Negyven évvel ezelőtt, 1986. április 26-án az Ukrán Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság Pripjaty nevű városkájában a Csernobil atomreaktor 4-es blokkja felrobbant. A robbanást egy szimuláció során elkövetett emberi hiba okozta. A gyakorlat végzése közben egy döntést követően olyan láncreakció (képletesen és a szó szoros értelmében is) indult el, amire egyszerűen nem volt precedenes. Hiába böngészték a kézikönyvet, a baj megtörtént.

A bajnál csak a kezelése volt nagyobb. Tűzoltókat védőruha nélkül küldtek kitört tűzvész elhárítására, után letagadták az egészet, késedelmesen hajtották végre a kitelepítéseket, és így tovább. Bár összességében a balesettel összefüggésben csak kevesebb, mint 100 ember halt meg, ezreket, sőt, tízezreket sújthatott a megnövekedett rádióaktivitásból származó többfajta betegség.

Csernobili mozaik

A balesetnek távolabbra ható következményei is voltak. Olaszországban a megrettent választók 1987-ben népszavazáson döntöttek arról, hogy a négy működő atomerőművet le kell állítani. 1988-tól le is állították ezeket, s amikor 2007-től az olasz politikai osztály kezdett észhez térni, és új atomerőművek építéséről párbeszéd indult, néhány év múlva bekövetkezett a fukusimai katasztrófa, ami után újabb népszavazáson döntöttek az olaszok arról, hogy ne legyen országukban nukleáris erőmű. Mégis, 2025-ben az olasz parlament arról döntött, hogy feloldják a tiltást…

Németországban az egyébként is erős szélsőbaloldali zöldmozgalmak politikai megjelenítője, a Bündnis ’90 / Die Grünen 2000-ben a szociáldemokratákkal koalícióra lépett az első Schröder-kormány alatt. Ezt követően döntés született a nukleáris energia kivezetéséről. Az első két erőművet 2003-ban be is zárták, majd észbe kaptak az emiatt fenyegető energiaválság miatt. A fukusimai katasztrófa tette be itt is a kaput: 2011-ben Angela Merkel bejelentette, hogy 2022-ig leállítják a többi, működő atomerőművet. Ez így is történt. Kiderült azonban, hogy Robert Habeck gazdasági és „klímaügyi” miniszter és Steffi Lemke környezetvédelmi miniszterek (illetve a zöldek) ideológiai okokból megtévesztették a választókat – pontosabban „nem bontották ki az igazság minden részletét” – , mivel figyelmen kívül hagytak vagy szándékosan átírtak dokumentumokat 2022-ben. A vitát a Cicero magazin cikke robbantotta ki, amely bírósági úton kényszerítette ki a minisztériumok belső levelezésének és jelentéseinek nyilvánosságra hozatalát. Kiderült az is, hogy Habeck a reaktorok leállítása előtt a franciáknál érdeklődött, hogy lesz-e elegendő nukleáris áramtermelő kapacitásuk a leállított német erőművek pótlására… Ezt követően 2025-ben vita indult az erőművek újraindításáról, de kiderült, hogy a jelentős költségeken kívül technikai akadályok is van, hiszen a szakember gárda azóta szétszéledt.

Érdekes módon a világ más részein nem okozott ilyen politikai változásokat a csernobili baleset. Európa másik erős államánál, a franciáknál például az atomenergia a francia ipari erő és a nemzeti büszkeség szimbóluma is volt. Franciaországban is volt némi vita a csernobili katasztrófa után, de eszük ágában sem volt felhagyni a nukleáris energia használatával. 1986 és 1991 között további kilenc reaktort helyeztek üzembe. A valódi vita a kivezetésről csak évtizedekkel később, a 2011-es fukusimai baleset után kezdődött el komolyabban. Franciaország ekkor azt a célt tűzte ki, hogy 2025-re 50%-ra csökkenti az atomenergia arányát az áramtermelésben. Ezt a határidőt 2019-ben kitolták 2035-re, majd a 2022-23-as energiaválság hatására végleg lekerült a napirendről. Macron elnök éppen Csernobil 40. évfordulójához közel, idén márciusában beszélt arról, hogy a nukleáris fejlesztések korábbi leállítása és a kutatási programok felfüggesztése „stratégiai hiba” volt. Már előzőleg, februárban újabb reaktorok építéséről döntöttek…

Kínában az 1985-ben építeni kezdett első atomerőművet Csernobil után is szépen továbbépítették, és példátlan növekedési ütemmel a Csernobilt követő négy évtized alatt 62 (!) reaktort építettek. További 30 (!) van építés alatt. Ezzel a második helyre lépett elő az USA (94 blokk) és Franciaország (57 blokk) mögött. Kapacitásban viszont meg is előzték az USA-t! Indiában a az elmúlt évtizedekben megépült 25 reaktor mellett 11 új építése zajlik.

Érdekes összevetni az olasz és a német reakciót a brazíliai helyzettel. Brazíliában az első reaktor 1985-től lépett kereskedelmi üzemmódba, vagyis kezdte el az áram szolgáltatást. Egyet építettek még mellé, és egy harmadik építése folyamatban van. Mindezt úgy, hogy 1987-ben súlyos radiológiai baleset történt Goiânia városában. Két fémgyűjtő behatolt egy elhagyott magánklinikára, ahol egy régi sugárterápiás egységre bukkantak. Szétszerelték a gépet, és hazavittek egy ólomtokozású kapszulát, amely cézium-137 izotópot tartalmazott. A kapszula belsejében lévő cézium-klorid só szépen, misztikusan, sötétkék fénnyel világított. A fémgyűjtők azt hitték, valami különlegesen értékes vagy természetfeletti anyagot találtak, ezért osztogatni kezdték a port a családtagoknak és a baráti körben. Négyen rövid időn belül meghaltak, egyikük egy 6 éves kislány volt. Mivel tömegközlekedéssel is utaztak a cézium-klorid sót szállítva, a nagyváros számos negyedében okoztak sugárfertőzést, 249 embernek súlyosat. 112 000 embert kellett kivizsgálni, több házat le kellett bontani, és hatalmas mennyiségű radioaktív hulladék keletkezett. A baleset a Nemzetközi Nukleáris Eseményskálán (INES) 5-ös fokozatú besorolást kapott (Csernobil és Fukusima 7-es fokozatú volt). Mint láttuk, Brazíliában mégsem hagytak fel a nukleáris energia használatával.

Japánban először 1961-ben indult el az első kereskedelmi atomerőmű. Amikor a fukusimai katasztrófa bekövetkezett, már 33 reaktor üzemelt. Fukusima után szigorították a biztonsági szabályokat, és számos reaktort leállítottak, de 15 tovább üzemelt. Bár számos erőmű leszereléséről intézkedtek, másokat viszont gyorsítva akarnak újraindítani – idén is indítottak már újra blokkot. Meg kell jegyezni, hogy a fukusimai katasztrófát ugyan egy természeti csapás indította el, de ahhoz, hogy a cunami ilyen csapást okozhasson, emberi mulasztások majd hibás döntések sora is kellett.

Csernobilon és Fukusimán kívül még négy másik esetben történt kereskedelmi atomreaktorban a két említettnél jóval enyhébb baleset azóta, hogy egyáltalán polgári célú, kereskedelmi reaktorok üzemelnek. Egy időre ezek a balesetek okozhatták az atomenergia terjedésének lassulását, a fejlesztések késlekedését, de azután továbbment minden a maga útján. Szinte mindegyik mögött emberi hiba állt.

Amióta tehát az első újfajta tűz, az „atommáglya” fellobbant az új-mexikói sivatagban, az atomenergia tényé vált. Olyan megkerülhetetlen ténnyé, ami különösen is az energiaszegény országok számára jelenthet kiutat a növekvő energiaéhségből. Nem az a kérdés tehát, hogy valaki használ-e atomenergiát, hanem az, hogy ki az, aki kimarad ebből.

Kiemelt kép: A csernobili atomerőmű védőburokkal fedett 4-es reaktorblokkjának vezérlőtermében szakértők és riporterek 2026. április 23-án, három nappal a reaktorban bekövetkezett robbanás 40. évordulója előtt (Fotó: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko)