A lépcsők az európai építészetben sokszor a reprezentáció eszközei, más helyen nagyon is praktikus célokat szolgálnak. Indiában a 7. és a 19. század között többezer lépcsőkutat létesítettek, hogy a mélyen fekvő tiszta talajvízhez hozzáférjenek. A szükségest összekötötték az esztétikussal, ezek a lépcsőkutak valóságos mérnöki-építészeti remekművek, ahol az egymásba érő lépcsők szürreális látványt nyújtanak.
Egy a többezer indiai lépcsőkút közül. Kép forrásaA selmecbányai Kálvária kapcsán már említettük a római Szent Lépcsőt, vagyis azt a 28 fokos feljárót, amin a hagyomány szerint Krisztus Pilátus elé járult. A becses építészeti elemet, egyben ereklyét Szent Ilona vitette Jeruzsálemből az Örök városba 326-ban. A lépcsőt azóta zarándokok milliói keresték fel, gyakran térden csúszva emelkedve. A hosszú évszázadok alatt a lépcsőfokok már szinte teljesen elkoptak, de az 1589-ben készült védőépület azóta is változatlanul áll.
Zarándokok a római Scala Santa-n, vagyis a Szent Lépcsőn. Kép forrása 
A Loire-menti kastélyok közül „lépcső-szempontból” Chambord a legjelentősebb. Az épületen több szabadtéri lépcsőtorony is helyet kapott, mesterien formált, szinte már folyadékszerűen tekergő márványlépcsőkkel:
Chambord, a kastély egyik külső lépcsőtornya. Kép forrásaAz igazi különlegességet azonban a kastély középpontjában kanyargó kettős lépcső jelenti. Nagy valószínűséggel Leonardo da Vinci tervezte ezt pártfogója, I. Ferenc király számára. Az épület belsejében elhelyezett lépcső az orsótéren át kap természetes fényt a kastély tetején át.
Chambord, a kastély központi lépcsőháza. Kép forrása
A lépcső az épület minden szintjét összeköti, a zárt terekből indulva egy könnyed toronyban találhatjuk magunkat, aminek közepén egyre szűkülve, de tovább halad a lépcső – mindez az 1500-as évek eleje óta változatlanul.
Chambord a központi lépcső felső vége. Kép forrása
A Róma fölötti hegyekben, Caprarola városa mellett áll az egyik legbefolyásosabb család, a Farnesék villája. Az elnevezés kissé megtévesztő, ugyanis a „villa” inkább egy ötszögű erődítmény, mint könnyed kerti épület. A zord külső azonban, nem túlzás ezt állítani a világ egyik legszebb lépcsőházát rejti:
Caprarola, Villa Farnese, lépcsőház. Kép forrásaA viszonylag zárt lépcsőház egy íves orsótér körül kanyarog. Azonban minden lépcső véget ér egyszer, ami a Villa Farnese esetén egy lenyűgöző térben történik meg:
A Villa Farnese lépcsőházának lezáró tere. Kép forrásaA lépcsőházzal alig lehet betelni, minden nézetben egy műremek:
A Villa Farnese lépcsőháza lentről nézve. Kép forrása#/media/File:Caprarola_-_Palazzo_Farnese_-_2023-09-30_22-28-04_001.jpg){kind=link}
Ha a reneszánsz idején értettek a lépcsők reprezentatív kialakításához, ezt a barokkban mesteri szintre emelték. Versailles-ben, ahol a hatalom leginkább habarccsá és téglává vált, több lenyűgöző lépcsőházat is emeltek. Külön feljáró készült a követek számára, és külön a királyi család egyes tagjainak. A diplomaták lenyűgözésére emelt lépcsőházat (csak hogy tudják, ki is Franciaország királya) még XV. Lajos egy átalakítás során lebontatta, ezért csak korabeli makettekről ismerjük. De a királyné és a (trónörökös) herceg lépcsőháza ma is megvan:
Versailles, a hercegi lépcső. Kép forrásaOroszországban, olasz művészek közvetítésével rendkívüli népszerűségre tett szert a barokk stílus. Ez nem csoda, hiszen az akkor már birodalmi méreteket öltő ország számára ez a stílus kiváló kifejezési mód volt. Emiatt is az orosz barokk építészet szó szerint gigantikus, szinte a földbe döngölik a látogatót a hatalmas terek. A cári uralom jelképe, a szentpétervári téli palota ennek jegyében épült, Nagy Péter lánya és utóda, Erzsébet cárnő rendeletére. A Bartolomeo Rastrelli által tervezett hatalmas épület egyik központi tere az úgynevezett Jordán-lépcső. Nevét onnan kapta, hogy az uralkodó Krisztus megkeresztelésének napján (vízkereszt utáni vasárnap) ezen vonult le a Néva-folyónál tartott vízszentelési ünnepségekre. A palota 1837-ben leégett, belső tereit hűvösebb-ridegebb klasszicista stílusban építették újjá, ez az egyetlen helyiség, ami még őrzi az eredeti kialakítást.
Szentpétervár, a Téli Palota Jordán-lépcsőháza. Kép forrásaAhogy azt a fertődi kastély esetében is láttuk, a korszakban kedvelték a szabadtéri lépcsőket is, ami az első emeleti díszterem és a kert között teremtett közvetlen kapcsolatot. Ennek talán legszebb példája a Prága szélén álló Trója-palota lépcsője. A Sternberg-hercegek számára épült, visszafogott díszítésű palota legnagyobb dísze ez a lépcsőrendszer, amin a trójai háború szereplői kaptak helyet, innen az épület neve.
Prága, a Trója-kastély szabadtéri lépcsője. Kép forrása
A lépcsőrendszer részlete a trójai háború néhány szereplőjével. Kép forrásaA lépcsőket a 18. században gyakran a spiritualitással, a vallásossággal is összekötötték, különösen a déli, erősen katolikus országokban (ahol az időjárás is kedvezőbb volt a szabadtéri zarándoklatok számára). A portugál Braga fölötti hegyen épült a Bom Jesus-templom, amihez a templomnál méreteit jóval meghaladó lépcsősor vezet fel. A hívek a rómaihoz hasonlóan itt is térden csúszva haladhattak felfelé, de ennyi lépcsőt megtenni lábon is megerőltető, több mint 500 lépcsőfokon át érhetjük el a bazilikát.
Braga, a Bom Jesus-templomhoz vezető lépcsősor. Kép forrásaA vallási emelkedettség után következzen az egyik legpazarlóbb, legfrivolabb lépcsőház: a párizsi opera a francia császárság luxusának, jövővel nem törődő pénzszórásának jelképe (a rendszert bevonuló porosz hadsereg döntötte meg, hatalmas sebet ejtve a francia önérzeten). A tervező Charles Garnierről elnevezett opera amellett, hogy funkcionálisan remekmű, a világ többi hasonló épületéhez képest nem túl helytakarékos, a reprezentatív terek az épület jelentős részét elfoglalják.
Párizs, a Garnier-Opera lépcsőháza. Kép forrása
Hasonló méretű belső tereket építettek a 19. század második felében fokozatosan szuperhatalommá fejlődő Egyesült Államokban is. A nemzeti könyvtárként szolgáló Library of Congress, vagyis a Kongresszusi Könyvtár hallja egyben lépcsőház is, mindezt a nagynál is nagyobb léptékben, az épületbe belépve valószínűleg mindenki felteszi a kérdést, hogy valójában itt hol is vannak a könyvek?
Washington, a Kongresszusi Könyvtár aulája a lépcsőkkel. Kép forrásaA szédítő birodalmi tempóhoz a jó öreg Monarchia is igyekezett felzárkózni, és noha ízlésben és pénzben itt sem volt hiány, a bécsi (és budapesti) középületek azért emberléptékűbbek, mint a korszak washingtoni, párizsi, vagy londoni párjai. A császárvárosban az egykori városfal és az azelőtti hadászati terület beépítésével keletkezett körúton, a Ringen helyezték el a reprezentatív épületeket, többek között a természettudományi és a művészeti múzeum iker-épületeit. Az épület belső kialakításukat tekintve is egymás tükörképei, a középen elhelyezett, kialakítását tekintve a Magyar Nemzeti Múzeumhoz hasonló lépcsőházzal.
Bécs, a Kunsthistorisches Museum lépcsőháza. Kép forrásaA historizáló építészettől megcsömörlött művészek és megrendelők új stílust hoztak létre, kivonulva a hivatalos művészetből. A szecesszió (ami kivonulást jelent) új formákat hozott létre, jobban felhasználva és láttatva az új építéstechnológiát, az üveget, fémötvözeteket. A stílusnak számos nemzeti változata is kialakult (hazánkban ezt Lechner Ödön, Kós Károly, a katalánoknál Gaudí képviseli, de nagyon erős a cseh, a finn és az orosz szecesszió is), így egy különleges irányzat is kifejlődött Belgiumban (amennyiben a belgák nemzetnek tekinthetők). A belga szecessziónak Victor Horta a legnagyobb mestere, egyik főműve pedig a brüsszeli Hôtel Tassel, flamandul Huis Tassel. Horta művei a világörökség részét alkotják, és szerencsére a ház teljes egészében megmaradt, lépcsőháza mintha vízparti indákból épülne fel (a belga szecesszió formáit követte hazánkban a Szegeden alkotó Magyar Ede).
Brüsszel, a Tassel-ház lépcsőháza. Kép forrásaA feljárók, a lépcsők a modern építészetben is fontos szerepet kaptak. A Frank Lloyd Wright által tervezett New York-i Guggenheim Múzeum egy spirálisan tekergő rámpa köré szerveződik. A rámpa maga a kiállítótér, a földszintről kényelmesen felfelé haladva élvezhetjük egyik oldalon a műalkotásokat, másik oldalon pedig a fokozatosan feltáruló belső teret:
New York, a Guggenheim Múzeum belső tere. Kép forrása