Amennyiben a közösségi döntéshozatalból kizárják a politikailag másként gondolkodó országokat, az alapjaiban veszélyezteti az uniós belső kohéziót. Ennek ellenére a liberális vezetésű EU egyre határozottabban egy olyan közösséggé válik, ahol a kisebbségi véleményt büntetik, a többségi akaratot pedig rákényszerítik a másként gondolkodókra – írta ifj. Lomnici Zoltán az Alaptörvény blogon.

A törekvés és az irány különösen veszélyes, mivel a tagállami szuverenitás fokozatos felszámolása révén, végeredményében az erősebb országok diktatúrájához vezethet.

Magyarország megkerülése ráadásul nemcsak politikai, hanem súlyos jogállami kérdés. Ebből következik, hogy bármely olyan brüsszeli „rövidítés”, amely a felvétel érdemi elemét érintené, szerződésellenes lenne.

Az EUSZ 49. cikke alapján ugyanis bármely olyan európai állam kérheti felvételét az Unióba, amely tiszteletben tartja a 2. cikkben említett értékeket, és elkötelezett azok érvényesítése mellett. A kérelemről értesíteni kell az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket. A kérelmező államnak a kérelmet a Tanácshoz kell benyújtania, amely a Bizottsággal folytatott konzultációt és az Európai Parlament tagjainak többségével elfogadott egyetértését követően arról egyhangúlag határoz. Az Európai Tanács által megállapított feltételeket figyelembe kell venni.

A végső csatlakozási szerződés elfogadásához az Európai Tanács egyhangú döntése szükséges. Ha Magyarország vétózik, a folyamat teljes egészében megáll. Ez nemcsak a végső lépésre, hanem a tárgyalások megkezdésére és egyes szakaszaira is vonatkozik.

Az EUSZ 49. cikke értelmében az új tagállam csatlakozása csak akkor valósulhat meg, ha a csatlakozási szerződést a Tanács egyhangúan elfogadja, majd azt minden tagállam és a csatlakozó állam a saját alkotmányos követelményeinek megfelelően ratifikálja. Ez a rendelkezés a Maastrichti Szerződés óta biztosítja, hogy a bővítés és a szerződésmódosítás kizárólag teljes körű tagállami beleegyezéssel történhessen.

Ebből következik, hogy bármely olyan brüsszeli „rövidítés”, amely a felvétel érdemi elemét érintené, szerződésellenes lenne.

Az EUSZ 4. cikk (2) szerint az Unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását és nemzeti biztonságát, ez utóbbi kifejezetten a tagállamok kizárólagos feladata marad. E szempontok különösen relevánsak, amikor egy háborúban álló ország csatlakozásának közvetlen biztonsági és gazdasági kockázatairól vitatkozunk.

Az EUSZ 3. cikk (1) a béke előmozdítását jelöli az Unió céljaként, emellett az EU Alapjogi chartája is a közös értékeken alapuló békés jövőt idealizálja. Kétséges, hogy egy aktív fegyveres konfliktusban résztvevő állam gyorsított csatlakozása e célt szolgálja-e.

A Voks2025 nemzeti konzultáción – amelyen a választók egyharmada vett részt –, a válaszadók 95 százaléka ellenezte Ukrajna EU-csatlakozását. Ez az arány nem pusztán belpolitikai üzenet: az EUSZ 4. cikk (2) alapján az Unió köteles tiszteletben tartani a tagállami nemzeti identitást és politikai berendezkedést, így egy ilyen súlyú demokratikus döntés nem hagyható figyelmen kívül az EU-s tanácsi pozíció kialakításakor sem. A magyar kormány tehát a magyar választók egyértelmű többségi akaratát képviseli az uniós tárgyalásokban. Ez legitim és szerződéses alapon védett álláspont.

Ugyanakkor nem igaz, hogy Magyarország egyedül maradt volna a vétóhoz való jog védelmével. A 2024. júniusi Clingendael-tanulmány kifejezetten rámutat, hogy több tagállamban is fenntartások vannak a minősített többség bevezetésével szemben így Hollandia és Lengyelország esetében is.

Történelmi precedensek is igazolják, hogy az uniós bővítés során a tagállami vétójog mindvégig alapvető, legitim és rendszerbe kódolt eszköz volt. Elég csak Észak-Macedónia esetére tekinteni: az ország már 2005-ben tagjelölt státuszt kapott, mégis a mai napig nem csatlakozhatott az Európai Unióhoz, mert Bulgária rendre élt a vétójogával, hosszú éveken át blokkolva a folyamatot nyelvi és identitáspolitikai vitákra hivatkozva. Érdekes módon amikor egy másik tagállam akadályozza egy szomszédja csatlakozását kifejezetten nemzeti szempontok alapján, akkor Brüsszelben nem jelenik meg a megkerülés narratívája, és senki sem kérdőjelezi meg a vétójog létjogosultságát.

Kiemelt kép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök (Fotó: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko)