
A Vatikántól alig 24 kilométerre, Rómától délre, egy krátertó peremén helyezkedik el Castel Gandolfo városa. A település a pápák nyári rezidenciaegyütteséről nevezetes (az önmagában is különleges fekvésen kívül természetesen). Az együttes öt tagja – a rezidencia, két további villa és az azokhoz tartozó kertek, egy olajfaültetvény és egy templom – a pápai állam exklávéjai. A pápaválasztáshoz kapcsolódó római építészeti sorozatunk újabb epizódja következik!

A kastélyegyüttes – olasz viszonylatban – viszonylag későn került pápai kézbe: 1596-ban szerezte meg a pápai kamara az eladósodott Savalli családtól, hivatalos nyári rezidenciává 1626-ban, VIII. Orbán pápa idején vált. A pápai ingatlanok – a fő rezidencia, a fenti képen is látható barokk Szent Tamás-templom, a Villa Cybo és a Villa Barberini a hozzá tartozó kertekkel, továbbá egy régi olajfaültetvény – az 1929-es Lateráni Szerződés értelmében Vatikán állam különleges területei. A különleges fekvésű város már a rómaiak idején is közkedvelt nyaralóhely volt, Domitianus császár hatalmas villájának romjai ma is megtekinthetők. A Rómába látogató, vagy ott élő festők mindegyike szinte kötelezően megfestette Castel Gandolfo látképét.


A sziklaváros főteréről léphetünk be a pápai palotába, aminek várszerű épülete eredetileg a Savalli családot védte a vendetták és más hasonló kellemetlenségek ellen:

Bár a térről ez nem érzékelhető, de valójában egy fellegvárba lépünk be. A kastély jellegzetességei a csillagvizsgáló tornyok, melyeket még XIII. Gergely pápa telepített, többek között a naptárreform tudományos megalapozása érdekében. Kevéssé ismert, hogy a Vatikáni Csillagvizsgáló a világ egyik legjelentősebb űrkutatási központja, az Egyesült Államokban is üzemeltetnek megfigyelőállomásokat az Arizonai Egyetemmel közösen.

A palota belső terei bár lenyűgöző barokk enteriőrök, nem kiemelkedő értékűek. Ráadásul az épület maga államfői rezidenciaként és kormányzati épületként működik.

Annál lenyűgözőbbek viszont az épületekhez tartozó kertek. Ráadásul ezeket Ferenc pápa 2014-ben megnyitotta a nagyközönség előtt, így bárki élvezheti a vulkanikus Albano-tóra kilátást.

Az együttes legszebb, és kertépítészetileg is legjelentősebb része a Villa Barberini kertje. A terepadottságokat kihasználva szebbnél szebb teraszokat alakítottak ki a 17. században. Ez Itália egyik legszebb, de a sokáig tartó zártság miatt alig ismert kertje. Az együttes már a kráter külső oldalán helyezkedik el, így a tó innen nem látható, csupán Lazio síkságaira nyílik panoráma.




A kert valóságos összművészeti alkotás: az épített támfalak csodás egységet alkotnak a mediterrán ciprusokkal és mandulafenyőkkel, és az ezeket kiegészítő, a legkisebb részletekig átgondolt burkolatokkal, növényágyásokkal.


Kapcsolódó tartalom
Kiemelt kép: A pápai nyári rezidenciájaként szolgáló Castel Gandolfo látképe (Fotó: Architextúra blog)