Balatonakali, Meszleny-présház. Kép forrása

Véget ért a nyár, lassan itt a szüreti időszak! A cél tehát továbbra is  a Balaton, de már nem a parti villák és fasorok, hanem a présházak! Balatoni építészeti sorozatunkat (melynek korábbi epizódjaiban eddig a balatonfüredi villákat, a refomkori Füredet, a legszebb balatoni kápolnákat és legszebb vasútállomásokat, a fonyódi villasort és a legszebb barokk templomokat és a legszebb kastélyokat és a legszebb modernista és art deco nyaralókat, Földvár villáit és kikötőjét, valamint a legszebb várakat mutattuk be) tehát ezúttal a szőlőhegyeken folytatjuk! – írta Szende András az Architextúra blogon.

Pécsely, présház. Kép forrása

Ahogy borépítészetről szóló posztsorozatunkban már bemutattuk, a Balaton vidékére elsősorban a kis, családi méretű présházak jellemzőek. Itt egy-két kivételtől eltekintve nincsenek kastélyszerű borászatok, vagy épp egymás mellé épített pincesorok. Épp ez kölcsönöz különös hangulatot a tájnak, a szőlőtőkék közül itt-ott előbukkanó, sokszor parasztbarokk jellegű kis épületekkel. A fenti pécselyi présház ennek szép példája, érdemes megfigyelni, hogy a homlokzatokat durva felületű, úgynevezett höbörcsös vakolattal képezték ki, de a nyílások körül és a ház sarkainál sima felületű, fehér vakolatot alkalmaztak. Az eredmény egyszerűségében is elegáns és harmonikus lett. És itt is elmondható, hogy a kevesebb több, hiszen az apró présházak előtt álló öreg diófák alatt remek hangulatú italozások, szüreti ebédek zajlanak immár évszázadok óta. Sajnos épp ez a szemlélet van nagy veszélyben, és éppen a présházakkal együtt.

„Szívecskés” pince Aszófőn 1872-ből. Kép forrása

A présházak kialakulását, pontosabban Tolnában, Baranyában vagy épp a Kalocsa környéki pincefalvak hiányát több tényező magyarázza: az itteni falvakat nem kellett szervezetten, a semmiből újratelepíteni a török után, a háborús pusztítást nagyrészt a spontán visszaköltözés, vagy a kisebb létékű telepítési akciók pótolták. Pincefalvak általában ott alakultak ki, ahol a földesurak által felfogadott mérnökök jelölték ki az új falvak helyét a pusztában, külön gondoskodva a belterületekről és értelemszerűen egymás mellé telepítve a pincéket. A Balaton környékén ráadásul sok kisnemes élt ezekben a falvakban, ma úgy mondanánk, hogy meglehetősen individualista módon – nem akartak közeli szomszédot, számukra elképzelhetetlen lett volna mondjuk egy Duna-menti sváb falu pincefalvának zsúfoltsága. Ez magyarázza is a balatoni pincék magas építészeti színvonalát, sokszor nem is népi építészetről van szó, a présházak sokszor valóságos kis kúriák. A balatonudvari Fürtös-pince barokkos ablakkerete mintha egy bécsi házról került volna a Balaton partjára:

A Fürtös-pince, egy valóságos kis kúria a szőlők között. Kép forrása

A présházak – mint a korabeli építészeti alkotások általában – nagyon praktikus kialakításúak: a terepadottságokat kihasználva a pincéket a domboldalba vájták be, ez elé egy szobát építettek, ahol egy sarokpadon lehetett megkóstolni a legújabb termést. Ahol a hegy meredekebb volt, ott ez a helyiség az emeletre került – ami persze a hegy felöl földszintet jelent:

Vászoly, 1851-ben épült kétszintes présház, kedvesen szabálytalan, de mégis igényes vakolatdíszekkel. Kép forrása

Ezek a homlokzati vakolatdíszek egyszerre mutatnak bájos esetlenséget és igényességet. A mintákat sokszor a közeli, vagy épp távoli városban, Sümegen, Veszprémben esetleg Budán vagy Bécsben lesték el a tulajdonosok, majd alkalmazták saját házaikon. Vagyis présházaikon, ami mutatja, hogy még ezeket az épületeket is nagy gondossággal építették, szépítették.

Présház mívesen formált vakolatdíszekkel 1836-ból. Kép forrása

A „kevesebb több” elvét szerencsére egyre többen vallják, sokszor példamutató módon felújítva a présházakat, amikből többszáz pusztult el sajnos az elmúlt évtizedekben. A „kevesebb több” mondhatnánk, de a régi ajtók mögötti belső tereket elnézve felmerül a kérdés, hogy kell-e ennél több?

A címlapképen is látható balatonakali Meszleny-présház felső szintje. Kép forrása

És ha már felújítás, meg kell említeni a Népi Építészeti Programot is, ahová természetesen a présházak tulajdonosai is pályázhatnak. Dörgicsén így újulhatott meg egy végpusztulás szélére került, 1876-ban épült présház. A program előírja a tudományos kutatást, feltárást, ezzel is példát szolgáltatva a szomszédságnak.

Dörgicse, a Népi Építészeti Program keretében megmenekült présház. Kép forrása

Az eredeti gerendákat még meg lehetett menteni, a fölötte lévő deszkázat új. Kép forrása

A pinceajtó külön látványossága az épületnek. Kép forrása

A présházak esetén mindenképp meg kell említeni egy fontos tényezőt: a feltáruló csodálatos kilátást. Gondolhatnánk, hogy ez csak a mai ember számára fontos, de biztos, hogy már a régi időkben is élvezték ezt, nem csak beszélgetés-iszogatás közben, hanem még a nehéz prés mellett dolgozva is ki-kipillantva:

Kilátás a Pécselyi-medencén át a Balatonra. Kép forrása

Folytatjuk!

Kiemelt kép: Balatonakali, Meszleny-présház (Fotó: Architextúra Blog)