A Balatoni Limnológiai Intézet árkádjai, háttérben az apátság, kép forrása

A tihanyi apátság alatt és a sorozatunk előző epizódjában bemutatott főhercegi kastély mellett szerényen, hatalmasra nőtt fák árnyékában húzódik meg egy rendkívül elegáns épületegyüttes. Ez a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, ami nem csak a két világháború közötti építészetünk jeles alkotása, de Klebelsberg Kunó életművének is kiemelkedő darabja. Balatoni építészeti sorozatunkat (melynek korábbi epizódjaiban eddig a balatonfüredi villákat, a reformkori Füredet, a legszebb balatoni kápolnákat és legszebb vasútállomásokat, a fonyódi villasort és a legszebb barokk templomokat és a legszebb kastélyokat és a legszebb modernista és art deco nyaralókat, Földvár villáit és kikötőjét, a legszebb várakat, legszebb présházakat, a tihanyi rév későmodern épületeit, Keszthely látványosságait valamint a tihanyi főhercegi kastélyt mutattuk be), itt folytatjuk!

Az intézményt 1927-ben alapította a legendás kultuszminiszter, Magyar Biológiai Intézet néven, de hamarosan a limnológia, vagyis az édesvizek kutatása került fókuszba. A tihanyi helyszín nem csupán a kutatások legfőbb tárgyának közelsége miatt volt jelentős, hanem azért is, mert ekkor tudatosan törekedtek a Budapest-központúság ellensúlyozására, nem véletlen, hogy ekkor épültek fel a nagy egyetemi központok Debrecenben, Szegeden. A megbízást Kotsis Iván, a korszak konzervatív, ugyanakkor modern szellemiségű építésze kapta, aki már a közelben bizonyított a hatalmas főhercegi kastéllyal. A közvetlenül a parton, kiemelt helyen elhelyezkedő intézet eredetileg egy főépületből, egy vendégházból és a kutatók lakóházából állt. A három egységet elegáns, itáliai hatást nyújtó árkádok kötik össze.

Az intézet eredeti állapota 1927-ben, kép forrása

Jól látható, hogy Kotsis megoldotta a szinte lehetetlen feladatot: úgy helyezte el a viszonylag nagy épületeket az ország talán legérzékenyebb pontján, mintha mindigis ott álltak volna. Az intézet mai mércével mérve is rendkívül korszerűen volt felszerelve, saját csónakflottája volt a mintavételhez, üvegházak, kísérleti medencék álltak a kutatók rendelkezésére, külön édes- és tengervízzel az összehasonlító vizsgálatokhoz – mindez a Klebelsberg-féle kultúrfölényen alapuló stratégia szolgálatában. Az új intézetet a tihanyiak mindenesetre kissé furcsán fogadták, „Biológiának”, vagy szellemesen csíborpalotának, csíborpatkoldának nevezték.

A főépület, jobbra az azóta egy szinttel bővített egykori vendégház, kép forrása

Az önálló intézményt 1951-ben csatolták a Magyar Tudományos Akadémiához, ez követően ki is bővítették, illetve át is építették az együttest: a vendégházra ráépítettek egy szintet, ezzel megváltoztak az arányai. A kutatói lakóházat kutatóépületté alakították, ezért a lakások pótlására hat épületet húztak fel a területen, ezáltal sajnos megcsonkítva a parkot. Mindenesetre a harmincas években frissen telepített park az elmúlt évtizedekben a kastélyparkokat idéző értékes zöldfelületté vált.

Az intézet a frissen telepített parkkal 1936-ban, kép forrása

Az építészetileg is jelentős együttes ráadásul a huszadik századi magyar művészettörténethez is kapcsolódik: a nagyelőadóban helyezték el a korszak meghatározó „hivatalos” művészének, Vaszary Jánosnak hatalmas festményét. A nyolc méter hosszú, két és fél méter magas, élénkszínű pannó a balatoni élővilágot ábrázolta – illetve bizonyára ábrázolja most is, csak éppen nyomtalanul eltűnt.

Klebelsberg Kunó és Kertész K. Róbert államtitkár Vaszary János műtermében épp átveszik a festményt, kép forrása

A kép eltűnésének oka épp alkotójának „hivatalos” volta: Vaszary művei nemkívánatosak voltak a kommunista rendszerben, színességük, frivolságuk, kissé dekadens formaviláguk miatt. Visszaemlékezések szerint a festmény szinte földöntúli fényt árasztott, opálos színekben, röntgenszerűen mutatta be az élőlényeket – Klebelsberg teljesen szabadkezet adott Vaszarynak, aki szemmel láthatóan élt is ezzel. A képet leszerelték, majd a keszthelyi Balaton Múzeum állandó kiállítására került 1949-ben, de nem nyerte el a Rákosi-kor kritikusainak tetszését, „őrült fantáziaként” becsmérelték. A festményről az utolsó adat 1959. április 2-áról származik, ekkor az intézet munkatársa átvette a múzeumtól, hogy visszaszállítsák Tihanyba. Azóta nyoma veszett. Vaszary fennmaradt vázlatai és egyéb, hasonló képei alapján elképzelhetjük, milyen lehetett a már az 1927-es megnyitón sokakat meghökkentő alkotás:

Vaszary János: Mélytengeri világ, 1928 körül, magántulajdon, kép forrása

Vaszary János: tengeri világ (vázlat), Magyar Nemzeti Galéria, kép forrása

Folytatjuk!

Kiemelt kép: A Balatoni Limnológiai Intézet árkádjai, háttérben az apátság (Fotó forrása: kép)