1981-ben, a forradalom 25. évfordulóján Münchenben megemlékezést tartottak az egyetem aulájában. Az ünnepélyes alkalmon részt vett Franz Josef Strauss bajor miniszterelnök is, s beszédet is mondott. Az ünnepséget a Western Goals nevű, meglehetősen radikális amerikai think-thank szervezte. Magán az ünnepségen azonban semmi különösebben radikális hang nem hangzott el. Tudnivaló, hogy az év elején hivatalba lépett Ronald Reagan elnök a mi 56-os forradalmunkból – és a Horváth Jánossal folytatott beszélgetésekből – nyerte a meggyőződését, miszerint a kommunizmus és a Szovjetunió legyőzhető. Ebben a keretrendszerben kell tehát olvasnunk a korabeli, 56-os ünnepélyek szövegeit.

Az esemény egyébként egy sorozat része volt, a világ számos nagyvárosában rendeztek hasonló összejövetelt, hasonlóan éles, de nem uszító hangvétellel. A bevezetőt és a zárszót Lawrence MacDonald kongresszusi képviselő mondta. Ezúttal a zárszóból idézünk.

1956-os emlékmű Bostonban (Yelp)

Tisztelt dr. Strauss miniszterelnök úr, tisztelt jelenlévők, hölgyeim és uraim!

Az volt a tervem és reményem, hogy személyesen is ott lehetek önökkel, hogy részt vegyek ezen a különleges eseményen, amellyel a magyar forradalom 25. évfordulóját és a magyar béke harcosainak hősies küzdelmét ünnepeljük. De ennél többről van szó – az 1956-os küzdelem folytatódik.

Ebben az 1956 október-novemberi időszakban a magyar népnek rövid időre lehetősége nyílt arra, hogy belélegezze a szabadság levegőjét, de a nyugati vezetők hagyták, hogy a magyar szabadság fiatal lángja kialudjon. Hogyan történhetett ez meg? Jól emlékszem erre az időre, utolsó éves orvostanhallgató voltam. Mindannyian beleremegtünk a hír hallatán, hogy Magyarország szabad lett, sikerrel jártak, és ledobták magukról a szovjet igát. Mi, amerikaiak vártuk, hogy a kormányunk a barátság jelét közvetíti, a támogatás jelét, majd pedig tovább vártunk, és végül nem történt semmi sem. Aztán a szovjetek újra megszállták Magyarországot, az örömünk pedig átváltott fájdalomba, majd végignéztük a szabad Magyarország halálát.  Az amerikaiak többsége úgy véli, hogy kormányunk semmit sem tett a magyar nép megsegítéséért. Az általános vélekedés az volt, hogy a bürokrácia lassan képes megmozdulni, ezért a 6-7 napnyi szabadság egyszerűen nem volt elég idő a szükséges lépések megtételére. […] Nem tehát véletlen, vagy a következmények rossz megítélése az, ami az oroszokat arra késztette, hogy 1956. November 4-én hajnali 4.00 órakor újra bevonuljanak Magyarországra. A harc folytatódik: 1968-ban Csehszlovákia népe kísérletet tett a szabadság kivívására, ám a szabad világ nem tett semmit. Miniszterünk, Averell Harriman azt mondta akkoriban, hogy „Csehszlovákia nincs az amerikai befolyási övezetben”. Ennek az országnak a szabadságát a szovjet hadsereg bevonulása zúzta szét. A nyugat a saját politikája miatt veszített el szövetségeseket Közép- és Kelet-Európában.

Amerika a gyengeség és a kompromisszumra törekvés politikája miatt vesztette el szövetségeseit, mint például Kubát, Vietnamot, Laoszt, Kínát, Nicaraguát és másokat. Amerika és Európa vezetői nem folytathatnak ilyen politikát, ha fontos nekik a szabadság. A kommunizmussal 40 éve megkötött kompromisszumot követően változás van kialakulóban Amerikában – későn, de nem túl későn.

Az amerikaiak szavazatukkal azt üzenik, hogy elegük van a gyengeségből és a kompromisszumokból. Új vezetés van a Fehér Házban – reméljük, hogy ez az egészséges elvek helyreállításához vezet. A kongresszusban, mind a képviselőházban, mind pedig a szenátusban, irányváltás van kialakulóban. Ez az új hang azt követeli, hogy legyen vége a történelem legnagyobb tömeggyilkosaival kötött kompromisszumoknak. Az európaiak óriási kihívás előtt állnak, történelmük legnagyobb kihívása előtt.

Nemcsak a Nyugat és civilizációnk védelmében kell cselekednünk, hanem a közös politikánknak azon a célon kell alapulnia, hogy a leigázottak elnyerjék a szabadságukat. Ez nemcsak az önrendelkezés elvét jelenti, nemcsak az egyének, népek és nemzetek szuverenitásának elvét, hanem azt is, hogy az igazság és az örök bibliai értékeken alapuló ideológia elvének érvényesülését is fenn kell tartanunk. A kommunizmus minden hamis állításával szemben az igazságot kell felmutatni.

Ehhez nem ágyúkra és bombákra van szükség, hanem bátorságra, igazságra, valamint határozott koordinációra az önök népe és a vezetőik, valamint a mi népünk és a vezetőink között.

Korábban ebben a században a pápa kijelentette, hogy a kommunizmus valójában a gonosz, és hogy senkinek sem szabad vele semmilyen módon együttműködnie.

Rengeteg szenvedés történt, mert nem figyeltünk oda és nem tanultunk belőle.

Most, ebben a késői órában – figyeljünk oda és cselekedjünk együtt!

(A szerkesztő megjegyzése: a szövegből kihagytam a Vietnamra vonatkozó utalást, mivel nem teljesen illeszkedett a szöveg dinamikájába. Ugyanígy kihagytam az állítólagos november 2-i, Titónak küldött amerikai táviratra való utalást, mivel ennek a táviratnak a léte nem bizonyítható; vélhetően ebben a pontban sűrűsödött össze az USA tétova politikájának folklórisztikus összefoglalása.)

Kiemelt kép: MTI/Mohai Balázs