Brutális számok láttak napvilágot Hollandiában az eutanázia valóságáról: az összes haláleset 6 százalékáért már az eutanázia felelős, az arány és az eutanázia következtében életüket vesztő hollandok száma pedig minden évben növekszik. 2025-ben már 10 341 ember hunyt el így a regionális eutanázia-felülvizsgáló bizottság (RTE) jelentése alapján. A kérelmezők háromnegyede 70 éven felüli volt, tavaly azonban egy 12 és 18 év közötti fiatal esetében is alkalmaztak eutanáziát. Az MTI által is szemlézett adatsorokból kiderült, hogy az esetek több mint 85 százalékában gyakori fizikai kórképek, így daganatos, idegrendszeri, tüdő- vagy szív- és érrendszeri betegségek álltak a háttérben, a mentális betegségek miatti kérelmek száma viszont jelentősen, közel egyötödével csökkent: 174 ilyen esetet regisztráltak. A demenciával élő betegek esetében 499 alkalommal hajtottak végre eutanáziát, az RTE pedig 11 olyan ügyet vizsgált, amikor a beteg már nem volt döntésképes. Emellett 475 esetben több, életkorral összefüggő betegség együttes fennállása, 278 esetben pedig „egyéb okok” szerepeltek a háttérben. A testület hét olyan esetet azonosított, amelyekben az eljáró orvosok nem tartották be maradéktalanul az előírt gondossági szabályokat; ezek kivizsgálása folyamatban van.
Európában Hollandia vezette be először az eutanáziát, immár huszonnégy évvel ezelőtt, példáját Belgium és Luxemburg is gyorsan, Spanyolország pedig 2021-ben követte. Az élet védelmében fellépők többek között azzal érvelnek, hogy a fent is említett „egyéb okok” között sokszor az örökségért az idővel folytatott versenyfutás, illetve más, önző emberi érdekek állnak, azaz sok esetben végeznek el eutanáziát akkor is, amikor az még a pártolók szerint sem lehetne indokolt, de a család nyomást helyez az idős rokonra, vagy érzelmileg manipulálja, zsarolja a döntés érdekében.
Spanyolországban tavasszal egy 25 éves nő, Noelia Castillo Ramos esete sokkolta a társadalmat. A fiatal nő életének annak ellenére vetettek véget március 26-án, hogy szülei két éven át jogi csatát folytattak és szó szerint az utolsó percig küzdöttek lányuk életéért. Bár a madridi alkotmánybíróság egy határozata leszögezi, hogy az eutanázia nem alkalmazható olyan esetekben, amelyekben a szenvedés forrása mentális betegség, mivel „az államnak kötelessége megvédeni ezeket az egyéneket az öngyilkosság kockázatától”, Castillo Ramos esetében mégis így történt. A Keresztény Ügyvédek nevű szervezet szerint (mely a jogi küzdelmek során a nő szüleit képviselte a különböző szinteken) „ez az eset rávilágít az eutanáziatörvény kudarcára, hiszen az elősegíti az öngyilkosságot anélkül, hogy az egyén előzetes mentális egészségügyi kezelésben részesült volna”, azaz esélyt kapott volna a gyógyulásra, a teljes és boldog életre.
Órákkal azelőtt, hogy a fiatal spanyol nőt eutanáziára ítélték, az ország katolikus püspökei arra hívták fel a figyelmet, hogy „az eutanázia és az asszisztált öngyilkosság nem orvosi cselekmények, hanem a gondoskodás kötelékének szándékos megszakításai, továbbá társadalmi vereséget jelentenek, amikor az emberi szenvedésre adott válaszként mutatják be őket”. Castillo konkrét esetében pedig „nem egy halálos betegséggel van dolgunk, hanem mély sebekkel, amelyek figyelemért, kezelésért és reményért kiáltanak” – tették hozzá. Felhívásuk azért is volt jelentőségteljes, mert segíthet elkerülni további eseteket, amelyek ártatlan életek kioltásához vezetnek.
A spanyol püspökök arra is emlékeztették a társadalmat, hogy „az emberi személy méltósága nem az egészségi állapotától, az élet szubjektív felfogásától vagy autonómiájának mértékétől függ”, hanem „egy belső érték, amelyet minden körülmények között el kell ismerni, védeni és segíteni kell”. Ebből kifolyólag az emberi szenvedésre adott válasz soha „nem lehet a halál előidézése, hanem inkább a közelség, a kíséret, a megfelelő gondoskodás és az átfogó támogatás felajánlása”. „Amikor az élet fáj, a válasz nem az, hogy lerövidítjük az utat, hanem az, hogy együtt járjuk végig. Csak így építhetünk egy valóban igazságos társadalmat, ahol senki sem érzi magát egyedül vagy kirekesztve” – összegezték.
Amint arról korábban a hirado.hu-n is beszámoltunk, holland gyermekpszichiáter professzorok egy csoportja a minap arra hívta fel a figyelmet, hogy fokozott körültekintéssel kell kezelni a 25 év alatti, pszichés szenvedés miatt eutanáziát kérő fiatalok eseteit, mivel kutatásaik szerint e korosztály tagjainak döntéshozatali képességeit befolyásolhatja az agy fejlődése és számos külső hatás is. A professzorok szerint a 25 év alattiak állapota kevésbé tekinthető véglegesnek, mint az idősebbeké. Emellett ráadásul nagyobb mértékben vannak kitéve a társas nyomásnak és az online hatásoknak is, amelyek brutális kárt okozhatnak egy hibás döntés formájában.
A kiemelt kép illusztráció. Fotó: Arsboni