első menet 91. másodpercében kiütötte Michael Spinkset. Tyson 1990-ben az esélytelennek tartott James „Buster” Douglas ellen veszítette el vb-címeit, aki a tizedik menetben kiütötte őt.
