A középkori Magyarország épületei a történelem viharai miatt legtöbbször töredékesen, vagy éppen romokként maradtak fenn. A török háborúk ráadásul éppen az ország közepét, a leggazdagabb városokat érintették, így Budát, Székesfehérvárt, Esztergomot – bár éppen az újabb, második világháborús pusztulás után több épület középkori eredete ismét láthatóvá vált. Látványtervek, rekonstrukciók természetesen készültek, több épp az utóbbi években, a digitális grafika eszközeit felhasználva, de ezek is csak nagyjából idézik vissza az egykori dicsőséget.

Fennmaradtak viszont külföldi analógiák, különösen Közép-Európában, vagyis Krakkóban, Prágában, vagy épp a német területeken. Ebben a térségben mindig is nagyon erősek volt a kulturális és építészeti kapcsolatok, sokszor maguk az építőmesterek vagy épp a megbízók is ugyanazok. A későbbiekben, különösen Mátyás idején felerősödtek az itáliai kapcsolatok. Joggal lehetünk büszkék arra, hogy a reneszánsz nálunk előbb meghonsodott, mint Franciaországban, vagy Németországban. Sajnos persze ebből a dicső korból is csak töredékek maradtak ránk.

De nézzük, hova érdemes elutazni, ha a középkori Magyarországot szeretnénk (legalább nagy vonalakban) viszontlátni!

Buda, várudvar – Krakkó, Wawel

A budai vár reneszánsz kori állapotának rekonstrukciója és a Wawel udvara. Képek forrása

A budai vár szépségének hamar híre ment, így a lengyel királyok is hasonlót szerettek volna a Visztula partján is. A két palota közötti kapcsolat teljesen közvetlen, a Mátyás halála után hazánkban is uralomra kerülő Jagellók a Budán dolgozó olasz mestereket hívták Krakkóba. Különösen a palotaudvar hasonlít a maradványok alapján újraszerkesztett budai látványrajzokra. Ez persze azért is így van, mert a budán dolgozó régészek és építészek részben a krakkói előkép alapján készítették el a rekonstukciós rajzot – így az egykor Budát utánzó Krakkó visszahatott a budai szakemberekre.

Buda, Esztergom – Prága, Ulászló-terem

A prágai vár nagyterme, az Ulászló-terem. Kép forrása

Magyarországon több híres nagyterem is épült a középkorban: Budán a Zsigmond építette új palotában, amit Friss-palotának neveztek, valamint a Duna partján, ahol hagyományosan az országgyűléseket tartották. De nevezetes nagyteremmel rendelkezett az esztergomi vár is, ahol az érsekek építkeztek, igaz, ennek boltozata a leírások szerint fából volt. De hogy nézhetett ki egy ilyen későközépkori nagyterem? Ehhez érdemes Prágába látogatni, ahol a vár egyik legfőbb látnivalója az Ulászló-terem. Az óriási helyiség 62 méter hosszú és 16 méter széles (vagyis 992 négyzetméter alapterületű!) és legmagasabb pontján 13 méter magas. Névadója és építtetője II. Ulászló, vagyis „Dobzse László”. A budai hatás itt is közvetlen, a fantasztikus termet megalkotó Benedikt Ried építőmestert Ulászló Budára küldte, hogy az ottani (vagyis itteni) palotája alapján dolgozzon. A Prágában és Budán hatalmas építkezéseket levezénylő Ulászló a legújabb kutatások szerint méltatlanul, csak az utókor ármánykodása miatt kapta az együgyűségére utaló Dobzse nevet, amit az is mutat, hogy akinek ilyen beruházásokra van pénze, minden bizonnyal nem a róla elnevezett Lacikonyháról kénytelen ételt hozatni.

Buda, Mátyás király nyéki vadászháza – Prága, Belvedere

Mátyás királynak a Budai-hegyekben, az akkori Nyék falu közelében egy messze földön híres vadászháza állt. Az épület(együttes) alapfalai ma is megtalálhatók a Hűvösvölgyi út-Fekete István utca sarkán. A híres nyaraló egy vadászkastélyból és egy külön egységben elhelyezett nagyteremből állt. Ennek nem előképe, hanem „utóhatása” ismert, mégpedig szintén Prágában, és egy konkrét személyhez is köthető. Jagelló Anna (II. Lajos király húga, a vári nagytermet építő Ulászló lánya) Budán nevelkedett, és mikor férjével, I. Ferdinánddal Prágában éltek, az uralkodó állítólag kifejezetten felesége honvágyát enyhítendő, egy budaihoz hasonló pavilont építtetett számára 1538-ban. Ez a ma is látható prágai Belvedere, vagyis „szépkilátás” palota:

A prágai Belvedere. Kép forrása

Felmerülhet a kérdés, hogy miért hívják ezt a nyári lakot Belvedere-nek, vagyis „szép kilátásnak”. Ezért:

Kilátás a Belvedere teraszáról. Saját felvétel

Székesfehérvári bazilika – Münster, Osnabrück, Roskilde

A székesfehérvári bazilikát elég nehéz rekonstruálni, ugyanis az épületet még a középkorban többször és jelentősen bővítették, átépítették. Az tudható, hogy a templom a nagy német császárdómok mintájára épült, és volt egy román stílusú korszaka, majd gótikus stílusban bővítették. A török idők előtt nagyjából úgy nézhetett ki, mint a Westfáliai Münster székesegyháza (a város háborús bombázások után példaszerűen  helyreállított főteréről korábban már írtunk):

Az észak-rajna-vesztfáliai Münster székesegyháza. Kép forrása

A hasonlóság máris sántít, ugyanis a münsteri székesegyház tornyai teljesen egyformák, és ismert, hogy a fehérvári templom egyik tornyát Ozorai Pipo (Philippo Scolari) átépíttette. Ez a Pipo-torony vált a templom végzetévé, ugyanis a törökök lőport tároltak benne, amit az 1601-es ostrom során felrobbantottak, hogy nehogy a keresztények kezére kerüljön. Mindenesetre a megfelelőbb előkép lehet egy olyan templom, aminek két eltérő tornya van. A Münsterhez közeli Osnabrück székesegyháza épp ilyen lehet, ráadásul ezt a román kori templomot is átépítették a gótika idején.

Osnabrück, székesegyház. Valami ilyesmi lehetett a fehérvári bazilika. Kép forrása 

Szintén tudható a fehérvári bazilikáról, hogy az oda temetkező királyok kápolnákkal egészítették ki. Ezért az alaprajza egészen furcsa, mintha valami sejtburjánzás lepte volna el az épületet. Ehhez a jelenséghez is találni hasonlót, mégpedig a dán királyok temetkezési helyén, Roskildében. Itt ráadásul Fehérvár „fiktív jövőjét” is láthatjuk: a székesegyház kápolnákkal való bővítése még a 18. században is folytatódott, újabb és újabb egységeket kapcsoltak a templomhoz.

Roskilde, székesegyház, a templomhoz minden irányban „odatapasztott” királyi temetkezési kápolnákkal. Kép forrása

A roskildei székesegyház főhajójában és a kápolnákban úgy sorakoznak a királyok és királynők szarkofágjai, ahogy a leírások és maradványok szerint a fehérvári bazilikában is, ráadásul az első temetkezés is 1076-ban, vagyis Szent Istvánnal nagyjából egy időben történt – csak épp itt érintetlenek a sírok, míg Fehérváron a törökök és a császári zsoldosok is szétszórták a csontokat és kifosztották a sírokat.

Roskilde, székesegyház, az uralkodók szarkofágjai. Kép forrása

Egri székesegyház – Schwäbisch Gmünd, Nürnberg

A várban álló egri székesegyház egy román kori bazilika volt, amit épp a török ostrom előtti évtizedekben kezdtek kibővíteni, a hatalmas későgótikus szentély el is készült. A Dobó-féle sikeres védekezés (vagyis sikertelen török ostrom) után a várat olasz hadmérnökök erősítették meg, ami azzal járt, hogy az elkészült szentély tetejét elbontották, feltöltötték és bástyává alakították. Az már ebből következik, hogy az újabb és újabb ostromok során ezt a bástyát alaposan szétlőtték.

Ilyen állapotban érhette az egri várat, illetve a székesegyházat az 1552-es ostrom. Kép forrása

Korabeli ábrázolásokból, a hazánkban mindig is erős délnémet kapcsolatokból és a megmaradt alaprajzból lehet sejteni, hogy az egri székesegyház a délnémet területek nagytemplomaihoz hasonlított. Elsősorban az akkor igen jelentős város, Schäbisch Gmünd templomát hozzák analógiaként a kutatók.

Schwäbisch Gmünd, nagytemplom. Kép forrása

Másik két analógia Nürnbergben található, a városnak a Pegnitz-folyó egy-egy partján két, egymásra szinte a megtévesztésig hasonlító főtemploma épült. Mindkettő abban is hasonlít egymásra és Egerre, hogy befejezetlen, a hatalmas szentély mintha el akarná nyelni a korábbi, kisebb (egyébként önmagában hatalmas) templomot.

Nürnberg, Lőrinc-templom a megkezdett, de félbemaradt bővítéssel. Kép forrása

Nürnberg, Sebald-templom, háttérben az előző képen is látható Lőrinc-templom. Kép forrása

Pécs, tettyei püspöki villa – Villa Chigi Siena, Villa Farnese Róma

Az reneszánsz Európában nálunk jelent meg leghamarabb, szülőhelyén, Itálián kívül. Elsőként Mátyás építkezett ebben a stílusban (olasz felesége hatására), majd, ahogy lenni szokott, az udvari tisztségviselők, főpapok is átvették az új divatot. A pécsi Tettyén álló püpöki villa építési kora, alaprajza és az építtető Szatmári György kapcsolatrendszere alapján elég pontosan be lehet azonosítani, hogy milyen épületek inspirálták a mára csak romokban fennmaradt ház építőit. Ezek egyike a Siena mellett álló Villa Chigi.

Siena, Villa Chigi. Kép forrása

A sienai villa még építési idejét tekintve is illik a képbe, 1505-ben kezdték építeni és Szatmári 1505 és 1521 között volt Pécs püspöke. Hasonló, de a sienai (és valószínűleg a pécsi) villánál jóval pompázatosabb a Rómában álló Farnese-villa, ami szintén ezekben az évtizedekben épült:

Róma, Farnese-villa. Kép forrása

A pécsi palotát a török hódoltság idején a püspök természetesen elhagyta, a berendezkedő hatalom a dervis szerzeteseknek adta. Viszonylag épen vészelte át a megszállás évtizedeit, majd az újjáépítés idején elhordták a maradványok jelentős részét. Mára ennyi maradt belőle:

A tettyei romok mai állapota. Kép forrása

Kiemelt kép: Krakkó Óvárosa (forrás: Getty Images)