Ezzel a módszerrel nem cenzúrázza a Facebook és a Google az internetünket

 

Sokszor vádolják manapság a közösségi oldalakat azzal, hogy nem csupán információforrásként, hanem véleményformáló szerepben tűnnek fel.

Korántsem új jelenségről van szó.

Fotó: Reuters

Fotó: Reuters

Ki is dönti el, milyen weboldalakat találunk? Nem teljesen mi.

Még 2011-ben publikálta Eli Pariser a The Filter Bubble: What the Internet Is Hiding from You (A szűrőbuborék: amit az internet elrejt előlünk) című művét, amelyben azt vezeti le, hogy a nagy webes szolgáltatók arra törekednek, hogy „szűrőbuborékba” préseljenek bennünket.

Az úgynevezett „személyre szabott szolgáltatások” a gyakorlatban leginkább azt jelentik, hogy a Facebook hírfolyama, reklámjai, a Google, a Bing találati listája a szerint alakul, ami a keresőóriás adatai alapján a saját meggyőződésünk. Lehet. Vagy a hirdetőké.

A Nyelv és Tudomány érzékletes hasonlattal élve úgy magyarázta a jelenséget, hogy ha a Google szupermarket lenne, akkor Parisernek gyakorlatilag szinte csak szusi lenne a polcokon, ellenben, ha édesszájú édesapja keresne ugyanarra a kifejezésre, számára viszont csokoládék hevernének mindenütt.

Megfigyelve felhasználói szokásainkat, a szolgáltató szűrőbuborékba helyez bennünket, s jól, vagy rosszul, de eldönti, milyen az ízlésünk, mire van szükségünk, s a szerinte nekünk tetsző információkat teszi elénk.

Akarata ellenére a felhasználó könnyen a szoftveresen cenzúrázott hírek világába kerülhet – messze nem csak a politikában, hanem a vásárlásban, a szórakozásban, a kívánatos életmódban és így tovább.

Pedig elkerülhető a szervereken összegyűjtött személyes szokásaink, valamint hirdetők kereskedelmi szempontjai alapján kialakított világegyetem, ha nem Bing-et, Google-t használunk keresőnek.

Helyettük olyan független, a felhasználók adatait nem tároló keresőket kérdezhetünk, mint például a privatelee, a yippy, a disconnect, vagy a DucDuckGo, amelyek nem tárolnak rólunk semmilyen adatot, s nem követnek hirdetésekkel.