×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Pavel és Helena

 

Feladta saját, a Capitoliumnál kitört zavargásokban részt vevő szüleit egy lány a Twitteren. A saját bejegyzése szerint „BLM-szimpatizáns és leszbikus” Helena Duke még az anyját közelről mutató családi fotókat is képes volt közzétenni a szent ügy érdekében.

A lány nem sokat teketóriázott: a közösségi finanszírozással foglalkozó GoFundMe oldalon már közölte is, hogy családjával kapcsolata ugyebár most megromlott, jelenlegi helyzetében vajmi kevés támogatásra számíthat és van egy álma, hogy ügyvéd lesz. (Párizs megér egy misét!).

Kerek, szép és tanulságos történet.

Az olvasók gyomrát talán nem tennénk próbára az eleve émelyítő história olyan, egyelőre igazolhatatlan és feltárhatatlan részleteivel, hogy a tüntetésen részt vevő anyának (akit senki sem próbál megszólaltatni) a Capitoliumnál miért törték be az arcát, hogy ki lopott, és lopott-e mobiltelefont, hogy leszbikussága miatt Helenának valóban voltak-e, feszültségei a családdal. Sőt, most nem foglalkozunk a kisördög sugallatával sem: tényleg-a szülei-e, akiknek a fotóját látjuk, s egyáltalán, létezik-e és Helena-e Helena? Bármennyi igazság is van a történetben, kifizetődőnek tűnik szülőket feladni. E sorok írásakor a kor szellemére kiválóan ráérző Helena gyűjtőkampánya már közel 60 ezer dollárnál (mintegy 17 millió forint) jár.

De nézzük mit mond a történelem, mely ez esetben is tanít és szórakoztat. S hogy ellőjük a teljes közhelyszótárt: ismétli önmagát.

De tényleg ismétli:

hasonlóképen adta fel szüleit a szovjet úttörőmozgalom kis szentje, a szobrokkal, festményekkel is megörökített Pavel Trofimovics Morozov.

A kis Pavlik – legalábbi ezt harsogta a sztálini propaganda – az 1930-as évek elején feljelentette saját apját a rendőrségen, mivel az „dokumentumokat hamisított és banditáknak, valamint a szovjet állam ellenségeinek adta el őket”. Mi sem volt jellemzőbb a mély-Oroszhonban meghúzódó Geraszimovka nevű falu téeszelnökének napi tevékenységeire, ugyebár. De a reakció erői nem nyugodtak: az aljas családtagok bosszúból megölték a kis pionírt.

Nem vicc: színházi előadások, versek, sőt opera is keletkezett ebből a történetből; festmény örökítette meg arcvonásait; kis pionír fiúcskák és leánykák álltak tisztelegve a hős Morozov szobránál. Hogy mi az igazság, utólag kideríthetetlen; egyes kutatások szerint a Pavlik nem volt pionír, sőt egyenesen a szovjet állami terrorszervezet és titkosrendőrség, a GPU tette el őt láb alól. Mások arra jutottak, hogy a faluban játszadozó gyermekek kezében sült el egy hozzájuk került puska, így halt meg társuk; minden más kitaláció.

De nem is ez a lényeg. Hanem a két történet szembeötlő hasonlatossága. Morozov saját édesapját adta fel a rendőrségen, Helena édesanyja képmását tette közzé ország-világ előtt, egyben a hatóságoknak is kiszolgáltatva szüleit. Morozov történetével azt propagálták, hogy a Párthoz és a totalitárius rezsimhez való hűség fontosabb, előbbre való, mint a családhoz, a szeretteinkhez fűző kötelék. S mi mást fed, ha nem egy hasonló elvakultságot, az Ügyért édesanyján is átgázoló Helena BLM-rajongása? A történet ország-világ elé tárása pedig valami világnézeti azonosulást, egy elvárt attitűdöt hordoz, mint annak idején a KISZ-tagság volt, melynek túlhangsúlyozása, a szervezetben kifejtett nagyobb aktivitás azt takarta, hogy az illető az államtól, a hatalomtól cserébe vár vagy elvár valamit. Ismételjük meg: Helena szeretne tovább tanulni. Egy kitaszított, de szenvedésében is a BLM-ügy mellé álló lány tanulásának önzetlen támogatásánál nincs vonzóbb varázsszó a pénzes sznobok köreiben.

Morozov tettét nem elítélték, hanem példaképként állították a gyermekek, a tanuló ifjúság elé. Történetének lényege eleve magában hordozza, hogy a Párthoz és a totalitárius rezsimhez való hűség fontosabb, előbbre való, mint a veszélyes, vagy akár gyűlöletes családhoz fűző kötelék. Helena feljelentését számos híroldal ismertette – sine ira et studio, harag és elfogultság nélkül, szép, színes fotókkal. Mármint hogy egy csöpp harag sem mutatkozott a szüleit akár rendőrkézre adó lánnyal szemben. Senki föl nem vetette az anya elemi emberi jogait, például hogy akarata nélkül ne ismerje meg és ne tudja ezután bárhol, bármikor azonosítani őt akár az egész bolygó lakossága.

Az anyát visszataszítóan, véres arccal, a tömegmédia által „csőcseléknek” titulált tüntetők között, egy állítólagos mobiltelefonos lopás miatt összeverve mutatták be; Helenát viszont egy csábos képpel illusztrálva. A háttérben a nagyváros toronyházai; ez a lány nem valami lézengő pipi, ő már a mi jövőnk alkotóeleme, sugallja a fotó. A szovjet propaganda sajtómunkásai felszisszentek volna az irigységtől a szájba rágás, lejáratás, manipulálás e magasiskoláját látva, melynek ilyen pofátlan szintjéig talán még ők sem merészkedtek el.

Mindkét „hős” egy totalitárius, a véleményszabadságot lábbal tipró, állampolgárait utcára vezényelt, felheccelt, fanatizált, fegyveres csőcselékkel megfélemlítő, a szabad választásokból kabarétréfát rendező, a keresztény eszméket és hagyományokat előszeretettel meggyalázó, a történelmi múltat lábbal tipró, sőt azt károsnak és bűnösnek bélyegző, a családot elavult intézménynek tekintő rezsim kialakulásának pillanatában születik meg.

A társadalom atomizálásához, a családok szétrúgásához, a történelmi múlt relikviáinak, tárgyi és szellemi értékeinek csökött és értelmetlen megrongálásához vagy akár lerombolásához Pavlikokra és Helenákra van szükség.

Amerikát majmolva az elbutult Európa is szolgai alázattal döntögeti le saját dicső történelmi múltját felidéző emlékműveit, teszi tönkre népeinek maradék öntudatát, identitását, sőt anyanyelvét. Még a gyermekek irataiból is kitörölik a tiltott szavakat, mint az „anya” és az „apa”. Helyébe kerül a szépen csengő „egyes és kettes szülő”. Európa Lenin- és Marx-szobrokat állít, Amerika ledönti és meggyalázza George Washington és Kolumbusz Kristóf emlékét. A számos megüresedett talapzat érzéketlen márványtömbjei már új hősök után ásítoznak.

Kis Morozovok és lelkes Helenák után, akik, ha kell, vidáman feladják saját szüleiket a rendőrségen.