Az áldozatok gyakran nemcsak a velük történt bűncselekmény terhét cipelik, hanem a társadalmi megbélyegzést is. Sokan még mindig hajlamosak az áldozatokat hibáztatni – azt sugallva, hogy tehettek volna ellene, óvatosabbnak kellett volna lenniük vagy biztos volt rá valami ok.

Áldozathibáztatás: amikor a társadalom tovább mélyíti a sebeket

Ez a hozzáállás nemcsak fájdalmas és igazságtalan, hanem meg is nehezíti az érintetteknek segítségkérést. Pedig egy bántalmazott embernek éppen az ellenkezőjére van szüksége: bizalomra, megértésre és támogatásra.

Hová fordulhatnak az áldozatok?

Magyarországon szerencsére vannak olyan intézmények, amelyek kifejezetten az áldozatok támogatására jöttek létre. Az Áldozatsegítő Központok jogi, pszichológiai és gyakorlati segítséget nyújtanak, hogy az érintettek visszakaphassák a biztonságérzetüket és az irányítást az életük felett. 2024-ben már 30 000 embernek nyújtottak segítséget az áldozatsegítő rendszer munkatársai. A leggyakoribb problémák amelyekkel az áldozatok szembesülnek, az online csalás és a kapcsolati erőszak. Az effajta bűncselekmények terjedése rámutat arra, hogy egyre nagyobb szükség van az áldozatsegítő szolgáltatások bővítésére és az emberek tájékoztatására. Az online csalások és a kapcsolati erőszak elleni hatékony fellépés érdekében elengedhetetlen a prevenció, a jogi szabályozás fejlesztése és az áldozatok számára biztosított gyors, empatikus támogatás. A fentiek fényében a cél 2025-re az, hogy minden vármegyében működjön Áldozatsegítő Központ. Jelenleg három helyszínen – Tatabányán, Szekszárdon és Salgótarjánban – ezen központok előkészítése már folyamatban van, hogy minél hamarabb elérhetővé váljon a segítség a környéken lakó érintettek számára is.

Az áldozatok támogatása nemcsak jogi és intézményi kérdés, hanem emberi kötelesség is. Mindannyiunk felelőssége, hogy ne hagyjuk őket magukra, hanem empátiával és segítséggel forduljunk feléjük.

Mit tehetünk mi, hétköznapi emberek?

A segítségnyújtás nemcsak a szakemberek dolga. Mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy az áldozatok ne maradjanak egyedül a problémáikkal.

Figyeljünk oda rájuk! Néha egy őszinte meghallgatás többet ér bárminél. Ne kérdezzük, hogy „miért nem léptél le előbb?” vagy „biztos jól emlékszel?”, mert ezzel csak elbizonytalanítjuk őket.

Tájékoztassuk őket a lehetőségeikről! Sokan nem is tudják, hogy léteznek a segítő központok, jogi tanácsadások vagy pszichológiai támogatás.
Bátorítsuk őket a segítségkérésre! Ha valaki nem mer lépni, egy támogató barát vagy családtag sokat jelenthet.
Ne maradjunk csendben! Ha tanúi vagyunk bántalmazásnak vagy más erőszaknak, ne nézzünk félre – tegyünk bejelentést az illetékes szerveknél.
A legfontosabb a megelőzés! Legyünk óvatosak és körültekintőek, és ha gyanús jeleket tapasztalunk, azonnal jelezzük!

Üzenet február 22-én

Ez a nap nemcsak az áldozatokról szól, hanem rólunk is – mindazokról, akik egy igazságosabb, empatikusabb társadalomban szeretnének élni. Az áldozathibáztatás helyett építsünk olyan közösséget, ahol minden érintett számíthat a segítségre és a megértésre. Együtt erősebbek vagyunk, és együtt tehetünk azért, hogy a világ egy kicsit biztonságosabb hely legyen.

Kiemelt kép és további fotók forrása: Ficsak blog