Balatonföldvár elegáns vasútállomása az 1930-as években. Kép forrása

A vasútépítésről általánosságban elmondható, hogy alaposan átalakította egy-egy vidék arculatát. Különösen igaz ez a balatoni régióra, hiszen tulajdonképpen a vasút teremtette meg a nyaralás fogalmát. Ráadásul a déli-parti vasút kiépítése óta beszélhetünk állandó partvonalról, korábban az időről-időre megváltozó part mentén nem is nagyon voltak települések – írta Szende András az Architextúra blogon.

Mindez alapvetően változott meg 1861-ben, mikor a Déli Vaspályatársaság átadta a Buda-Nagykanizsa vonalat. A Balaton ekkor vált könnyen és gyorsan elérhető úticéllá, amit kihasználva hatalmas fejlesztések követtek. Mivel a vendégek, később pedig a nyaralótulajdonosok szinte teljes egészében vasúttal érkeztek, rendkívül fontos volt a megfelelő fogadóépületek emelése. Következzen balatoni építészeti sorozatunk legújabb epizódja, a legszebb balatoni vasútállomásokkal! Bár adódna a verseny, eredményt nem hirdetünk – egyformán szép mindegyik bemutatott épület.

Balatonszentgyörgy, a legrégibb balatoni vasútállomás

A balatonszentgyörgyi állomás terve, 1885-ből, kép forrása

A legrégibb, és sokak szerint a legszebb balatoni állomás Balatonszentgyörgyön áll. Már ez eleve sokatmondó, hiszen a település nem is a part mentén fekszik, de a vasúttársaság mégis itt létesített viszonylag jelentős megállóhelyet – hiszen a Balaton déli partján akkor még szinte alig voltak települések. Az állomás típusterv szerint épült, Carl Schlimp osztrák építészmérnök készítette a terveket, ezek alapján épültek a különböző kategóriájú pályaudvarok Trieszttől Stájerországon át Somogyig. A szentgyörgyi állomás a nagyobb méretű, DV I. kategóriába esett, viszont a későbbiekben szinte nem is bővítették, épp azért, mert a vasútvonal miatt más települések jelentősége nőtt meg, míg a parttól kissé távolabbi Balatonszentgyörgy kimaradt a nyaralófejlesztési boom-ból. Az állomás így szinte eredeti állapotában maradt meg, leszámítva a homlokzat átvakolását, és a szokásos huszadik századi barkácsolást:

A balatonszentgyörgyi vasútállomás a 2014-es felújítás előtt. Kép forrása

A Balaton legrégibb állomásépületét 2014 és 2016 között újíttatta fel a MÁV, műemlékeknek kijáró minőségben, Pálinkás Ferenc építész vezetésével. Falkutatással tárták fel a tégladíszítményeket, az összes ablak, ajtókilincs, megannyi részlet helyreállításra került, emellett persze a korszerűsítési munkákat is elvégezték. Nem csak az épület homlokzatai, de a spaletták is visszakapták egykori színüket, sőt, a település nevét jelző felirat is az eredeti tipográfia szerint került vissza az oromzatra. Nem csoda, hogy sokak szerint a legrégibb balatoni vasútállomás egyben a legszebb is:

A helyreállított balatonszentgyörgyi vasútállomás. Kép forrása

A peron békebeli hangulatú szélfogója. Kép forrása

Az állomás utcai oldala. Kép forrása

Fonyód-Bélatelep

A bélatelepi vasútállomás 1928-as átadását követő években. Kép forrása

A Balaton egyik fénykorát paradox módon a trianoni békediktátum hozta el. A magyar felső-, és középosztály számára megszűnt az adriai és tátrai belföldi nyaralás lehetősége, így komoly fejlesztések történtek a Balaton-parton. És itt nem csak nyaralókra és villákra kell gondolni, a hazafias érzelmű, Doberdónál legendássá vált Habsburg József főherceg is ekkor építtette hatalmas kastélyát Tihanyban, ezzel is demonstrálva, hogy ő a nyári szabadságát is Magyarországon tölti. A fejlesztésekkel egyidejűleg a megfelelően reprezentatív érkezés igénye is egyre nagyobb lett. A vonalat ekkor már több évtizede üzemeltető MÁV a húszas évek végén komoly programot indított el, ennek keretében több településen is lecserélték a már szűkösnek számító déli-vasúti típusépületeket. A korábbi posztunkban bemutatott, gyönyörű villatelepéről nevezetes Bélatelep szinte kiáltott az új, megfelelő vasútállomásért. 1928-ban fel is épült a neobarokk jellegű, hangulatában határozottan olaszos-dél-francia állomás. A hatalmas terasszal ellátott, balatoni panorámás állomásfőnöki lakás a mai luxusingatlanokat is megszégyeníti.

A mára személyzet nélküli bélatelepi vasútállomás. Kép forrása

Várócsarnok kilátással. Kép forrása

Balatonföldvár

Balatonföldvár, a vasútállomás 1942-ben. Kép forrása

A címlapképen is látható épület sokak szerint a legszebb balatoni állomás. 1894-ben kezdte el a gróf Széchenyi Imre a nyaralótelep kiépítését a birtokában lévő Földvárpusztán. Hamarosan villák sokasága állt a part mentén, és kiépítették a város nevezetes platánfákkal övezett promenádját is. A jómódú nyaralótulajdonosok sokáig a Déli vasút kis állomásépületét használták, ami nyilván hamarosan tarthatatlan volt. A földvári állomás a bélatelepivel egyidőben, a húszas évek végén nyílt meg, ahhoz hasonlóan délies hangulatot árasztva, az állomásfőnöknek szinte kastélyszerű lakóhelyet biztosítva. A Neÿ Ákos tervezte vasútállomásnak az épületnél is nagyobb látványossága az elhelyezkedése: az épület a vágánytól hátrahúzva található, így a peron tulajdonképpen egy park. Ez az elrendezés hazánkban sajnos egyedülálló, ami igen nagy kár, hiszen fantasztikus egy parkosított peron! A hatvanas években még pálmákat is kiültettek a parkba, így az állomás valóban olyan hangulatú volt, mint egy olasz villa:

A balatonföldvári vasútállomás és csodálatos park-peronja. Kép forrása

Siófok

A siófoki pályaudvar az 1994-ben elkészült Millennium-parkkal. Kép forrása

A vasút megnyitásakor Siófok volt a déli-part egyetlen városias települése, így itt jelentősebb típusépületet emeltek. Hamarosan ez is kicsinek bizonyult, így ezt 1903-ban kibővítették, a pályaudvar így már-már nagyvárosias, szinte a Pfaff Ferenc tervezte épületekkel egyenrangú lett. A főbejárat feletti tornyokat a huszadik század viharai elsodorták, a mai egy korai rekonstrukció, az 1994-es felújítás idején került vissza. A pályaudvar előtt egy szintén ekkor elkészült park húzódik. Az állomás előtti parkoló és autóbusz-pályaudvar helyén alakították ki a Millennium-parkot, mely időközben nagyranőtt fáival szinte történeti kertté vált.

Balatonalmádi

Az art deco-stílusban kibővített állomásépület. Kép forrása

A Balaton északi partján, Szabadbattyán és Tapolca között viszonylag későn, 1909-ben indult meg a forgalom, noha a lakosok már évtizedek óta szorgalmazták kiépítését. Itt is a déli partnál megfigyelhető folyamatok zajlódtak le, csak sokkal gyorsabban: az akkor még kiépítetlen nyaralóhelyek kisméretű típusépületeket kaptak, de éppen a vasút indukálta fejlődés hamarosan jóval nagyobb igényeket támasztott. Így Balatonalmádi szerény típusépülete is pár év elteltével szűkössé vált. A bővítést 1930-ban hajtották végre, ekkor egy új, nagyméretű várótermet is magában foglaló neobarokk-art deco kiegészítés készült, természetesen a helyi vörös homokkő felhasználásával.

Badacsony

Badacsony, vasútállomás. Kép forrása

Badacsony a „vörös homokkő-bazalt határon” túl található, így már ezt a helyi anyagot alkalmazták az állomás építésénél. Itt is az alig pár évvel korábbi, de mesebelien kicsi épületet cserélték le egy egészen különleges épületre: az épület nem csak a helyi bazalt felhasználása miatt tökéletes, hanem azért is, mert a várócsarnok oszlopai a helyi barokk kúriákat, leginkább a nevezetes Szegedy Róza-házat idézik.

Badacsony korábbi meseszerű vasútállomása. Kép forrása

Nem balaton-felvidéki kúria, vasútállomás! Kép forrása