Lépcsőház a Pozsonyi úton. (Fotó forrása: Architextúra blog)Budapest a lenyűgöző lépcsőházak városa – mondhatnánk, de szerencsére fővárosunk építészete sok szempontból álmélkodásra készteti még a sokat látott turistákat is (mármint pozitív értelemben). Előző posztunkban már bemutattunk egy bő válogatást a város legszebb lépcsőházaiból, de a lista szinte végtelen. Következzen egy újabb merítés, de el kell mondani, hogy sok-sok szép lépcsőház ebből az összeállításból is kimaradt.
1862-ben egy budaörsi gazda tért be Saxlehner András posztóüzletébe. Miközben rendelt, szó szót követett, és a gazda elpanaszolta, hogy a budaörsi Dobogó-hegy déli oldalán lévő legelőjén ásott kút vize ihatatlan és keserű, a teheneknek megy a hasa, ha isznak belőle. A szemfüles sváb boltosnak szöget ütött a fejébe az érdekes jelenség, ezért bevizsgálatta a vizet, majd mikor kiderült, hogy gyógyhatású, gyorsan felvásárolta a területet és elkezdte a víz palackozását. Így keletkezett a Hunyadi keserűvíz, a Monarchia egyik legsikeresebb vállalkozása, 1863-ban már évente 40 ezer palackkal, 1886-ban óránként (!) 10 ezer palackkal szállítottak egész Európába a gyógyhatású vízből. Saxlehner így dúsgazdaggá vált, és ehhez méltó palotát építtetett az akkor megnyitott Andrássy út elején. Az épület, ami sokáig a Postamúzeumnak is otthont adott, nem csak Budapest, hanem a történelmi Magyarország talán legpazarabb magánpalotája. A pompás kapualjból nyíló lépcsőház viszonylag szűkös, de ezt bőven kárpótolja a felületek pompázatos kialakítása:
A Saxlehner-palota lépcsőháza. (Fotó forrása: Architextúra blog)Hasonlóan regényes a Reáltanoda utcában meghúzódó, még a lokálpatrióták számára is kevésbé ismert Blaskovich-palota története: az építtető Blaskovich Ernő nem volt más, mint a legendás versenyló, Kincsem tulajdonosa. A tervező Bukovics Gyula a palotához hasonlóan kevéssé ismert, pedig Ybl irodáját vezette, majd önállóan a magyar arisztokrácia egyik kedvenc építészévé vált, olyan művekkel, mint a turai kastély (amit sokáig Yblnek tulajdonítottak). A mára meglehetősen elhanyagolt palotácska a szomszédos társasházakhoz képest kisméretű, viszont önmagában elég nagy, szinte egy város közepére telepített kastély. Lépcsőháza is ennek megfelelően tágas kialakítású:
A Reáltanoda utcai Blaskovich-palota lépcsőháza. (Fotó forrása: Architextúra blog)Budapest belső része persze leginkább nem ehhez hasonló palotákból, hanem bérházak seregéből áll. Átlagos bérházak, jobb-rosszabb lakásokkal, átlagos lépcsőházakkal:
„Semmi különös”, csak egy pesti lépcsőház. (Fotó forrása: Architextúra blog)
„Semmi különös”, csak egy szecessziós pesti bérház lépcsőháza. (Fotó forrása: Architextúra blog)A technika fejlődésével megjelentek a bérházakban a liftek, ezt a különleges és drága berendezést természetesen a ház lakói és vendégeik használhatták, a cselédeknek, házalóknak maradt a -hátsó- lépcsőház. Sajnos ezekből a korai liftekből (amiket többnyire a ma is ismert, 1853-ban alapított amerikai Otis cég gyártott) igen kevés maradt meg, a lifteket gyakran kicserélték, vagy külön aknába építették, az orsótérbe nyíló ajtók sután árválkodnak:
Honvéd utcai lépcsőház üres liftajtókkal , „lift az udvarban”, tájékoztat a felfestés már évtizedek óta (Fotó forrása: Architextúra blog)
Architextúra blog Gangos házak Szent István körút 17. 2023.03.10 (Fotó: Hirado.hu/Horváth Péter Gyula/Architextúra blog)Néhány bérházban máig az eredeti helyén működik a lift, igaz, maga a liftszekrény csak nagyon kevés helyen van meg. De egy-egy ilyen lépcsőházban fogalmat kaphatunk a 19. század végének elképesztő pesti luxusáról:
Eredeti, máig működő liftakna egy Szent István körúti lépcsőházban (Fotó forrása: Architextúra blog)
Az előző képen szereplő lépcsőház orsótere (Fotó forrása: Architextúra blog)A Semmelweis utca egyik lépcsőházában nem csak az orsótérbe épített liftajtók maradtak meg, hanem maga a lift is még az eredeti (ebben a videóban látható működés közben):
A Semmelweis utca rejti az egyik legrégibb, ma is működő liftet Magyarországon (Fotó forrása: Architextúra blog)A lépcsőházakban (ahogy a kapualjakban is), érdemes nyitott szemmel járni, ugyanis a korabeli építők rendkívüli módon ügyeltek a részletekre. Minden korlátvég, minden falszakasz megannyi szépséget rejt, annak ellenére, hogy ez már bőven az ipari termelés korszaka volt:
Szecessziós csempék egy Móricz Zsigmond körtéri lépcsőházban (Fotó forrása: Architextúra blog)
Korlátindítás az Izabella utcában (Fotó forrása: Architextúra blog)
A Honvéd utcai Bedő-ház részletei (Fotó forrása: Architextúra blog)
A Dohány utcai Árkád Bazár monogramos lépcsőkorlátja (Fotó forrása: Architextúra blog)A Parlament közelében, a Nádor utcában álló Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű bérházában a cég profiljához illő módon tobzódnak a remekbe készült vasipari munkák:
(Fotó forrása: Architextúra blog)A lépcsőházba nyíló ablakok korlátjain még a cég neve is olvasható:
Korlát a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű bérházában a cég nevével (Fotó forrása: Architextúra blog)Budapest legelegánsabb bérpalotái közül több ma már luxusszállodaként működik. Az előző posztban szerepelt a Gresham-palota, aminek emeletein egykor hatalmas, több száz négyzetméteres lakások helyezkedtek el (így tulajdonképpen épp olyan bérház volt, mint többezer pesti társa-csak épp az átlagnál sokkal elegánsabb), de bérlakások voltak a Párisi-udvarban vagy a Drechsler-palotában is, aminek hivatalos neve: MÁV Nyugdíjintézeti bérház utalt az eredeti funkcióra. Ezen luxusbérházak lépcsőházai is különlegesek voltak, eltértek az átlagos kialakítástól, tulajdonképpen pazaroltak a hellyel, ezzel is egyfajta fényűzést mutatva:
A Párisi-udvar helypazarlóan tágas lépcsőháza (Fotó forrása: Architextúra blog)
A Drechsler-palota egyik lépcsőháza (Fotó forrása: Hirado.hu/Horváth Péter Gyula/Architextúra blog)
A hotelként működő palota lépcsőházának különleges új csillárja (Fotó forrása: Hirado.hu/Horváth Péter Gyula/Architextúra blog)A luxusszínvonalú bérházak, és az ahhoz méltó lépcsőházköltemények divatja a két világháború között sem áldozott le. Újbuda Szentimreváros városrésze, Újlipótváros, a Margit körút, de a belváros egy-egy akkor beépült foghíjtelke a modernista kapualj- és lépcsőházcsodák valóságos tárháza (a Pozsonyi úti Dunapark-ház kék linóleumos lépcsőháza látható a címlapképen):
Lépcsőház a Pozsonyi úton (Fotó forrása: Architextúra blog)Az építéstechnológia fejlődésével a tervezők egyre szabadabban formálhatták a tereket, így fellazultak a korábbi kötött hagyományok, valódi virtuóz lépcsőházi terek jöttek létre:
Lépcsőház a Szalay utcában (Fotó forrása: Architextúra blog)
Az előző posztban már szereplő, de megunhatatlan dugattyús-ház lépcsőháza (Fotó forrása: Architextúra blog)
Egyszerű elegancia a Tátra utcában (Fotó forrása: Architextúra blog)A Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank Nyugdíjintézete számára épített Bajcsy-Zsilinszky úti bérház lépcsőháza egészen pazar, a középen kettéágazó, háromkaros megoldás ritkaságnak számít. Különös belegondolni, hogy ebbe a rendkívül magas színvonalú bérpalotába 1940-ben költözhettek be az első lakók, ki tudja, ki meddig élvezhette ez a pompát:
Háromkarú lépcsőház a Bajcsy-Zsilinszky úton (Fotó forrása: Architextúra blog)A szocializmus időszaka enyhén szólva sem az eleganciáról és a lenyűgöző lépcsőházmegoldásairól nevezetes. Néhány kivétel azért akadt: a Margit körúti lottóház egyfajta presztízsberuházásnak számított (a lakásokat lottón lehetett megnyerni), így nem csoda, hogy a ház lépcsőháza is a két világháború közötti eleganciát idézi-igaz, olyan jellegzetes „retró” elemekkel, mint a tört kőlapos padlóburkolat:
A Margit körúti lottóház lépcsőháza (Fotó forrása: Architextúra blog)