A törivel az a baj, hogy száraz – halljuk sokszor a középiskolás diákokat panaszkodni. Vajon a mai „fél perc alatt mondd el, különben nem érdekel” világban hogyan a történelmet megszerettetni, vagy legalábbis közel hozni már gyerekkorban? Régebben volt például a Mátyás király meséi című rajzfilmsorozat – most lenne például a Székely legendárium, ha elég gyerekhez eljutna. Március 15-én tulajdonképpen minden család, aki részt vesznek a különböző ünnepi rendezvényeken, valamennyire visszacseppen a múltba, 1848-ba, De mi a helyzet a múzeumokkal? Nos, számos kitűnő példa van arra, hogy a családokat külön gyerekprogramokkal tudják bevonzani – kiemelhetjük mondjuk a gödöllői kastélymúzeumot, de bizonyára van számos más ilyen kínálattal rendelkező intézmény is.

Az amerikai tanulmányútról szóló általános beszámoló után néhány „részletmegfigyelés” következik. Az általános benyomásokon túl az egyik legfontosabb, hogy mennyire igyekeznek a gyerekek számára is eladhatóvá tenni a kiállításaikat – s azokon belül is, nem utolsósorban a múltat bemutató tárlatokat. Úgy tűnik, hogy erre számos helyen igen nagy hangsúlyt helyeznek. Két példával lehet ezt illusztrálni. Egyrészt – teljesen meghökkentő módon – a Nemzeti Levéltár (National Archives and Record Administration, NARA) nemcsak saját kiállítással rendelkezik, hanem külön gyerekek számára kialakított kiállítás-részlege is van, ami lényegéből fakadóan interaktív. A másik példa a Charlestoni Városi Múzeum állandó kiállításának gyerekrészlege. Bár „működési elvük” nagyon hasonló, mégis különböznek egymástól, és nemcsak annak mentén, hogy mit kívánnak bemutatni, ábrázolni; hanem tulajdonképpen a felhasznált módszerek, technikák tekintetében is.

Következzen tehát először a Nemzeti Levéltár állandó tárlatának „gyermekosztálya”!

A washingtoni Nemzeti Levéltár kiállításán a gyermekek számára kialakított interaktív tárlata bejárata

A charlestoni Városi Múzeum állandó kiállításának gyermekek számára kialakított részlege

A fotók forrása: Huszárvágás blog