Mi történt Davosban?

| Szerző: Kiszelly Zoltán
Donald Trump egy minimum és egy maximum követeléssel ment Davosba, ahol a rá jellemző tárgyalási stílusban maximum célját hangoztatta, hogy minimális célját elérje. A davosi csúcs műfajából adódóan a zárt ajtók mögötti megállapodásokról csak később értesülünk, így az is csak később derül ki, hogy Trump mennyire volt sikeres?

A politika egy közösségi műfaj, ami a nagy nyilvánosság előtt zajlik, vagy pontosabban amit ott játszanak el. Donald Trump üzletemberként és politikusként is komoly tárgyalási tapasztalatot gyűjtött, így mesterien tudja a közvéleményt számára kedvező módon alakítani. Azért a többieket sem kell félteni. A 2026-os davosi találkozó egy olyan csörtének adott helyszínt, amit később tanítani fognak, és amely minden bizonnyal meghatározza a 21. század hátralévő évtizedeit. Az események megértéséhez elsőként néhány alapvető tényt kell rögzíteni, ezek határozták meg a főszereplők álláspontját és mozgásterét.

A MAGA-republikánusok vezetőjeként és amerikai elnökként Donald Trumpnak olyan politikát kell folytatnia, aminek eredményeként pártja meg tudja őrizni kongresszusi többségét a november 3-i időközi választáson. Az előjelek baljósak, mivel az elmúlt 80 évben tartott 20 időközi választásból csak kettőt (1998 és 2002) nyert meg a hivatalban lévő elnök pártja és eddig minden olyan elnök pártja veszített, akinek a megítélése 50% alatt volt. Trump támogatottsága a New York Times szerint januárban 41%, elutasítottsága 55%, ami -14% különbséget mutat. Innen szép nyerni, mondhatnák. Trump azonban egy harcos alkat, aki elszánt abban, hogy pártja a következő választást is megnyerje.

A másik alaptétel, hogy az USA 38 ezer milliárd dollár államadósságából idén 9 000 milliárd régi adósságot kell megújítani és 2 000 milliárd új adósságot is finanszírozni kell. A nagy hitelezők közül Kína már régóta, Japán újabban kezdett nagyobb eladásba, és Maduró venezuelai elnök elrablását látva, több olyan ország vezetése is elkezdte amerikai tőkepiaci kitettségét diverzifikálni, akik azt gondolják, hogy ők lehetnek a következők. Az USA idén fordít először többet törlesztésre (1 000 milliárd), mint honvédelemre (892 milliárd), ami Ferguson törvénye szerint minden birodalmat elindít a lejtőn. Trump ezt a maga módján oldotta meg: Ha 2027-ben a törlesztés 1 100 milliárdra emelkedik, akkor a honvédelmi költségvetést 1,500 milliárdra emeli és — papíron legalábbis — minden rendben van. Egy másik közgazdasági törvény szerint, ha az államadósság törlesztése eléri, vagy meghaladja a költségvetés 15 százalékát, akkor alapvető változásra van szükség. Az USA most éri el ezt a szintet.

A világ vezető hatalmaként az USA nem mehet egyszerűen csődbe és bár gazdasági és innovációs ereje láthatóan hanyatlik, a „szabadság földje, a bátrak hazája” még mindig erős. Trump ezt az erőt használta január 3-án, amikor elraboltatta Madurót, így Venezuela az olajelszámolásnál visszatért a dollárhoz és legalább 50 millió hordó nehézolajjal megmentette a Mexikói-öböl menti amerikai olajfinomítókat a leállástól. Sikerült a petrodollárt stabilizálni. A lendületet kihasználva, Trump ezt a vonalat vitte tovább Davosban.

Donald Trump nagy elődjeihez hasonlóan nyomot szeretne hagyni a történelemben, ezért építtet báltermet a Fehér Házhoz és diadalívet Arlingtonnál. Ha maximális célként Grönlandot meg tudná vásárolni, azzal az USA történetének legnagyobb bővítését hajtotta volna végre, ami ha Kanadával is kiegészülne, akkor 22 millió négyzetkilométerével a világ legnagyobb országává tenné Amerikát. Az így megszerzett természeti erőforrások önellátóvá tennék a kontinensnyi országot és hosszú időre megerősítenék a dollár hegemón szerepét a tőkepiacokon és az árutőzsdéken. Ez volt Trump maximum követelése, amit már 2019 augusztusában is komolyan gondolt, amikor a sziget megvásárlását először felvetette. E célja eléréséhez előre tudhatóan nem vetett volna be katonai erőt.

Minimális célként ennél “kisebb” tételeket azonosíthatunk. Miután a nem nyugati hatalmak fokozatosan kivonulnak az amerikai államadósság finanszírozásából (Sell Amerika), Trumpnak az Ukrajna miatt kiszolgáltatott helyzetben lévő európaiakra kellett nagyobb nyomást gyakorolnia, hogy költsenek a 2025 júniusában kialkudott tételeknél több pénzt az USA-ban. „Milyen praktikus”, hogy idén a BlackRock elnöke, Larry Fink volt a davosi találkozó ügyvezető elnöke és Trump pénzügyminiszterét, Scott Bessent-et is magával vitte az útra.

Milyen eredmény született? Annyi tudható, hogy az európaiak az USA és Dánia között 1951-ben megkötött katonai együttműködési megállapodást akarták átcímkézni, ami végül sikerült is. Az USA eddig is használhatta katonai célokra a szigetet, igaz a korábbi tízezer helyett jelenleg csak kétszáz katona állomásozik a Pituffik Space Base támaszponton. Trump most elérte, hogy az USA a Golden Dome rakétavédelmi programját Grönlandon is kiépíthesse, ehhez kaphatott támogatást az európai NATO-partnerektől, akik maguk is szeretnék rakétavédelmüket fejleszteni, így egy igazi win-win egyességről beszélhetünk.

Amit nem tudunk biztosra, de valószínűsíthetünk, az az amerikai államadósság refinanszírozása. Ha az alku érdekében Trump rá tudta venni az európai kormányokat és nagybefektetőket arra, hogy minimum újítsák meg lejáró papírjaikat és maximum vásároljanak újakat, már nyert, hiszen a konstans kereslet kezelhető szinten tartja a kamatot és kamatfelárat, elrettenti a spekulánsokat és biztosítja az amerikai gazdaság és állam hiteligényének finanszírozását. A dollár domináns szerepe is rögzül, ami lassítja a dedollarizációt.

Végül az európaiak álláspontját kell bemutatni, akik Ukrajna miatt tartósan gyenge alkupozícióban vannak. Trump a konfliktus tárgyalásos lezárásával kiutat kínál a csapdahelyzetből, ám az európaiak azt remélik, hogy Trump után ismét egy demokrata elnök jön, és ezért csak átmeneti alkukat kötnek a 47. elnökkel. Trump maximális követelésének teljesülését az európaiak egysége megakadályozta. Azt mindenki tudja, hogy az USA nem fog kilépni a NATO-ból és az európaiak sem fogják saját, „Európai NATO-jukat” létrehozni. Marad a már eddig is adott katonai együttműködés folytatása és a fizetés. Most, hogy „sikerült a konfrontálódást elkerülni”, mindkét fél arcvesztés nélkül mehet haza. Az európaiak által fizetendő árat még nem látjuk pontosan, igaz, a világ többi részével egyetemben, nem is sietnek a fizetéssel, elvégre most mindenki azt várja, hogy mikét alakul az időközi választás eredménye, és Trump erős elnök, vagy „béna kacsa” lesz-e hivatali ideje második felében?

Kiemelt kép forrása: MTI/AP/Evan Vucci

Ajánljuk még