Balatonkeresztúr, Szent Kereszt-templom

A lenyűgöző templombelső. Kép forrása

A Balaton délnyugati öble melletti település a Festetics-család fő rezidenciája volt, mielőtt megvásárolták volna Keszthelyi birtokukat. Itt építette fel Festetics Kristóf Somogy talán legszebb templomát, a legenda szerint egy viharosra sikerült hajókirándulás után, a szerencsés megmenekülésért hálából, fogadalomként. Az épület 1753 és 1758 között épült Hofstädster Kristóf uradalmi építész tervei szerint. A templom titulusa utal a falu nevére, ami az alaprajzban is visszaköszön: az épület kereszt alakú. Az épület külső nézete is igazán látványos, ami az alaprajz mellett a különleges, hatalmas lantot formázó ablakoknak is köszönhető:

A balatonkeresztúri templom külső nézete. Kép forrása

Az épület a Balatonpart közelében áll, bizonyos nézőpontokból gyönyörűen uralva a tájat:

A keresztúri templom, mögötte a Balaton és a fonyódi hegy. Kép forrása

A már eleve látványos külső nézet után a templombelső valósággal letaglózza a belépőt. Az illuziószerűen kifestett belső térben a látogató el is veszíti a térérzékét, valóban nem tudni, hogy mik a tér valóságos méretei, minden sokkal nagyobbnak tűnik – vagy valójában az?

A nehezen fényképezhető templombelső részlete. Kép forrása

A rendkívül színvonalas belső kifestés alkotója bizonytalan. Sokáig úgy vélték, hogy az alkotó Dorfmeister István, vagyis Stephan Dorfmeister. Az osztrák származású festő teljes életművét (64 épületben, többnyire templomokban és kastélyokban dolgozott!) hazánkban alkotta, Sopronban letelepedve. A legújabb kutatások szerint a festő egy másik osztrák, a művei jelentős részét szintén Magyarországon létrehozó Franz Anton Maulbertsch, vagy egyik tanítványa lehet. A térben nagy szerepet kapnak a már említett hatalmas lant alakú ablakok. Korabeli szokás szerint az épületben csupán a déli oldalon voltak ablakok, hogy minél több napfény és meleg áramoljon a hideg kőépületbe. De így aszimetrikus volt a belső tér, így a szemben lévő falra megfestették az ablakokat – szinte megtévesztő élethűséggel. Ezekben a festett ablakokba ráadásul legtöbbször valós személyeket is megfestettek, így az adományozók minden bizonnyal élethű portéjait is felfedezhetjük. Az orgonakarzat melletti ablakban két szerzetes társaságában az építtető felesége, Szegedy Judit látható:

A templombelső részlete, az ablakban Szegedy Judit alakja, alatta két apostol: Tádé és Simon. Kép forrása

Az előző kép nagyításán jól látszik Szegedy Judit alakja, érdemes megfigyelni, egyszerű ruházatát és frizuráját, ami különösen feltűnő a rizsporos parókák korszakában

Balatonalmádi-Vörösberény, Jezsuita templom

A település nevéhez illően vörös színű templom. Kép forrása

A délnyugati part után a tó északkeleti csücskébe érkezünk, Vörösberénybe, ami 1971 óta Balatonalmádi városrésze. Az egykori faluban egy jelentős középkori református templom is található, ennek közelében áll a jezsuiták rendház-és majorsági együttese. Az épület létrejötte tulajdonképpen a már említett középkori templomnak, pontosabban az arról szóló perek és viták sorozatának köszönhető: a jezsuiták és a reformátusok évtizedeken át küzdöttek az épületért, gyakran a katonaságot is bevetve, de az épület a kálvinistáké maradt. Így a rend új együttes kiépítésébe fogott, elkészültek a majorságok, magtárak, maga a rendház és végül a templom – közben bíztak a középkori templom megszerzésében. A sors és a történelem fintora, hogy mire az épületek elkészültek, a rendet a pápa 1773-ban feloszlatta – ez a tett máig különböző összeesküvés-elméletek tárgya. A birtok az államra szállt, az úgynevezett Egyetemi Alap birtokába került (ekkoriban a Magyar Állam sokféle alapot hozott létre, egy-egy intézmény finanszírozása érdekében, az Egyetemi Alap birtokai értelemszerűen a Budára, majd Pestre költöző Nagyszombati Egyetemhez tartoztak). Az alap azonban érdekes módon az építtető jezsuitákkal üzemeltette tovább a birtokot, így a rendtagok itt tudták átvészelni az újraalapításig terjedő időszakot. A kisméretű, de rendkívül ízléses templom Balatonkeresztúrhoz hasonlóan uralja a környező tájat:

A vörösberényi templom a környező tájban. Kép forrása

A templom viszonylag kisméretű, ezért is volt fontos, hogy a belső festés tágítsa a teret:

A belső tér. Kép forrása

A freskók itt is kiemelkedően magas színvonalúak, ezeket sokáig szintén Dorfmeister István művének gondolták, de szintén a közelmúltban derült ki, hogy egy sokáig jóformán ismeretlen festő, Franz Xaver Bucher alkotása. Buchert szinte teljesen elfelejtette az utókor, noha Veszprém és Somogy vármegyében egy sor templomon hagyta keze nyomát. Munkásságának felderítését nehezíti, hogy sok művén együtt dolgozott azonos nevű fiával, aki később önállósodott. Bucher (vagyis valószínűleg az idősebb és ifjabb Bucher) kiváló munkát végzett, a teret teljesen valósághűen folyatta – a falon. A főoltár sík falára egy hatalmas oszlopcsarnokos teret álmodtak, a tetején egy kupolával:

A főoltár mögötti sík falra festett kupolás-oszlopos tér. Kép forrása

A mennyezetet teljesen kinyitották, a boltozatot szinte embersokaság jelenik meg. De nem csak a tér, hanem az idő korlátain is átléptek, a Veszprém vármegyei előkelőségnek Szent Istvánnak és Szent Imrének mutatják be a templom tervrajzait. A rajzok műszakilag teljesen pontosak, további érdekesség, hogy az összes alak magyaros ruhában jelenik meg. A 18. század úgy él a köztudatban, mint a Reformkort megelőző időszak, amikor rendkívül erős volt a nyugati és osztrák hatás, az emberek magyarságtudata mondhatni csak pislákolt. Ehhez képest minden alak huszáros-dolmányos ruhában, kurucos-varkocsos frizurában jelenik meg a képeken:

A templom tervrajzainak bemutatása Szent Istvánnak és Szent Imrének. Kép forrása

Az ablakok elhelyezkedése itt is hasonló, mint Balatonkeresztúron: a belső tér csak délről kapott napot, az északi oldal tömör volt, pontosabban csak a kolostorból nyíló oratóriumok szakították meg. Ezért a Bucherek itt is ál-ablakokat festettek, ahová a legjelentősebb adományozókat és a rend vezetőit is festették. Így az egyik ablakból (ami a címlapképen is látható), egy ismeretlen nemes és Buffler Gáspár jezsuita elöljáró tekint le ránk:

Egy ismertlen, magyar ruhás nemes és Buffler Gáspár az egyik festett ablakban. Kép forrása

Zics, plébániatemplom

A templom belső tere. Kép forrása

A Somogyi-dombságban megbúvó kis falu templomának kiemelkedő színvonalára a település neve ad magyarázatot: innen származik a magyar történelemben meghatározó szerepet játszó Zichy-család. A török időkben elpusztult vidéket ők telepítették újjá, többnyire német telepesekkel. Gróf Zichy József 1781 és 1786 között építette a templomot, ami alatt kriptát is kialakítottak, hogy a családtagok a névadó településen nyugodhassanak. A belső kifestésre a már említett Bucher Xavér Ferencet kérték fel, aki valószínűleg itt is azonos nevű fiával dolgozott együtt.

A teljesen egységes és ép templombelső. Kép forrása

A templom érdekessége, hogy gyakorlatilag teljes egészében az 1786-os állapotot tükrözi. Minden bizonnyal a kiváló minőségben elvégzett munkának is köszönhető, hogy sem az épülethez, sem a berendezési tárgyakhoz nem kellett hozzányúlni, sosem volt átfestés, átalakítás, hozzáépítés, tulajdonképpen a zicsi templom egy időkapszula. Ennek ellenére a templomra már ráférne egy felújítás, amit épp az említett szempontok miatt rendkívüli odafigyelést igényel, hiszen egy nem szakszerű beavatkozás éppen ezt a rendkívüli különlegességet teheti tönkre.

A templom külseje. Kép forrása

Sümeg, plébániatemplom

A „rokokó Sixtus-kápolnának” nevezett templom belső tere. Kép forrása

Balaton-környéki barokk építészeti barangolásunkat nem is lehetne máshol zárni, mint Sümegen. A város plébániatemploma európai viszonylatban is kiemelkedő mű, Franz Anton Maulbertsch egyik legnagyszerűbb alkotása. A templom építése Padányi Bíró Márton veszprémi püspökhöz kötődik – ahogy egyébként az összes említett templom az ő egyházkormányzása alatt épült. A református nemesi családban született püspök a magyar ellenreformáció talán legjellegzetesebb alakja, aki esetenként világi feljebbvalójával, Mária Teréziával is összekülönbözött, ha a térítésről volt szó. A püspök nem szívesen tartózkodott Veszprémben, sokkal inkább szívlelte Sümeget, ami a török időkben volt az egyházmegyei székhely. Itt építette fel gyönyörű barokk palotáját is, valamint a város hatalmas plébániatemplomát. A belső tér szinte csak festészeti eszközökkel díszített, Padányi erre a feladatra Maulbertsch-et, az akkor 33 éves, de már befutott bécsi festőt kérte fel. Az egyszeri feladatból negyvenévnyi magyar tevékenység és hatalmas életmű lett (a művész természetesen a birodalom többi részén is vállalt munkákat).

A bejáratnál feltáruló belső tér. Kép forrása

A belső tér rendkívül átgondolt ikonográfiai terv szerint készült, Krisztus életeseményeit mutatja be. Minden alaknak fontos szerepe van, minden részlet gondosan mérlegelés után került a helyére. Részben emiatt, részben a kiemelkdő művészi színvonal miatt már a kortársak is a Sixtus-kápolnával állították párhuzamba az épületet (nyilván enyhe túlzással).

A szentély a főoltárral. Kép forrása

A szentély az emeleti oratóriumok füléivel. Kép forrása

Az oldalkápolna-fülkék. Kép forrása

A Krisztus köpenyén kockavetéssel osztozó katonák. Kéo forrása

Szent Jeromos szoborszerűen megfestett alakja. Kép forrása

Mint a legtöbb festő, Maulbertsch is megörökítette önmagát művében. Ezt jól észrevehető, szem előtt lévő helyen tette meg, de mégis alázatosan. A Krisztus születése-jelenet bal oldalán felfedezhetünk egy, a képről kitekintő pásztort, kezében sajttal. Ez a festő önarcképe.

Krisztus születése-oltár, bal oldalon a sajtot tartó pásztor maga Maulbertsch. Kép forrása

A sajtot hozó pásztor – Maulbertsch önarcképe. Kép forrása

Folytatjuk!

Kiemelt kép: A balatonkeresztúri templom, mögötte a Balaton és a fonyódi hegy(Fotó: Architextúra blog)