×
Kövessen minket Facebook-on is!

Már követem az oldalt!

Jogállamért gyűjt aláírásokat a liberális rendezőnő

 

„Beismeri, s ez ritka – de cinkos!” – a Valeurs Actuelles olvasói leveleinek hozzászólói jellemzik talán a leginkább azt a paradox helyzetet, hogy a filmjeivel évtizedek óta bevándorlók melletti propagandát folytató rendezőnő, Jeanne Labrune most petíciót indított el, követelve lakhelyén, Párizs egyik negyedében a bűnözés felszámolását és „a jogállam visszaállítását”. A rendezőnő a Le Parisiennek nyilatkozva mesélte el, hogyan lett rablótámadás áldozata.

Az illegális cigarettaárusok még csak hagyján, kínálnak itt Subutexet (ópiumpótló terápián használt gyógyszer – a szerk.), emellett még bizsu, nyaklánc is kapható. A környék lecsúszására jellemző a Goutte-d’Or, a közismert helyi könyvtár bezárása – vezeti fel a Jeanne Labrune rendezőnővel készített beszélgetését a Le Parisien című napilap, úgy csodálkozva rá a rohamosan lecsúszott 18. kerületre, mintha ez külföldi tudósító járna a francia fővárosban. A híres Montmarttól a Barbés negyeden át húzódó terület nemrég még művészek, festők tanyájaként, bohémkocsmák, nyüzsgő turisták negyedeként volt közismert.

A lakossági nyomás hatására gyakoribbá lettek a rendőri intézkedések, azonban ez sem változtat az ellehetetlenült életkörülményeken – írja a lap, melynek sorait olvasva nem derül ki: ez „a Pokol”, ahogy a francia fővárosban nevezik, ahol a migráns bandák, s szintén a bevándorlók által uralt kábítószerpiac árusai vették át az ellenőrzést. Kényes téma: ez a folyamat ugyanis a 2005-ös migránsáradat után erősödött fel s vált tarthatatlanná. A területet prostituáltak, tömegverekedéseket rendező migránsok vették át. Mára a súlyos sérülésekkel vagy akár gyilkossággal végződő összetűzések mindennapossá váltak.

Jeanne Labrune 25 év óta lakik a városnegyedben. Most az élére állt egy kezdeményezésnek, 800-an írták alá eddig: követelik „a jogállam visszaállítását a kerületben”. A rendezőnő úgy véli, a kialakult helyzet tarthatatlan. „Kisebb-nagyobb bűncselekmények látványa, horrorisztikus átélése nélkül már ki sem léphetünk itt az utcára” – jelentette ki a Le Parisiennek nyilatkozva, s beszámolt arról, ismerőseit, egy házaspárt hogyan inzultáltak egy közeli kávézóban: belekötöttek a férfiba, a lábának vágtak egy széket és forró kávét öntöttek rá.

Drog az ablakpárkányokon

Ismerem a sarkon álldogáló suhancokat, mindegyiket. Elegem van abból, ahogy a házak bejáratánál strázsálnak, úgy döntöttem, hogy cselekszem. Itt az ideje, hogy véget vessünk ezeknek az állapotoknak, most, amikor a környéken már az utolsó boltos is bezárta az ajtaját és kiakasztották az „eladó” táblát az üzlet ablakába. Véget kell vetni a közbiztonság teljes hiányának!” – fakadt ki Labrune.

A rendezőnő, mint ahogy ezt a lap is alátámasztja, a La Chapelle negyedtől a lakhelyéig, a boulevard Barbès-ig terjedő területről beszél. Személyes élményeit ismertetve elmesélte: nemrég letépték a nyakláncát, a bőrével együtt, ami odacsípődött, mikor elszakították a láncot összetartó kapcsot. A rendezőnő, aki megemlíti, hogy nemrég volt negyedik kemoterápiás kezelésén, komoly sérülést szenvedett.

Azt is elmondta, hogy az intézkedések ellenére a drogkereskedők annyira elszemtelenedtek, hogy az ablakpárkányokra pakolják ki a kábítószert, úgy kereskednek. „Elszigetelt kisebbségek”, ahogy ő fogalmaz, „verekednek, megtámadják a járókelőket, lopnak.” A helyzet robbanásveszélyes – teszi hozzá.

Ha mi mondjuk ugyanezt, rasszisták vagyunk

A Valeurs Actuelles című hetilap felidézi: Labrune hosszú éveken keresztül ontotta az illegális bevándorlókat támogató műveket. (Az országban illegálisan tartózkodó migránsok száma megközelíti az egymilliót.) Mi több: 2007-ben „Hagyják őket itt felnőni” címmel forgatott filmet az illegális bevándorlók gyermekeiről, akik ügyében petíciót is elindított. Tíz évvel korábban, 1997-ben a Trianon de Paris nevű fővárosi színházban megszervezte az illegális bevándorlók és az értelmiségiek találkozóját. Számos alkotásban és kezdeményezéssel küzdött azért, hogy „rendezzék a helyzetét” ennek a csoportnak.

Azért pörgött be, mert a saját lakónegyede vált élhetetlenné! De amikor a „prolik” az érintettek, és tiltakoznak, akkor őket lerasszistázza!” – írta egy hozzászóló a Le Parisien cikkét ismertető Les Valeurs Actuelles oldalán.

Ugyanaz, mint Zemmour, aki Mitterrandra szavazott 1981-ben és 1988-ban” – utal egy olvasó a mára következetesen konzervatív, a balliberális tabukat ledöntő gondolkodó balos fiatalkorára.

Felelős ő is „a helyzetért, a közbiztonság romlásáért, a bevándorlásért, de nem kért bocsánatot – hitványság!” – véli egy másik olvasó.

(Képünk illusztráció)