Már csak két hét van hátra a kampányból és talán sokan vannak velem együtt úgy, hogy már nagyon várjuk a választás végeredményét, hogy az ország a polarizációt és a törzsszavazók érzelmeit csúcsra járató kampányhajrá végével ismét visszatérjen a dolgos hétköznapokhoz. A választás még nem dőlt el, az induló pártok és jelöltek minden eszközt megragadnak programjuk népszerűsítésére és az idei kampány egyik legtöbbet használt kifejezésével „legalább egymillió kézfogásra” – írta Kiszelly Zoltán a Mozgástér blogon.
Hol tartanak a pártok? A március 15-i nagy megmérettetést egyértelműen a Fidesz nyerte, az „eddigi legnagyobbnak” hirdetett Békemeneten a turisztikai ügynökség mobiltelefonok cellainformációira épülő műszaki mérése szerint 180,000 felvonuló volt, míg a Tisza Párt Nemzeti Menete 150,000 embert vonzott. Voltak persze más becslések is, amelyek más eredményt mutattak, ám egy klasszikus szerint a „Tények makacs dolgok!”, a 21. században a cellainformációk precízebbek, mint a tömegbecslés kockás papíroson végzett kalkulációi. A számháborúból tehát a kormánypárt került ki győztesen és ezt a lendületet vitte tovább Orbán Viktor országjárása, amely tudatosan keres fel stabilan kormánypárti, billegőként elkönyvelt választókerületeket és ellenzéki vezetésű nagyvárosokat.
Itt fontos egy történelmi kitérőt tennünk, ami által jobban megértjük azt, hogy miért „kell” a Tiszás aktivistáknak rendszeresen és egyre durvább módon megzavarniuk a miniszterelnök országjárásnak nagygyűléseit. Ez a kitérő egyben azt is valószínűsíti, hogy itt nem „spontán” elégedetlenségről, hanem akár szervezett provokációkról is beszélhetünk. Ha visszaemlékszünk a 2002-es országgyűlési választásra, annak első fordulója az MSZP erősebb (42,05 százalék versus 41,07 százalék) eredményével és az SZDSZ (5,6 százalék) parlamentbe jutásával végződött. Az akkori kétfordulós választás első fordulója után Orbán Viktor a Testnevelési Főiskolán (TF) tartott beszédet, amelyben a jobboldali szavazókat nagyobb aktivitásra buzdította a még nyitott körzetekben. Ő maga két hét alatt 25 választókerületben tartott naponta több gyűlést, amelyeken a parlamentből kieső kisgazdapárt és MIÉP szavazóit is a Fidesz–MDF jelöltjeire való szavazásra kérte.
A két forduló között Orbán Viktor által felkeresett 25 választókerületből tizenkettőben sikerült az első forduló eredményét megfordítani, ami jobboldali győzelmet eredményezett. Hét körzetben sikerült a jobboldali előnyét megtartani és hat körzetben sikerült a jobboldali jelölt előnyét a szocialista jelölthöz képest néhány százalékra csökkenteni. Sokan mondták akkor és most is, hogy amennyiben 2002-ben lett volna még egy kampányhét a két forduló között, akkor Orbán Viktor még több nyitott körzetet is meg tudott volna fordítani és lehet, elmarad a balliberális kormányzás akkor kezdődő nyolc éve, amit azóta sokan az „elpocsékolt nyolc évnek” tartanak.
A 2002-es tapasztalatot azért fontos felidézni, mert a jobboldal számára az idei kampányban is jól sikerült Békemenet után Orbán Viktor országjárására most nem kettő, hanem négy hét áll rendelkezésre, amit a Fidesz–KDNP listavezetője ki is használ. Az első két hétben olyan ellenzéki vezetésű városokba is ellátogatott, mint Hódmezővásárhely, Szentendre vagy Győr és mindenütt óriási tömeg fogadta. Sokszor nagyobb tömeg, mint kihívóját, Magyar Pétert, aki szintén országjáráson van. A Fidesz előnyét mutatják a megbízható közvélemény-kutatások is, mint a Nézőpont Intézet márciusi mérése, amelyben a kormánypártoknak 46, a Tisza Pártnak 40, míg a bejutásra esélyesnek tartott Mi Hazánknak 8 százalékot mérnek. A Tisza Párt 23 százalékos előnyét mutató márciusi Medián mérés azt feltételezi, hogy 89 százalék lesz a választási részvétel, amire a szabad választások történetében hazánkban még nem volt példa.
A számoktól végül evezzünk át a pszichológia világába, mert a matematika és a logisztika mellett ez határozza meg leginkább az életünket. A Tisza Párt majdnem „kétharmados” eredményét vizionáló kutatásoknak lehet egy olyan várt „terelő hatása”, amely a kisebb ellenzéki pártok szavazóit „saját” pártjaiktól a nagyobb párt felé tereli, azt sugallva, hogy „már csak ők hiányoznak a kétharmadhoz”. A fenti számok alapján ez még messze nem elég, ezért a kampányhajrában mindkét nagy párt a bizonytalanokat akarja megszólítani. A miniszterelnök az őt támogató tömeg képeivel és a háborúellenes nemzeti összefogás üzenetével. A számok és a történelmi tapasztalat azt mutatják, hogy Orbán Viktornak áll a zászló.
A Fidesz listavezetőjének országjárási nagygyűléseit az utóbbi időben egyre indulatosabban megzavaró provokatőrök ezt az üzenetet hivatottak a balhéjukkal megtörni és ellehetetleníteni, ürügyet adva és képeket biztosítva a dollármédiának a szalagcímekre és a terelésre. A provokáció a gyengébb fegyvere. Aki nem tud építeni, az rombol.
Kiemelt kép: Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke beszédet mond országjárásának kaposvári állomásán, a Kossuth téren 2026. március 16-án (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Kaiser Ákos)