Lépcsőházakról szóló márciusi tematikus sorozatunk lassan a végéhez közeledik. A pesti bérházak (és a ráadás), a legszebb szabadtéri és vidéki példák után következzenek a budapesti középületek feljárói!
Az Operaház lépcsőháza Kép forrásaA lépcsőház nem csupán közlekedésre szolgál, hanem szinte minden esetben a reprezentáció eszköze is. A barokk időszakban ennek igazán magas szinten művelték, viszont Budapesten ebből a korszakból csak alig egy-két lépcsőház maradt meg. Ezek közé tartozik a régi budai városháza a Szentháromság téren. Az épület viszonylag szerény, ahogy a lépcsőház is, de még a török háborúk utáni szerény anyagi eszközökkel is elegáns megoldásokat alkalmazott Nepauer Máté, a korszak neves, méltatlanul kevéssé ismert mestere.
A régi budai városháza lépcsőháza Kép forrásaA Reformkor, a klasszicizmus időszakában már jóval bővebbek voltak a lehetőségek, és ezzel éltek is a tervezők. A pesti bérházak ekkor már elegáns, nagyvonalú lépcsőházakkal épültek, és így készült el a korszak csúcsteljesítményének, a Nemzeti Múzeumnak a terve is. Pollack az épület közepén, két oldalról megvilágított nagyszabású lépcsőházat tervezett, visszaforduló lépcsőkarokkal, két oldalt oszlopsorral. Ez meg is valósult, de a tér belső kifestésére, díszítésére már csak a korszak után, az 1870-es években került sor. Lotz Károly itt is színvonalas alkotással szolgált rá hírnevére, bár ez a kissé harsánynak mondható belső világ némileg eltér Pollack eredeti elképzeléseitől.
A Nemzeti Múzeum lépcsőháza Kép forrásaEbben az időszakban kezdte meg diadalmenetét az új építőanyag, az öntöttvas. Steindl Imre ezt bravúrosan alkalmazta ifjúkori művén, a Váci utcai Új Városházán. A lépcsőház szinte lebeg, mintha csipkéből épült volna, pedig a frissen kibontakozó magyar nehézipar termékeit láthatjuk.
A Váci utcai Új Városháza lépcsőháza Kép forrása
Az egyik legismertebb budapesti középület a Vigadó. De melyikről is van szó? Hiszen kettő is van a városban, a közismert pesti mellett a budai polgárok is felépítették a sajátjukat, 1899-ben adták át a Kallina Mór tervezte Budai Vigadót. Az épületnek természetesen reprezentatív lépcsőháza van, középen kettéágazó, háromkarú lépcsőkkel. A neoreneszánsz formavilágot elsőre kissé furcsának ható népies, tulipános kifestés egészíti ki. Ez a legutóbbi felújításkor került az elpusztult eredeti kifestés helyére, ugyanis az épületet ma a Hagyományok Háza használja.
A Budai Vigadó (Hagyományok Háza) lépcsőháza Kép forrása
A magyar építészet egyik csúcsteljesítménye az Operaház, nem csoda, hogy lépcsőházát – vagyis pontosabban lépcsőházait – tekintve is kimagasló alkotásról van szó. Az épületet nézve mindig igazat kell adnunk a városi legendának, miszerint Ferenc József megtiltotta, hogy a ház nagyobb legyen, mint bécsi társa. Az 1884-es átadáskor azonban az uralkodó kénytelen volt megállapítani, hogy „azt elfelejtettem mondani, hogy szebb sem lehet”! Ybl számára a legnagyobb kihívást azt jelentette, hogy viszonylag kisméretű telken kellett kellően reprezentatív épületet elhelyeznie. Ezért több trükköt is bevetett, így a teraszos kocsialáhajtóval az épület kissé hátraugrik az utcavonalból, és szinte észrevétlenül kis teresedést alkot. De hasonlóképpen járt el a főlépcsőház kialakításakor, a kétoldalt elindított lépcsőkarok derékszögben megtörve újra találkoznak, majd ismét szétválnak. Mindez rendkívül izgalmas és elegáns teret hoz létre viszonylag kis helyen.
Az Operaház főlépcsőháza Kép forrása
A nagyközönség által is használható és képekről is jól ismert főlépcsőház mellett az Operaháznak van egy másik, mondhatni VIP-lépcsőháza. Ez a király és kísérete számára létesült, természetesen elsősorban biztonsági okokból, de kellően pompázatos kialakítással. Ez egy egyszerű vonalvezetésű, egykarú lépcső, ami az egyik oldalsó előcsarnokból vezet fel közvetlenül a főemeletre.
Az Operaház királyi lépcsőháza Kép forrása
Természetesen, mivel királyi lépcsőházról van szó, a térsor valóban fenséges. A lépcsősor egy oszlopsorokkal három részre osztott térbe érkezik, ahol a vörös és sárga műmárvány-felületeket pompás boltozati freskók egészítik ki.
A királyi lépcsőház másik nézetből Kép forrásaA jól ismert budapesti épületek és lépcsőházaik mellett egy egész sor kincs vár felfedezésre. Ezek közé tartozik a Képzőművészeti Egyetem, vagyis a Régi Műcsarnok az Andrássy úton. A Láng Adolf tervezte palota belseje az eredeti és mai funkcióhoz méltó, a folyosókon Lotz Károly freskói és Róth Miksa üvegei láthatók. A folyosóknál egy fokkal szerényebb a lépcsőház, ami voltaképpen nem is egy tér: a feljáró már az előcsarnokban elindul, hogy aztán fokozatosan haladva elkápráztasson bennünket.
A Képzőművészeti Egyetem (Régi Műcsarnok) lépcsőháza Kép forrásaA reprezentatív középületek közül az Operaház mellett minden bizonnyal a Parlament a legrangosabb. Ennek lépőháza már szinte pazarlóan tágas, ami nem csoda, hiszen itt az egész nemzet mutatkozik be a vendégeknek (akik, ahogy az a legutóbbi európai uniós találkozón is látszott, szó szerint elámulnak az épületbe lépve). A belépés és a feljutás itt is gondosan megkomponált dramaturgia szerint történik: a szabadtéri lépcsőn felhaladva érkezünk el az előcsarnokhoz, ahonnan viszonylag szűk lépcsőn juthatunk fel a szemünk előtt fokozatosan feltáruló csarnokba. Az addig szűk feljáró itt egy drámai fordulattal óriási szélességűvé válik, ráadásul két lépcsőkar vissza is fordul a Kossuth térre néző helyiségek könnyebb megközelítése miatt. A folytatás során, ha még lehet, tovább fokozódik ez a lenyűgöző hatás, ahogy a látogató beérkezik a kupolacsarnokba.
A Parlament lépcsőháza Kép forrásaA nagyvonalúan tágas és gazdag lépcsőházak építése tovább folytatódott. A lipótvárosi hatalmas laktanya, az Újépület lebontása után alakították ki a Szabadság teret, ahol a korszak legfényűzőbb magánpalotái és középületei emelkedtek. Alpár Ignác tervpályázatok során két meghatározó épületet is tervezett itt: az egyik a Tőzsdepalota (sokáig tévészékházként működött), a másik az ezzel szemben álló Osztrák-Magyar Bank, vagyis a mai Magyar Nemzeti Bank székháza. Alpár a különleges, rafinált megoldású lépcsőházak mestere, egyfajta szokás volt nála, hogy az egyes szinteket külön, vagyis nem egymás felett elhelyezkedő lépcsőházakkal kötötte össze. Ilyen megoldás látható a bankszékházban is, az egyes szinteket összekötő lépcsők más-más helyről indulnak.
A Nemzeti Bank frissen felújított lépcsőháza Kép forrásaHauszmann Alajost szintén nem érhette az a vád, hogy szűkmarkúan, kisstílűen bánt a terekkel. A Parlamenttel szemben álló Igazságügyi Palota tervpályázatát megnyerve bizonyíthatta tudását, hiszen az országházra készített terve, ha szorosan is, de alulmaradt Steindl mögött. Az épület aulája egyedülálló Magyarországon, hasonló is csak egy-két helyen épült Európában (pl. a brüsszeli, vagy a lipcsei legfelőbb bírósági székházak aulái). Ebből a hatalmas belső csarnokból indulnak a lépcsők közvetlenül az első emeletre, majd onnan más vonalvezetéssel a felsőbb szintekre. A palota felújításáról szóló videónkkal emlékeztünk a Steindl Imre Program napokban elhunyt vezetőjére, Wachsler Tamásra.
A Kúria (sokáig Néprajzi Múzeum) aulája és az onnan felvezető lépcsőház (Fotó: Hirado.hu/Horváth Péter Gyula)Az eredeti tervlapon jól látható az épület közlekedési alapelve, a térről elindulva a tárgyalók felé szinte folyamatosan lépcsőzni kell. Ezt már a kortárs kritikusok is szóvá tették, vagyis, hogy az egyszerű állampolgárt szinte szó szerint a földbe taglózza, törpévé teszi az épületben feltáruló látvány, miközben elvileg az egész őérte készült.
A Kúria palotájának metszete, eredeti tervlap Kép forrásaHauszmann alkotásainál maradva mindenképp meg kell említeni a Budai Várpalota mára már elpusztult, hosszú távon rekonstruálandó (egyik) lépcsőházát. Ez a Krisztinaváros felé eső bővítményben, vagyis az Országos Széchényi Könyvtár épületszárnyának közepén létesült. Ez a lépcsőház voltaképpen egy üvegtetővel fedett tágas átrium volt, a visszaforduló háromkaros lépcsők felett még egy külön galériaszinttel. A lépcsőház főfalai ma is állnak, de már egy későmodern enteriőr részeként. De ki tudja, mennyi eredeti részlet és maradvány rejtőzik még a burkolatok mögött…
A Budavári Palota Krisztinavárosi szárnyának lépcsőháza Kép forrása
A lépcsőház nézete az előző képhez képest szemközti irányból Kép forrásaA Várnegyedben a 19. század végén elhelyezett intézmények közül a Pénzügyminisztérium lépcsőháza kissé eltér az eddigiek közül. Az előcsarnokból induló lépcsőkar itt is kettéágazik, majd hosszasan vezet tovább az emeletre, egy hosszú téglalap alakú teret alkotva:
A vári Pénzügyminisztérium lépcsőháza, még a felújítás/rekonstrukció előtt Kép forrásaA hagyományos középületek után következzen egy határeset: a Várkert Bazárhoz kétoldalt egy-egy bérház csatlakozott, a királyi testőrök, illetve az udvari hivatalnokok számára. Ezek lépcsőházainak inkább a korábbi bérházas epizódokban lett volna helyük. Mindenesetre kialakításuk színvonalát tekintve messze nem átlagos bérház-lépcsőházakról van szó, a hengeres belső teret üvegtető fedi, így egész különleges, párizsias hangulatot árasztanak:
A Várkert Bazárhoz csatlakozó egyik bérház lépcsőháza Kép forrásaHasonlóképpen nem hagyományos középület a Palotanegyedben található Károlyi-Csekonics-palota. A dúsgazdagságáról híres család („nem vagyok én Csekonics!” – mondja még manapság is néha az idősebb generáció) nem mással, mint a bécsi, főleg színháztervezéssel foglalkozó Fellner és Helmer irodával terveztette meg pesti palotáját. A lépcsőház, vagyis pontosabban az üvegtetős, galériás hall, amiben a lépcsőt is elhelyezték az egyik legpompásabb magyar belsőépítészeti tér – bár, ahogy látjuk, szerencsére nagy a verseny.
A Károlyi-Csekonics-palota (ma Károli Gáspár Egyetem) lépcsőháza Kép forrásaA palotát ma a Károli Gáspár Református Egyetem használja, így a magánrezidencia tulajdonképpen középületté vált.
A Károlyi-Csekonics-palota lépcsőházának részlete Kép forrásaPompás középületeket, illetve lépcsőházakat tekintve Budapest szinte kifogyhatatlan. A városligeti Vajdahunyad vára a város szinte legismertebb épülete, de sokan nem is sejtik, hogy belső terei milyen lenyűgözőek. Az épületegyüttes neobarokk szárnyában egy különleges, kétszintes előcsarnok fogadja a belépőt, aki – több épületben már megszokott dramaturgiát követve – egy viszonylag szűk lépcsőn haladhat fel a fokozatosan feltáruló felső csarnokba:
A Mezőgazdasági Múzeum (Vajdahunyadvára) neobarokk lépcsőháza Kép forrásaA magyar szecesszió egyik főműve a Zeneakadémia épülete. Az első emeletre felvezető két lépcsőház helytakarékos, a lépcsőkarok között orsóteret sem alakítottak ki. Annál különlegesebb viszont az anyaghasználat, a korszak összművészeti elveit követve pompás üvegablakok, műmárvány és márvány felületek díszítik a teret. És természetesen Zsolnay-kerámiák, amik főleg csempeként jelennek meg, valamint a lépcsőkorlátok végén elhelyezett, különleges kékes színű gömbök formájában:
A Zeneakadémia lépcsőháza Kép forrásaEzek a gömbök szinte az épület jelképévé váltak, formájuk, titokzatosságuk, több mint száz év elteltével is rendkívül hatásos:
A lépcsőház a részlete a különleges Zsolnay kerámiagömbök egyikével Kép forrásaKülönös módon a szocreál időszakában is (ami nem azonos a későmodern építészettel) is létesült néhány elegáns belső tér. Ezek közé tartozik a Pannónia Filmstudió előcsarnoka és lépcsőháza a Hűvösvölgyi úton. A Gádoros Lajos tervezte ház belső terének mennyezetét népi jellegű motívumok díszítik, ezek alatt lehet eljutni a hosszúkás előcsarnokon át magához a lépcsőhöz.
A Pannónia Filmstúdió szocreál előcsarnoka a lépcsőről nézve Kép forrásaVégezetül érdemes megemlíteni pár kortárs középületet, ahol a lépcsőház kialakításakor sikerült túllépni a korunkra jellemző rideg funkcionalitáson. Az egyik ilyen a most húsz éves MÜPA, ami még most is friss és korszerű, különösen a belső tereit tekintve. A főlépcsőház úgynevezett olaszlépcsős kialakítása (vagyis ahol minden lépcsőfok egyben pihenő is) lehetővé teszi az elegáns feljutást, de érdemes megnézni kissé art deco-hatású oldallépcsőket is:
A MÜPA oldallépcsőháza Kép forrásaHasonlóan üdítően elegáns és igényes a Zene Házának merészen tekeredő lépcsőháza is:
A Zene Házának lépcsőháza Kép forrásaKiemelt kép forrása: Architextúra blog