Véget ért a nyár, de balatoni építészeti sorozatunk folytatódik! A térben és időben is változatos virtuális utazásunk (melynek korábbi epizódjaiban eddig a balatonfüredi villákat, a refomkori Füredet, a legszebb balatoni kápolnákat és legszebb vasútállomásokat, a fonyódi villasort és a legszebb barokk templomokat és a legszebb kastélyokat és a legszebb modernista és art deco nyaralókat, Földvár villáit és kikötőjét, a legszebb várakat, valamint a legszebb présházakat mutattuk be) tehát ezúttal a Tihanyban és Szántódon folytatjuk!

A váróterem ma… Kép forrása

A későmodern építészet – ezt biztosan kijelenthetjük – szinte közutálatnak örvend. Ennek okait az Architextúrán is összeszedtük, az illeszkedés hiánya, a silány anyagok, az alacsony belmagasság és nem utolsó sorban a negatív történelmi kontextus is hozzájárul ehhez az elutasítottsághoz. Azonban – ahogy ezt szintén bemutattuk – ennek a korszaknak vannak értékes épületei, különösen a Balaton környékén. Ezek közé tartozik a tihanyi rév két fogadóépülete, melyek ma meglehetősen méltatlan állapotban vannak. Elég szemléletes a címlapkép, illetve a fenti kép, ami a tihanyi váróterem eredeti és mai állapotát mutatja be: nincs mit szépíteni, az egykor elegáns, könnyed épület szörnyű sufnituning áldozata lett. De reméljük ez nem sokáig marad így, ha minden jól megy, hamarosan a környék, illetve a két fogadóépület visszakaphatja eredeti fényét!

A váróterem belseje szintén 1963-ban. Kép forrása 

A tihanyi rév felújítása egy átfogó, tudatos fejlesztési program, az úgynevezett Balatoni Regionális Terv keretében történt. Ekkor növelni akarták a szálláshelyek, a hozzá kapcsolódó létesítmények színvonalát, ezzel is elősegítve az idegenforgalom fejlődését, jobban mondva azt, hogy nyugati valuta érkezzen az országba – a turistákkal együtt. A tihanyi révhez új hajókat is vásároltak, ezzel egyidejűleg építették fel a kissé futurisztikus fogadóépületeket Dianóczky János építész és Detre Dezső szerkezettervező tervei szerint. A két épület erősen hasonlít egymásra, viszont nem egyidőben épültek: a tihanyi mintegy öt évvel korábban, 1962-ben készült el. A vasbeton szerkezet bravúrosan trükkös, ugyanis a látszólag könnyed fém-üveg szerkezetre fekszik fel. Ez szinte lebegő hatást eredményez. Az „ufóhoz” a part felé egy üzletsor is csatlakozott. Az összkép meglehetősen „retró” hangulatú volt, de határozottan rendezettebb – főleg, ha összevetjük a mai képpel, ami remélhetőleg hamarosan meg fog változni.

A retró hangulatú tihanyi rév 1973-ban. Kép forrása

Ahogy említettük, a tihanyinál öt évvel később készült el a szántódi révépület szintén a Dianóczki János-Detre Dezső tervezőpáros munkájaként. A késedelem oka a tereprendezés, korábbinál jóval mélyebben benyúló töltésben vezető főút kialakítása volt. A tihanyi „csészealj” párjaként itt egy szögletes jellegű, de megmozgatott, hiperbolikus paraboloid formájú épület létesült:

A szántódi révépület 1968-ban. Kép forrása

A szántódi épület jobban járt, mint tihanyi társa, de itt is elveszett az egykori nagyvonalúság, amit főleg az ablakokra ragasztott hullámmintás matrica okozott, de emellett azért számos kisebb-nagyobb részlet rontja az összhatást.

A révépület mai állapota. Kép forrása

A rév egyébként máig megejtően szép környékét is elérte sajnos a Balatonra sok helyütt jellemző tervezetlenség. Egyre inkább szaporodó bódék és pavilonok, harsány reklámok, lehetetlen színűre festett épületrészek. Remélhetőleg a felújítás itt is pozitív eredményeket hoz. Hiszen fontos látni, hogy ez a két épület, illetve környékük ennek a sokak által – és jórészt okkal – utált építészeti kornak kiemelkedő színvonalú alkotásai. És a Balatont épp az teszi különlegessé, hogy történelmünk szinte minden korszakából találhatók itt emlékek, sokszor egymás mellett. Reméljük ennek a „szabadtéri építészeti múzeumnak” értékes és méltó elemét adja majd a két révépület.

A szántódi rév 1976-ban. Kép forrása

Kiemelt kép: A tihanyi rév váróterme 1963-ban (Forrás)