A szigligeti vár madártávlatból, háttérben a fonyódi Várhegy. Kép forrása

Véget ért a nyár, de szerencsére az időjárás ideális túrázáshoz, kiránduláshoz! Tehát továbbra is irány a Balaton, pontosabban a tó körüli várhegyek. Balatoni építészeti sorozatunkat (melynek korábbi epizódjaiban eddig a balatonfüredi villákat, a refomkori Füredet, a legszebb balatoni kápolnákat és legszebb vasútállomásokat, a fonyódi villasort és a legszebb barokk templomokat és a legszebb kastélyokat és a legszebb modernista és art deco nyaralókat, valamint Földvár villáit és kikötőjét mutattuk be) tehát ezúttal a legszebb várakkal folytatjuk!

Szigliget

A vár 17. századi állapotának rekonstrukciója. Kép forrása

A Balaton-környéki várak királynője kétségtelenül Szigliget. Ahogyan a település nevéből is sejthető, sokáig szigetként emelkedett ki a tóból három vulkáni hegy, aminek egyikére kis várat emeltek. A jelentéktelen vár a török idején kapott nagy szerepet, mikor a Balaton vonalában új végvárrendszerrel akarták feltartóztatni az előrenyomuló hódítókat (sikerrel). A birtokos ekkor már a tóti Lengyel-család volt, az Balaton északi és déli partján egyaránt nagyon befolyásos família, akik építészeti sorozatunkban már többször szerepeltek: hozzájuk köthető hazánk talán legszebb kápolnája, valamint a családnak nevet adó Lengyeltóti kastélya. Visszatérve a várhoz: család szolgálatában álló várnagyok, főleg Magyar Bálint és Trombitás Balázs nem csak sikerrel verték vissza a török támadásokat, de folyamatosan rajtaütöttek az oszmán csapatokon, gyakran mélyen bemerészkedve a hódoltságba. A hősies végvár még 1664-ben, a számukra veszteséget hozó szentgotthárdi csata után szervezetlenül visszavonuló és portyázó-rabló török csapatok támadását is visszaverte. A dicső századoknak 1697-ben egy villámcsapás vetett véget, aminek következtében a vár szinte teljesen leégett. A csapás több szempontból is a legrosszabbkor történt: a vár a török kiűzésével elvesztette hadi jelentőségét, ráadásul a tóti Lengyel-család is meglehetősen elszegényedett, egy feleslegessé vált hatalmas vár felújítása szóba sem jöhetett – helyette inkább egy kúriát építettek a faluban. Pedig a fenti rekonstrukció, ami a tűz előtti állapotot mutatja, valóban lenyűgöző, szinte egy Árva-várához hasonló épület koronázhatná a hegyet. Ami megmaradt, az egy még romjaiban is rendkívül impozáns vár, valamint a hegyről feltáruló elképesztő kilátás – gyakorlatilag minden irányba:

Kilátás a várból a tanuhegyek felé. Kép forrása

A vár legutóbbi felújítása 2021 nyarán fejeződött be. Megőrizték az épület rom-jellegét, de ennek ellenére jelentős méretű tereket is rekonstruáltak, így az ottani kiállításon számos rekonstrukciót is meg lehet tekinteni, sőt, egy filmen a nevezetes villámcsapás pillanatát is bemutatják. A vár történetét bemutató film előzetese alább tekinthető meg (a hasonló munkáiról nevezetes stúdiót az Architextúrán már bemutattuk):

Sümeg

A várost és a környező tájat utaló (és ellenőrző) vár. Kép forrása

A meredek és jó kilátást nyújtó mészkőkúpon a tatárjárás után emeltek várat a veszprémi püspökök. Jelentősége 1552-ben nőtt meg, mikor a székváros török kézre került és a püspökök ide helyezték át székhelyüket. Ez bölcs döntésnek bizonyult, ugyanis Sümeg sose került oszmán kézre. Persze ennek ellenére nem volt teljes a békesség, 1605-ben Bocskai hadai, a fejedelem sógorának, Hagymási Kristóf vezetésével sikeresen megostromolták a várat, majd a Habsburg-párti püspököt, Újlaky Lajost meglincselték, ezután fejét legurították a várhegyről. A vár a Rákóczi-szabadságharc idején játszott még fontos szerepet, mint a kurucok (szinte szó szerinti) sasfészke. Az ezt követő békés évszázad oly sok magyar várral együtt Sümegre is pusztulást hozott: a püspökök komolyan foglalkoztak újjáépítésével, de ami háború idején előny, az békében hátrány. Nehézkes volt az építőanyag, majd később az ellátmány feljuttatása, a hegyen alig volt víz. Így a nagy építtető püspök, Padányi Bíró Márton úgy döntött, hogy a fenti képen is látható (sorozatunkban már bemutatott) kényelmesebb városi palotát építi fel.

A ködös táj felett „lebegő” vár. Kép forrása

Az elhagyott vár nyilván folyamatosan pusztult, annyira nem volt magasan, hogy a környező települések lakossága ne használta volna kőbányának. A vár „fogyása” az 1960-as években állt csak meg, azóta az együttes folyamatosan „hízik”:  az első műemléki felújítás során a kaputornyot, az öregtornyot és az egyik sarokbástyát állították helyre, illetve helyezték vissza a tetőt, 2016-ban a Nemzeti Várprogram keretében a keleti szárnyat is újjáépítették – Füzértől eltérően határozottan mai jellegű homlokzattal. A kiegészítés egyértelműen mai, senkit sem lehet vádolni azzal, hogy történelmet hamisított volna- viszont úgy néz ki, mintha egy lakóparki házat helyeztek volna el a várudvarra (kérdés, hogy egyáltalán volt-e így értelme, hozzányúlni a várhoz):

Nem lakópark, ez a sümegi várudvar. Kép forrása

Rezi

A Keszthelyi-hegységet egykor északról őrző vár. Kép forrása

A festői elhelyezkedésű balatoni várak közül Rezi kihagyhatatlan. Az erősség egykor a Keszthelyi-hegységet északról őrizte. Sorsa szinte szóra megegyezik a legtöbb magyar váréval: a tatárjárás után épült, gazdái sűrűn váltakoztak, jelen esetben egykor a fél Dunántúlt birtokló Kőszegiek, majd a Lackfiak következtek. A török betörésekor a gersei Pethő-családé a vár, akik nagy költséggel megerősítették a szomszédos Tátika várával együtt, hogy a portyázó csapatok nehogy északról törjenek rá birtokközpontjukra, Keszthelyre. A neves, mára kissé elfeledett család egészen kihalásáig, 1729-ig volt birtokos, de addigra a vár már csupán hadi jelentőségét vesztett kőbánya volt csupán, a környező falvak lakóinak építőanyag-lelőhelye, bár a terepviszonyok erősen akadályozták a tervszerű bontást, inkább csak az elhagyatottság miatt pusztult. A gersei Pethők kihalása után minden birtok a Festeticsekre szállt, akik egészen 1945-ig rendelkeztek a romok felett. A vár sosem volt komoly erősség, voltaképpen egy megerősített udvarház volt a hegytetőn – mindenesetre ép állapotban rendkívül festői látványt nyújthatott.

A vár 1907-es felmérése, a falak azóta sajnos jórészt tovább omlottak. Kép forrása

Kőnig Frigyes rekonstrukciója a feltárt alaprajzból felszerkesztve. Kép forrása

Kereki

A várrom a közelmúltban kiépített sétánnyal. Kép forrása

Végül a sok Balaton-felvidéki vár után következzen egy somogyi műemlék. A vár a kőröshegyi-völgy egyik magaslatán áll – ez rögtön magyarázza stratégiai fekvését is. A vár viszonylag késői, elsőként egy 1336-os oklevél említi. Később a Marczali, majd a Báthory-családé lett, végül sorsa a török háborúk elején pecsételődött meg: már 1543-ban felrobbantották a balatoni végvárrendszer kiépítésekor a magyar katonák, hogy nehogy a török befészkeljék magukat az erősségbe. A maradványok azután folyamatosan pusztultak, adatok szerint 1830-ban Kereki templomának építéséhez, majd az 1920-as években egy vadászkastélyhoz használták fel köveit. Végül az 1960-as években nyilvánították műemlékké, ekkor kezdték meg feltárását is. Legutóbbi felújítása 2017-ben történt, a Nemzeti Várprogram keretében, ekkor építették ki az izgalmas sétányrendszert, ami jól bejárhatóvá teszi a területet, miközben megőrződött a vár romos jellege is. Már önmagáért ezért érdemes felmászni a dombra, illetve a vár legmagasabb pontjára, de az egyik bástyáról nyíló panoráma igazán lenyűgöző, ráadásul kevéssé ismert szögből láthatjuk a tájat: a Kőröshegyi völgyhíd mögött a Tihanyi-félsziget, sőt a Bakony is jól látható.

Kilátás a kereki várból, háttérben Tihany, illetve a kőröshegyi völgyhíd. Kép forrása

Folytatjuk!

Kiemelt kép: A sümegi vár (Fotó: Architextúra blog)