30 éve szabadon, életképek, portrék – Szabad György

 

Szabad György a kommunista diktatúra utáni első szabad Országgyűlés elnöke, már 1945 januárjától politikus, politikai pályafutását a Független Kisgazdapártban kezdte.

1942-ben érettségizett. Továbbtanulási kérelmét a numerus claususra hivatkozva zsidó származása miatt elutasították. Magyarország német megszállása után kényszermunkára, majd katonai munkaszolgálatra hívták be, ahonnan sikerült megszöknie. 1945 januárjában a Független Kisgazdapárt tagja lett. Egy év múlva, miután az 1945-ös választásokat megnyerő pártnak koalícióra kellett lépnie a szovjetek támogatását élvező Kommunista Párttal, kilépett a pártból.

Ezután semmilyen párttevékenységet nem folytatott 1989-ig. 1945-ben kezdte meg tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-levéltár szakán. Ezt követően ezen pályán folytatta munkásságát.


Egyetemi oktatóként és később docensként is tevékenykedett. Szakterülete az újkori magyar történelem. Pályája kezdetétől a polgári átalakulás problémakörét kutatta. Aktív résztvevője és felszólalója volt a rendszerváltás kezdetének tekinthető 1987-es lakiteleki találkozónak.

Egyik aláírója volt a háromoldalú politikai tárgyalásokon, a sarkalatos közjogi kérdésekben megszületett, az alkotmányos fordulatot megalapozó 1989 szeptember 18-i megállapodásnak. Nevéhez fűződik az Ellenzéki Kerekasztal politikai szándéknyilatkozatának előterjesztése is.

Az 1990-es első szabad többpárti parlamenti választásokon budapesti listáról szerzett mandátumot. Ezt követően pedig az új Országgyűlés első ülésnapján, 1990. május 2-án az MDF és az SZDSZ megállapodása értelmében megválasztották az Országgyűlés első alelnökévé, és az államfői teendőket ellátó házelnök, Göncz Árpád helyett ideiglenesen a házelnöki teendők ellátásával is megbízták.

Tisztségét a ciklus végéig töltötte be. Szabad György 2015. július 3-án, 91 éves korában hunyt el.