Keszthely főtere. Kép forrása

A balaton nyár már a múlté, de ennek ellenére folytatódik építészeti utazásunk a tó körül (melynek korábbi epizódjaiban eddig a balatonfüredi villákat, a refomkori Füredet, a legszebb balatoni kápolnákat és legszebb vasútállomásokat, a fonyódi villasort és a legszebb barokk templomokat és a legszebb kastélyokat és a legszebb modernista és art deco nyaralókat, Földvár villáit és kikötőjét, a legszebb várakat, legszebb présházakat, valamint a tihanyi rév későmodern épületeit mutattuk be), ezúttal a Balaton (egyik!) fővárosában!

Füred, Siófok, Keszthely – mindhárom város magának tudja a „Balaton fővárosa” címet. Most nem feladatunk igazságot tenni, viszont tény, hogy a tópart legrégibb történelmi városa Keszthely. A „tópart” kifejezés itt már azonnal módosításra is szorul, ugyanis – bármily meglepő – Keszthely nem balatonparti város, ezt jól mutatja az 1763-87-es első katonai felmérés is: az akkor már jelentős település tulajdonképpen semmilyen kapcsolatban nem áll a tóval.

Keszthely az első katonai felmérésen, ami a 18. század második felének állapotát mutatja – mintha a tó ott sem lenne. Kép forrása

Keszthely középkori jelentőségét és egyben vitathatatlan történelmi elsőségét mutatja, középkori építészete. A város főterén áll a hatalmas ferences templom, aminek mérete, belső kialakításának igényessége a felvidéki, soproni, vagy erdélyi társaival vetekszik. Az épület elé (aminek eredetileg a ferencesekre jellemző módon csak hátul volt egy szerény tornya), 1878-ban egy hatalmas neogót stílusú tornyot emeltetett a Festetics-család. A kolostort egyébként a későközépkorban jelentős Lackfiak alakították, az 1397-ben kivégzett Lackfi István nádort itt is temették el. A kolostor a török időkben végvárként szolgált, de ez szerencsére nem tette tönkre az együttest.

Az egykori ferences kolostor és templom a város főterén. Kép forrása

Keszthely másik jelentős középkori épülete a temetőben álló Szent Miklós-kápolna (ezt a fenti katonai felmérés is mutatja, „Niclas Tempel” felirattal). A kápolna a mai formáját a 19. század második felében nyerte el, tetszetős, de semmi jelentős – gondolták ezt egészen 2000-ig, mikor egy felújítás során szinte teljesen ép freskókat találtak a külső falon!

A Szent Miklós-kápolna. Kép forrása

…és a 2000-ben feltárt, védőtetővel óvott 14. századi freskók egyike, itt épp Szent Bertalan viszi a saját bőrét. Kép forrása

Keszthely 1739-ben került a Festeticsek birtokába, mikor Festetics Kristóf kivásárolta az addigi birtokosokat, közülük is a legnagyobbat, gersei Pethő Jánost. A város és a család viszonya ellentmondásos volt: a Festeticsek fokozatosan számolták fel a polgárok kiváltságait, ugyanakkor összeköttetéseiknek és persze hatalmas vagyonuknak köszönhetően jelentős fejlesztéseket is végrehajtottak. A korábbiakban már bemutatott, 19. század végi állapotában már az európai uralkodói rezidenciákkal vetélkedő kastélyegyüttes mellett gimnáziumot, kórházat, és nem utolsósorban Európa első mezőgazdasági felsőoktatási intézményét, a Georgicont is ők alapították. Német területekről iparosokat csábítottak a városba és kiváltságokat adtak a zsidó kereskedőknek, akik természetesen nagyban hozzájárultak a város fejlődéséhez. Az uradalmi építész, Hofstädter Kristóf alaposan rajta hagyta kézjegyét a környéken (a balatonkeresztúri templomot, hazánk egyik legszebb épületét már bemutattuk), Keszthelyen a kastély mellett ő tervezte a Festeticsek fogadóját, az Amazon Szállót, valamint a ma városházaként működő vármegyeházát, ugyanis a család a megyeszékhelyet is át akarta hozni Egerszegről.

Az egykori Amazon Szálló. Kép forrása

A család városfejlesztő tevékenysége (miközben gyakorlatilag évszázadokig perben állt magával a várossal) szemmel látható a város szinte minden pontján. Keszthely főutcáján szembetűnik egy, a 19. századi szabályozást, szélesítést túlélt reprezentatív barokk ház, Goldmark Károly táblával is megjelölt szülőháza. Eredetileg ez volt a Pethő-család kúriája.

A Pethő ház/Goldmark-szülőház Keszthely főutcáján. Kép forrása

Az épület udvarának mélyén szép neoreneszánsz épületet találunk: ez a zsinagóga, aminek előzménye a 18. században épült, rejtett, megtűrt helyen, a Festeticsek jóvoltából. Hasonló módon támogatták a zsidókat az Esterházyak és a Batthyányak is, természetesen azért, hogy a fellendült kereskedelemből és városokból nagyobb bevételre tegyenek szert. A zsinagóga egyébként ma is működik, a keszthelyi hitközség, ha óriási veszteségeket is elszenvedve is, de máig működik.

A keszthelyi zsinagóga kívülről…Kép forrása

…és belülről. Kép forrása

A Festeticsek működése egészen különleges helyzeteket is eredményezett: a városban jelentős számú angol (!) közösség élt, a család szolgálatában álló lótenyésztők, mérnökök, mezőgazdasági szakemberek. Így szükség volt anglikán templomra is, vagyis pontosan az anglikán gyülekezet az evengélikus egyház kebelében működött. Így egy közös angol-magyar templom épült 1928-ban Szeghalmy Bálint tervei szerint. A Kós-tanítvány Szeghalmy erdélyi stílusú református templomairól ismert (ő tervezte többek között a miskolci Deszkatemplomot is), a húszas években Nagykanizsán volt városi főmérnök, így sokat dolgozott magántervezőként a környéken is. Keszthelyen a református templomot is ő tervezte, de az evangélikus-anglikán temploma nem ezt a stílust követi, itt neobarokk formákkal dolgozott (furcsa is lett volna egy erdélyies anglikán templom):

Az evangélikus templom. Kép forrása

A húszas évek végén jelentős épülettel gazdagodott Keszthely: elkészült a pazar neobarokk Kultúrpalota, ami ma a Balatoni Múzeum otthona. A beruházással a város jelentősen megszilárdította helyzetét, a „balatoni főváros” akkor már kibontakozó versenyében. A város korábban kialakult villanegyedében álló neobarokk épület valóban már-már nagyvárosias. Az építőanyagot a Festeticsek adományozták a városnak, a feudalizmus után rendeződött viszonyuk a várossal, a hagyomány szerint a város minden rétegéből vállaltak keresztszülőséget az egymást követő generációk.

A Kultúrpalota, ma a Balatoni Múzeum székhelye. Kép forrása

A 18. században még „szárazföldi” város lassacskán kiért a Balaton-partra. A 19. század második felében már tudatos fejlesztés folyt itt, a város nyilván meglátta a lehetőséget az idegenforgalomban. Ebben az időszakban épült fel a tópartot máig meghatározó szálloda-pár, a Hullám és a Balaton. Érthetetlen módon ma mindkét épület üresen áll.

A Hullám és a Balaton szállók 1908-ban. Kép forrása

Szintén ebben az időszakban létesült a város nevezetes zöldfelülete, a Helikon-park. Létrejötte ismét a Festeticsekhez, pontosabban egy telekcseréhez köthető. Mikor Festetics Tasziló brit felesége számára hatalmas fejlesztésbe kezdett a kastélyban, átépítette a kastélyparkot is, viszont megszüntette az előkertbe történő évszázadokig szabad bejárást. A keszthelyiek városi parkként használták a területet, egyfajta szokásjog alapján, viszont így elvették a hozzáférést kedvelt sétányukhoz. A herceg kárpótlásként építette ki az új parkot, ezúttal a Balatonhoz közel, új városfejlesztési lehetőséget megnyitva.

A kárpótlásként kiépített Helikon-park a névadó esemény emlékművével. Kép forrása

Az immár jelentősen megszépült, Balaton-közeli területen épült ki hazánk egyik legszebb és máig egységesen megmaradt villanegyede.

A Helikon parkot határoló utca 1911-ben. Kép forrása

Bár a villa az egyik legsérülékenyebb műemléktípus, a keszthelyi villák nagyrésze máig fellelhető. Kisebb-nagyobb átalakításokat persze végeztek, több a helytelenül felújított épület is. Elhanyagoltságában viszont autentikus képet mutat ez a pazar villa a parkról nyíló egyik mellékutcában, reméljük, hogy ha egyszer felújítják, azt méltó módon teszik (és nem burkolják be szigeteléssel a házat).

Egy keszthelyi villa sok közül. Kép forrása

Folytatjuk!

Kiemelt kép: Keszthely főtere (Fotó: Architextúra blog)