Mostanában sok szó esik az úgynevezett ügynökaktákról, történelmileg pontosabban megnevezésükön: az állambiztonsági dokumentumokról. Valóban kulcsfontosságú iratok, s ezek nélkül nem csak képtelenség rekonstruálni egy csomó mindent, de megérteni sem lehet a diktatúra működését. A kommunista diktatúra állambiztonságának működési lényege, az egész intézmény célja, a szervezeti jellemzők azonban mintha elsikkadnának.
M.C. Escher: Ég és víz
Szabó Miklós, az SZDSZ egyik alapítója, és tulajdonképpen első nagy történész alakja írta az egyik monstre kirakatperről, az egykori zuglói nyilas pártszervezet tagjai ellen 1967-ben lefolytatott nagy nyilvánosságot kapott eljárásról a következőket: „A kirakatper a felszínen láthatatlan háttérfolyamat része. Az amnesztiával és a vele szembeszegülő funkci-ellenállást letörő 1962-es »utolsó desztalinizáló« határozattal vereséget szenvedett „balos” erők manővereinek egyike, amellyel helyüket keresik az amnesztia után kialakult helyzetben. Elsősorban a funkci-tábor élcsapata, a BM politikai főcsoportja keresi az új feladatokat. A helyzet ahhoz az állapothoz hasonlít, amelyet Mrozek ír le Rendőrség című darabjában. A darab arról szól, hogy a diktatúra politikai rendőrsége keresi a feladatokat, mert arra kényszerül, hogy szükségességét igazolja.” Vagyis, Szabó Miklós szerint egy nagy rendszer (vagyis a kommunista diktatúra) egyik alrendszere (a politikai rendőrség) a saját létezését kívánja igazolni azzal, hogy mintegy legyárt a nyilvánosság és az egész rendszert irányítók (a kommunista párt vezetése) számára egy látványos bírósági eljárást, amelyhez tulajdonképpen valódi tetteseket húznak elő a felejtés homályából – bűneiket azonban felfelé „tupírozzák”.
Általában a szervezet-elmélet-, és a hazai kommunista diktatúra történetének szempontból a fentiek nagyon is megfontolandóak – még akkor is, ha ebben az esetben, vagyis a zuglói nyilasok perének esetben nem egészen erről volt szó. Pontosabban valószínűleg nem ez volt a per megrendezése mögött a fő motívum, azaz Szabó Miklós a konkrét esetben tévedett. A lényeg azonban a működési mechanizmus egyes jellemzői, amelynek egy részét a fenti idézet jól mutatja be. (Zárójelben kell megjegyezni, hogy a lengyel Slawomir Mrozeknek volt honnan merítenie: a cseh Jaroslav Hasek derék katonája, Svejk is történetei között is felbukkannak hasonló esetek.)
A működési mechanizmus veleje pedig a „valóságteremtés”. Amikor manipuláljuk azt a nagybetűs Életet, amely jóhiszemű feltételezésünk szerint magától történik. Csakhogy a modernitásban nagyon sok esetben nem spontán események szövedéke az élet. A kádári állambiztonság pedig éppen ebben volt a legjobb: a művalóság legyártásában, a manipulálásban, az összeesküvés-gyakorlatok kivitelezésében.
Az állambiztonság tehát amellett, hogy egy „normál” titkosszolgálat feladatait is elvégezte (illetve próbálta elvégezni), abban is jeleskedett, hogy ügyeket kreált. Ebbéli igyekezetükben igen értékes segítséget nyújtottak a hálózati személyek, vagyis az „ügynökök”.
Mindössze néhány szilánkot nézzünk meg Sebő Ferenc, a magyar folk, a népzene örök csillagának ügyeiből. Pontosítsunk: nem Sebő Ferencnek voltak ügyei, hanem az állambiztonság igyekezett neki csinálni ilyeneket.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött 3.1.2. M-36848 számú dosszié őrzi „Tompa” fedőnevű ügynök titkos megbízott („ügynök”) az Uzsoki utcai Kassák-klubban szervezett „Sebő-klubról” szóló jelentéseit. Az 1974. december 17-i klubestről szóló jelentés szerint a Sebő-klubot többek között pedagógusok, értelmiségiek látogatják. „Ellenséges tevékenységet” a titkos megbízott ugyan nem tapasztalt, de a gyanú fennforgott, mivel 1956-ot nem ítélték el. (35-36.) A tartótiszt értékelése szerint: „Megállapítható, hogy a »kényes« témát nem a közönség előtt vitatják meg, hanem szűkebb körben a könyvtárban.” (36.o.) Egy másik alkalommal pedig a következőket olvashatjuk: „Gyurkó Lászlóval folytatott beszélgetés /vita/ operatív szempontból nem értékes. A jelentésben szereplő provokatív kérdésre egyértelmű nemmel válaszolt.” A kérdés ugyanis az volt, hogy Gyurkó László írót vajon politikai okokból akadályozták-e pályáján való előbbrejutásban. (40.o.) Pedig Gyurkó nem éppen a legellenzékibb figura volt, sőt, a létező szocializmus egyik híve – ugyanakkor a táncházmozgalom „legitimálásának” egyik proponense. Gyurkó mint reformszocialista vélhetően nem volt népszerű a „keményvonalasok” között. Saját állítása szerint a Kádár Jánost népszerűsítő riportkönyvben (Arcképvázlat történelmi háttérrel, 1982) foglaltakról „a párt hivatalos történésze, Nemes Dezső […] negyvenoldalas feljegyzésben mutatta ki revizionista s egyéb jobboldali elhajlásaimat, hibáimat és tévedéseimet.”(Gyurkó László „Hogyan írtam a Kádár-életrajzot?” című írását? Rubicon, 2000/6.sz.) Vagyis: ne csodálkozzunk ha Gyurkó után is szimatoltak, aki bár elkötelezett kommunista volt, de egyik művében (Szerelmem, Elektra – 1968) a hivatalosnál kicsit megértőbben írt allegóriát 1956-ról.
Összefoglalva: a keményvonalasok a III/III-nál gyanakodva figyelik a táncházmozgalmat, és általában a népzenét, illetve mindennek egyik fő alakját, Sebő Ferencet. Azt is gyanakodva figyelik, hogy Gyurkó László „ezek” körébe megy, s a gyanakvást igyekeznek adatokkal és provokációval alátámasztani. Besúgójuk azonban adatokat nem tud szerezni (mivel 1956-ot zárt körben beszélik meg Gyurkóval), a provokációs kérdésre pedig nemleges választ kapnak. Itt tehát még nem sikerült a „művalóság” legyártása.
Besúgónk azonban dolgozott tovább. 1975. október 13.-án a következőket írta jelentésében: „Ardai [Ildikó] említette azt is, hogy vannak, akik a jelenlegi népies mozgalomnak nacionalista jelleget tulajdonítanak, így többek között a Sebő együttes tevékenységét is annak tartják. Ezt az állítást Sebőéktől hallotta.” (69.o.) A tartótiszt értékelése szerint a jelentés nacionalizmusról szóló része operatív szempontból értékes minősül. „A »Zuglói« fn. bizalmas nyomozásban végrehajtott bomlasztó jellegű intézkedésünk széleskörben [sic!] ismertté vált, első jelentés, amelyben ez a tény szerepel. Bár Ardai Ildikó – a Sebő együttes közeli ismerőse – kijelentésében nem a rendőrséget említi, de egyértelműen intézkedésünkre lehet következtetni.” A besúgó a következő feladatot kapta: beszélgessen Ardai Ildikóval, és beszélgetés közben „vonjon párhuzamot a beat és a népieskedés között, ezzel Ardait állásfoglalásra kényszerítheti.” A tartótisztet ellenőrző szolgálati elöljáró, vagyis a műveletet magasabb rangú tiszt véleménye: „Jó vonalon halad »Tompa« ezt kell szorgalmazni.” (70)
Mit jelent ez „állambiztonságiról” magyarra lefordítva? Azt jelenti, hogy megpróbálták Sebők Ferencet lejáratni, mégpedig úgy, hogy elterjesztik az együttesről, hogy tevékenységük úgymond „nacionalizmus”. Ez a korszakban maga volt az egyik legsötétebb bélyeg, s ha ez a vélemény elterjed, vagy felbukkan, kifejeződik itt-ott, akkor az már hivatkozási alap az állambiztonság számára, hogy nyílt, úgynevezett „adminisztratív” intézkedéseket javasoljon vagy éppen foganatosítson: betiltás, valamilyen eljárás indítása, sajtókampány, stb. A szóban forgó besúgó jelentése azért volt értékes az állambiztonsági tisztek számára, mivel egy másik besúgójuk által elterjesztett megbélyegző állítást hallotta vissza!!! Ardai Ildikó textilművész – akinek faliszőttesei előtt sokat játszott a Sebő együttes, és sokan táncoltak – pedig úgy tűnik, tisztában volt vele, hogy honnan fúj a szél a „nacionalista” bélyeg eredetét illetően: a „rendőrségtől”, vagyis az állambiztonságtól. A „művalóság” legyártása tehát sikeres volt, s egyúttal ez még az érintettek számára burkolt figyelmeztetést is jelentett!
Az állambiztonság azonban nem nyugodhatott. Az 1976. január 20-i Sebő Klubesten „a szokásostól eltérően nem volt politikai műsor, és a közönség is kevesebb volt a megszokottnál.” Az ügynök feladatott kapott: „adandó alkalommal érdeklődjön a politikai műsorok elmaradásának okáról.” (79-80.) Jegyezzük meg, hogy a „megszokottnál kevesebb” egy korábbi, előző év november 13-i jelentés szerint olyan 80 főt is jelenthetett! S hogy ezt miért kellett beleírni? Egyrészt, hogy az állambiztonság adott ügyön dolgozó tisztjei igazolni tudják intézkedéseiket – hiszen azok sikeresek voltak, mivel kevesebben látogatják a klubot! Másrészt azért, hogy az előzőekhoz hasonlóan a suttogó propaganda segítségével terjeszthessék: ó, a Sebő Klub! Hát oda már egyre kevesebben mennek… Azután figyeljünk fel a besúgó feladatára: tudja meg, hogy miért nincs politikai műsor? Hiszen a politikai műsorral lehet „megfogni” ezeket a disznó Sebőéket, s ha az ügynök érdeklődik a politikai műsor iránt, hátha úgy gondolják: igény lenne ilyesmikre…
Végül, egy másik dossziéból, az M-36931 jelzetűből – amelyben szintén a Sebő Klubra vonatkozóan vannak jelentések – lássunk még egy példát. A „Liliom” fedőnevű besúgó a 1974. december 17-i klubestről a következőket jelentette tartótisztjének: „A tánc után irodalmi vita alakult ki, amelynek vendége egy Király nevezetű egyetemi tanár volt. A vita fő témája az 1956-os ellenforradalom volt. A témával kapcsolatban olyan nagy volt az aktivitás, hogy a vitát a soron következő tánc helyett is inkább folytatni akarták. […] Megjegyzem, nagyon meglepett a klubban tapasztalt Erdély imádat, ami a zenében és táncban megnyilvánult.” (3.o.) Az 1975. január 13.-i jelentésnek ez a része számos kérdést vet fel. Ha összevetjük a másik besúgó jelentésével, akkor azt láthatjuk, hogy „Tompa” fedőnevű titkos megbízott érdemben alig szólt az 56-os témáról, azt igazából a tartótisztje emelte ki az értékelésben; ezzel szemben „Liliom” hangsúlyozta az 56-os témát – vagy éppen tartótisztje íratta vele le hangsúlyosabban?
Annyi bizonyos, hogy 1956 szóba került. Ez már elég volt, hogy az állambiztonság kopóinak gyanakvását elmélyítse. Másfelől előbukkant Erdély. Természetesen aki valaha is járt táncházban, vagy akár csak egy kicsit ismeri a magyar népzenét, annak világos, hogy az „Erdély imádat” az annyit jelent, hogy egyfelől Erdélyben gyűjtötték fel a táncházmozgalom alapját képező dallam-, és szövegkincset; másfelől pedig azt jelenti, hogy Erdélyben a falvakban a közös éneklés, a közös tánc jobban megmaradt, s ezáltal mintaként szolgálhatott a Budapestről kiinduló táncházmozgalom számára. Vajon ez a mondat hogy került bele a jelentésbe? Ügynökünk beszélt arról, hogy erdélyi népzenét húznak a tánchoz és a tartótiszt rögtön lecsapott erre? Vagy az ügynök tudta, hogy mi az, ami triggereli a tartótisztet, és direkt azért mondta?
Mindezzel együtt azonban összeállt a kép az állambiztonság számára. A Sebő klubban 1956-oznak, ráadásul még „Erdély imádat” is van – ez mindösszesen egyenlő a nacionalizmussal. Ami pedig alapot adhat a diktatúra közegei számára, hogy fellépjenek a Sebő klubbal szemben.
Így változtatja az iratokban „tényekké” az állambiztonság rosszhiszemű valóságértelmezése a valójában történteket.
A kiemelt kép forrása: Huszárvágás