Fertőd, az Esterházy-kastély külső lépcsője. Kép forrásaA jelek szerint tematikus lépcső-hónappá váló március idusához közeledve következzen egy újabb bejegyzés erről az építészeti formáról, a bérházak után a legszebb magyar szabadtéri lépcsőkről! – írta Szende András az Architextúra blogon.
Magyarország minden bizonnyal legismertebb szabadtéri lépcsője, március 15-e legendás helyszíne a Nemzeti Múzeum lépcsője, pontosabban a lépcsőt kísérő úgynevezett pofafal. A legenda szerint ezen állva szavalta el Petőfi Sándor a Nemzeti dalt az összegyűlt tömegnek. Hogy ebből mennyi igaz, bízzuk a történészekre, mindenesetre ezáltal vált az érintett helyszín a magyar történelem egyik fontos helyszínévé.
A Nemzeti Múzeum, illetve a Múzeumkert Nádler Róbert 1900-as festményén. Kép forrásaPollack Mihály legjelentősebb alkotását a tervek szerint szobrászmunkák egész sora gazdagította volna. A nevezetes pofafalakra az emberi kultúrát szimbolizáló lófékező alakokat terveztek (ilyenek állnak a bécsi parlament előtt), melyek épp a szabadságharc miatt nem készültek el. Ilyennek ábrázolja az épületet Carlo Vasquez 1837-es térképe, aminek szélein Pest-Budát ábrázoló metszetek láthatók. Ekkor a múzeum építése épp csak megkezdődött, tehát tulajdonképpen ez egy látványterv:
A Nemzeti Múzeum 1837-es „látványterve” a lófékező soha meg nem valósult szobrával. Kép forrásaA szabadtéri lépcsők legelegánsabb változata az épület elé épített, annak első emeletére felvezető lépcső. Ez tulajdonképpen egy luxus-szintű elem, hiszen nyilván az épületen belül is van lépcső. Előképei a görög-római templomok, amik kiemelt pódiumon álltak, de ez a modern korban már nem így volt, a Nemzeti Múzeum esetén is az első emeletre vezet fel a nagyszabású lépcső, a földszinten irodák, munkaszobák kaptak helyet. Hasonlóképp pazarlóan gazdag volt a Budai várpalota Habsburg-lépcsője, amit három karral alkotott meg Hauszmann Alajos, ráadásul középen még egy kutat is elhelyezett:
A Budai vár elpusztult Habsburg-lépcsője. Kép forrásaA Budavári Palota már csak a terepviszonyok miatt is a szabadtéri lépcsők valóságos tárháza már a középkor óta. Erre a 19. századi nagy átépítés még inkább ráerősített, a palota körül lépcsőrendszerrel összekötött teraszok épültek:
A Budavári Palotához kapcsolódó lépcsős teraszrendszer. Kép forrásaA lépcsők-teraszok jórésze elpusztult a második világháborús ostromban, illetve az azt követő újjáépítéskor, amikor a Hauszmann-féle állapot megőrzése enyhén szólva sem volt prioritás. Így nagy szerencse, hogy megmaradt a Szent György tér, illetve a Sándor-palota felé nyíló Habsburg-kapu. A tér, a felső szint felől ez egy rendkívül gazdagon formált, de semmi meglepetést nem tartogató kerti bejáratnak tűnik:
A budavári Habsburg-kapu felső oldala. Kép forrásaA turisták számára bizonyára meglepetként hat, mikor a kapun áthaladva egy nagyszabású szabadtéri lépcsőrendszer tetején találják magukat – csodás kilátással a városra. Hauszmann Ybl Miklós koncepciója alapján zseniálisan hidalta át a jelentős szintkülönbséget, a nagyszabású, elegáns lépcsővel:
A közelmúltban felújított Habsburg-kapu az onnan induló lépcsővel. Kép forrásaBár szigorúan véve nem lépcső, hanem rámpa (bár az alján és tetején két-két lépcsőfok is épült), mindenképp meg kell említeni a Várkert Bazárt:
A Várkert Bazár kígyózó rámparendszere. Kép forrásaA budai várhegyre természetesen nem csak reprezentatív lépcsőkőn lehet feljutni, az úgynevezett várszoknyán több, szinte a párizsi Montmatre hangulatát árasztó lépcső is áthalad:
A Várat a Vérmezővel összekötő Korlát-lépcső fentről…Kép forrása
…és lentről. Kép forrásaA Korlát-lépcső és társai tulajdonképpen tereplépcsők, vagyis a hegyet lekövető módon épültek, szemben például a Habsburg-lépcsővel. Természetesen ezek a lépcsők is komoly építészeti értékkel bírnak adott esetben. A legjelentősebb talán Sopronbánfalván található, az egykori kolostorhoz felvezető, az építtető rendről elnevezett barokk Pálos-lépcső:
Sopronbánfala, Pálos-lépcső. Kép forrásaA barokk korban eleve virtuóz módon bántak a lépcsőkkel, legyenek akár kertben, akár épület elé állítva, akár épületbelsőben. Hazánkban sajnos ritkák a Nyugat-Európában látható lépcsőkompozíciók, néhány azonban azért akad. A fertődi kastély, vagyis Eszterháza méretét, nagyszabású kialakítását tekintve egyébként is kilóg a magyar kastélyok átlagából. Díszudvaron álló, az emeleti díszterembe vezető szabadtéri lépcsőjét a közeli császári nyaraló, Schönbrunn inspirálta. Az Esterházyak viszont túlszárnyalták az eredetit a fertődi a kissé darabos-szögletes bécsinél elegánsabb, könnyedebb megformálású:
A fertődi kastély szabadtéri díszlépcsője. Kép forrásaA nagyszabású térkompozíciókat a barokkot követő klasszicizmus is magas szinten alkalmazta. Az egri székesegyházat építtető Pyrker János magyar kinevezése előtt hosszú évekig Velence pátriárkája volt, így új székvárosába érkezve szinte azonnal nekilátott egy méltó főtemplom építésének. Pyrker sok társához hasonlóan Rómában is otthonosan mozgott, így az egri terepet kihasználva az Örök városra emlékeztető teret alakított ki, mikor a Hild-féle templom elé nagyszabású lépcsősort terveztetett. A lépcsők pofafalai itt nem maradtak szobor nélkül, az alsó szinten Szent István és Szent László, míg a felső szinten Péter és Pál apostolok szobrait helyezték el. A szobrok ipartörténeti jelentőséggel is bírnak, ugyanis fém elemeiket, így Pál kardját vagy László bárdját a frissen megnyitott szilvásváradi vashámorban készítették.
Az egri székesegyházhoz vezető lépcsősor. Kép forrásaNem minden esetben épült lépcső azokon a helyeken, ahol a látogató azt várná. A dégi Festetics-kastély Pollack korai főműve, a Milánóban élő bátyja mellett dolgozó, majd hazánkba költöző mester itt mutatkozott be a magyar megrendelőknek. A kastély tulajdonképpen ugyanolyan elvek szerint épült mint később a Nemzeti Múzeum. Viszont a főhomlokzaton lépcső helyett rámpa vezet fel, vagyis úgy is mondhatnánk, hogy vezet le a kertbe. Az építtetők, Festetics Antal és felesége, Splényi Amália közismert botanikusok, kertbarátok voltak – ez a kötetlen kialakítás minden bizonnyal ennek is köszönhető.
Kép forrásaAz arisztokrata kastélyok és városi paloták szinte elengedhetetlen elemévé vált a szabadtéri lépcső. A pesti Palotanegyedben található földszintes Almássy-palota (ma a Magyar Építőművészek Szövetsége-MÉSZ székháza), sok szempontból olyan, mintha egy vidéki kastélyt repítettek volna a város közepére. Az utca felé földszintes épület udvara itáliai hatású, ahonnan elegáns kétkarú lépcső visz fel a főbejárathoz-legalábbis első ránézésre, jobban megnézve a lépcső kialakítását, látható, hogy a bal oldali egy ál-lépcső, a korlátok a szimmetria kedvéért felfelé visznek, a lépcső azonban levezet a pincébe:
A pesti Almássy-palota hangulatos udvara a különleges lépcsővel. Kép forrásaA lépcső tetejéről nézve mégjobban látszik ez a cseles elrendezés, a jobb oldali lépcsőkar lefelé vezet, míg a korlátok felfelé irányulnak:
Kép forrásaA szabadtéri lépcsők természetesen a tájépítészeti alkotások esetén is szívesen alkalmazott elemek. A trianoni diktátum után az elveszett üdülőhelyek pótlására épült ki Lillafüred, pontosabban a Palotaszálló és a hozzá kapcsolódó függőkert, természetesen lépcsők és támfalak egész rendszerével:
Kép forrásaSzabadtéri lépcsőket nem csak ott alakítottak ki, ahol azt a terepviszonyok megkövetelték. Debrecen igazán nem mondható dimbes-dombos városnak, az 1930-ban átadott Déri Múzeum bejáratát tervezői, Györgyi Dénes és Münnich Aladár egy fél szinttel az utca felett helyezték el, így az íves előcsarnokot elegánsan lekövető előlépcső alakult ki. A hatást fokozza az épület előtti tér, egy egykori tómeder süllyesztett kialakítása is (a képen jobbra látható fiatal tölgyfa azóta igazi óriássá nőtt, ami azt mutatja, hogy a fákat gyakran idősebbnek gondolják valódi koruknál).
Kép forrásaAz előlépcsők, teraszokra felvezető szabadtéri lépcsők a villaépítészetben is megjelentek. A budapesti Városligeti fasorban álló, a Déri Múzeumhoz hasonló korú és stílusú Ádám-villa teraszára egy elegáns, a hengeres középrészt lekövető, szépen ívelő lépcső vezet fel, a korszakra jellemző, gazdagon díszített öntött műkő korláttal:
Az Ádám-villa a Városligeti fasorban. Kép forrásaEzzel a neobarokk pompával tulajdonképpen párhuzamosan futott a korai modernizmus, vagyis kissé szakszerűtlen, de elterjedt gyűjtőnéven a bauhaus. A fasor közelében, a Bajza utcában látható az egyik legszebb magyar „bauhaus” épület, a Walter Rózsi-villa. A Fischer József és felesége, a statikusmérnök Pécsi Eszter által tervezett épület hátsó frontján egy merészen ívelő lépcső visz fel a kertből az első emeleti lakószobákhoz. Az eredeti lépcsőt a háború után, mikor az épület a BM-kórház részlegeként működött, elbontották, a villát pedig jelentősen átalakították. A legutóbbi helyreállítás során (tervező: Kokas László), szinte épületrekonstrukció történt, minden eredeti részletet visszaállítottak, az utolsó kilincstől a kert eredeti formájáig:
Kép forrásaBár a bejegyzés témája, nem lehet nem megemlíteni a villa belső lépcsőjét, ami az első emeleti nappalit köti össze a felsőbb szint lakószobáival. A gyönyörűen formált, ívelt diófaborítású szerkezet a ház kevés megmaradt eredeti belsőépítészeti elemeinek egyike, a felújítás során csupán kezelni kellett a felületet:
A Walter Rózsi-villa belső lépcsője. Kép forrásaFolytatjuk!