Az Architextúra blogon immár hagyomány, hogy évente bemutatjuk az ICOMOS-díjasokat, vagyis legszínvonalasabb műemlékfelújítási munkákat. Itt olvashatók a 2025-ös, 2023-as, a 2022-es, a 2021-es díjazottakról szóló beszámolóink. Az idei évben egyetlen díjazás történt, viszont egy rendkívül jelentős felújítás kapott elismerést!
A Magyar Tudományos Akadémia megalapítása az egyik legjobban ismert magyar történelmi esemény: Széchenyi István nevezetes felajánlása révén jött létre az intézmény, 1825. november 3-án, a pozsonyi országgyűlésen. Széchenyihez több arisztokrata is csatlakozott (József nádor, Sina Simon, Batthyány Fülöp, Károlyi György, Teleki József), így az Akadémia, vagyis az akkori tudós társaság hamarosan megkezdte működését, az új székház építése azonban még váratott magára. Ráadásul a történelem is közbeszólt, az 1848-as szabadságharc és az azt követő önkényuralom idején érthetően nem ez volt a legfontosabb kérdés. A székház pályázatát csak az enyhülés időszakában, 1861-ben írták ki. A győztes, sokak meglepetésére a híres porosz építész, Friedrich August Stüler pályaműve lett. Stüler a berlini Múzeumsziget több épületét és a königsbergi egyetemet tervezte, egyik további főműve a Svéd Nemzeti Múzeum Stockholmban. Az épületen azonnal látszik az akadémiai székházzal való szoros rokonság:
Stockholm, Svéd Nemzeti Múzeum (Fotó: Wikimedia)Az 1862-ben megkezdett építkezés vezetését a Berlinben élő Stüler nem vállalta, megbízott viszont két fiatal, tehetségesnek tűnő építészt a művezetéssel: Szkalnitzky Antal és Ybl Miklós ellenőrizték a munkákat, a részlettervek és napi problémák megoldásában nagy önállósággal. Egyik ilyen kérdés volt a díszterem mennyezetének kérdése: ezt Ybl egy keret-szerkezetre függesztette fel, így a tetőszerkezet és a terem felletti képtár helyiségeinek falainak súlyát ez a különálló vasszerkezet hordozza. További bravúr, hogy az efölötti tetőt egy szintén különálló szerkezet hordozza. A német építész megbízása egyébként komoly felzúdulást váltott ki, hiszen ekkor már bőven voltak képzett hazai mesterek, akik el tudták volna végezni a munkát. Mindezt fokozta, hogy a homlokzati terrakotta-díszítőelemek is Berlinből érkeztek – a Zsolnay-gyár ekkor még nem létezett.
A székház 1880 körül, Klösz György felvételén. Érdemes megfigyelni az oromzati szfinxeket (Fotó: Hungaricana)A korabeli szokásoknak megfelelően a székház mellé bérház is épült, ezt Ybl tervezte külön megbízás alapján (a fenti képen balra látható). A jó jövedelmet hozó házat azonban hamarosan bekebelezte a székház, összenyitották a két épületet és a bérházban rendezték be a könyvtárat. Az épületet jelentős kár vagy háborús sérülés nem érte fennállása óta, azonban a viszonylag jó állapot csak a látszat volt: az épületgépészet természetesen mára teljesen elavult, a tetőszerkezetet – Ybl fent említett statikai bravúrjai miatt is – szinte már csak a Szentlélek tartotta, a hőszigetelésről-energetikáról már nem is beszélve. A belső díszítőfestésekre is ráfért a restaurálás, a főhomlokzaton viszont csupán egy-két kisebb, de mégis látványos hiányt kellett pótolni. Így az évszázadok során „elkallódott” szfinxeket, melyek jelentősége csak a visszaállítás után lett látható, egészen más képet mutat a tér felőli homlokzat.
A rekonstruált szfinxek egyike (Fotó: Tamás Bujnovszky Ptohography)Az alapítás 200. évfordulán befejeződő, több ütemű rekonstukció tervezője a KÖZTI, illetve Kelemen Bálint építész. Utóbbi név ismerős lehet az Architextúra olvasóinak, a szádvári vár felújításái terveit, és a zsámbéki romtemplom első díjas pályaművét is az intézet összeszokott műemlékes csapata készítette. A felújítás értelemszerűen főként a fent említett elemeket érintette: a gépészeti rendszert, a nyílászárókat, a tetőszerkezetet, az egyes födémeket és természetesen a freskókat és egyéb belsőépítészeti díszítőelemeket.
A beállványozott főhomlokzat 2024. novemberében (Fotó: Magyar Építők)
A főhomlokzati terrakotta-elemek restaurálása (Fotó: Magyar Építők)Az egyik legnagyobb szakmai kihívást a díszterem Lotz-freskóinak restaurálása jelentette. Itt is összeszokott csapat dolgozott, a Verebes Dóra vezette szakembergárda végezte többek között az Operaház hasonló munkáit is. A terem helyreállítása több ütemben történt, a mennyezeti freskók helyreállítását az oldalfalak munkái követték, előbbit teljes állványzattal épült.
A díszterem oldalfalainak restaurálása (Fotó: Magyar Építők)
A helyreállított díszterem (Fotó: Tamás Bujnovszky Photography)A leglátványosabb belső tér, a díszterem mellett (pontosabban felett) az emeleti képtár termeio is megújultak. A nagyközönség ezt kevéssé ismeri, pedig hazánk egyik első múzeumi helyiségsora ez.
A harmadik emeleti képtár helyiségsora (Fotó: Tamás Bujnovszky Photography)Kiemelt kép: A restaurált díszterem kariatidái (Fotó: Tamás Bujnovszky Photography)