Ravenna, a San Vitale bazilika Theodóra császárnőt és kíséretét ábrázoló mozaikja. Kép forrása

A mozaik évezredek óta az egyik legkedveltebb épületdíszítési technika. Készítéséhez magas és összetett iparművészeti tudás szükséges, ami az üveg vagy kőlapok előállítását és rendkívül aprólékos munkát igénylő összeállítását is magában foglalja. A mozaikok alapelve a digitális képekhez hasonló: apró egységekből, „pixelekből” épül fel, a közelről mozaikos kép megfelelő távolságból teljesen fényképszerűnek tűnik. Ezt a hatást többnyire figyelembe is vették a készítésnél, a legtöbb mozaikot magasra helyezték. A mozaik igazi virágkora a római, majd a bizánci birodaloman volt, ekkor szinte egyeduralkodó díszítési forma volt. Később hol eltűnt, hol népszerűvé vált, míg napjainkban sajnos szinte csak belsőépítészeti burkolatként alkalmazzák.

Sorozatunk első részében a világ legszebb mozaikjait mutatjuk be, kényszerűen válogatva a szinte végtelen példa közül.

Az előző képen látható mozaik részlete, kép forrása

Az apró egységekből, vagyis mozaiklapokból összeállított képek elve valószínűleg Mezopotámiából származik, tőlük vették át a görögök, majd fejlesztették tökélyre a rómaiak, akik a címtől eltérően leginkább nem falon, hanem padlón alkalmazták. A mozaikművészet ilyen magas színvonalához először az is üveggyártásban és feldolgozásban kellett szintet lépni. A rómaiak ezt tették meg, szinte végtelen számú színárnyalatban és nagyon jó minőségben képesek voltak üveget előállítani, amit gyémántvágókkal daraboltak fel. A színezőanyag valóban tartós volt, kétezer éves alkotások is úgy ragyognak, mintha tegnap készültek volna.

Színházi maszkokat ábrázoló római mozaik. Kép forrása

Ettől kezdve a minták, motívumok és mondanivaló végtelen sokasága nyílt meg. A mozaikok témáját legtöbbször az adott helyiség funkciója is meghatározta. Nem kell mindig komoly és emelkedett témákra gondolni, Pompeii nyilvánosházaiban és fürdőiben fennmaradtak az ott kínált szolgáltatásokat részletesen bemutató jelenetek, míg az ebédlőkben kedvelt volt a lehullott ételmaradékokat ábrázoló mozaik. Sok helyen még falatozó egereket is megörökítették:

Római ebédlő ételmaradékokat és azokat csócsáló egereket ábrázoló padlómozaikja. Kép forrása

A római mozaikok mintázata és tematikája valóban végtelen, a fekete-fehér perspektivikus mintáktól a mindennapi jelenetek bemutatásáig terjed. A mozaikok így a kutatók számára is elsőrangú források, hiszen részletesen és hitelesen mutatják be a korabeli ruhákat, ételeket, életmódot. A szicíliai Casale melletti villában látható, edző atlétanők című, a köznyelvben „bikinis lányok-mozaik” súlyzózó, táncoló, labdázó szereplői egy mai edzőterem reklámarcai is lehetnének:

Casale, Szicília, a „bikinis lányok” mozaik részlete. Kép forrása

Variációk egy témára: a mozaik „pixelszámának” növelésével teljesen fényképhatású műveket lehetett készíteni:

Kutyát ábrázoló római mozaik viszonylag kevés mozaiklapból. Kép forrása

A lapok számának növelésével viszont teljesen fényképszerű hatást értek el. Kép forrása

A kereszténység elterjedésével a technika és formagazdagság változatlan maradt, csupán a tematika változott. Theodosius császár lánya, Galla Placidia emlékére épült ravennai mauzóleum még 1600 év (!) elteltével is az örökzöld édenkert hangulatát árasztja:

Ravenna, Galla Placidia mauzóleuma, Krisztus, mint a jó pásztor alakjával. Kép forrása

A mauzóleum 1600 év után is vibrálóan pompázó kupolái. Kép forrása

A mozaikművészet talán mindenkori csúcsalkotásait a Római birodalom akkori fővárosában, Ravennában láthatjuk. Itt található a címlapképen is szereplő, Theodóra császárnét ábrázoló mozaikot is. A legendás uralkodónőt és kíséretét bemutató mű a San Vitale bazilika szentélyét díszíti. A szemben lévő oldalon férje, Justinianus császár látható, szintén kíséretével.

Ravenna, San Vitale bazilika, Justinianus császár kíséretével. Kép forrása

A San Vitale bazilika főhajóját kétoldalt további lenyűgöző mozaikok díszítik, amik főleg ószövetségi, valamint Krisztus életéből vett jeleneteket ábrázolnak. A háromkirályok, vagyis Gáspár Menyhért és Boldizsár alakjai is láthatók, érdekes módon Boldizsárt, a „szerecsen királyt” itt a megszokottól eltérően, fehérként ábrázolták. A kép fantasztikusan részletgazdag, a teljes későrómai divat mellett, a datolyapálmák és a mezei virágok is tanulmányozhatók:

Ravenna San Vitale, a csillagot követő három király. Kép forrása

A római mozaikművészet a birodalom keleti felében, Bizáncban élt tovább. A város főtemplomát, a Haigha Sophiát folyamatosan mozaikokkal díszítették, gyakran aktualizáltan bemutatva az éppen uralkodó császárt és feleségét. Így a templom (vagyis a később mecsetté, majd múzeummá alakított épület) egyik kiemelt pontján látható Szent László lánya, Piroska és férje, II. Komnenosz János császár portréja. A jelenetben a császári pár adománylevelet és valószínűleg arannyal teli zsákot visz Máriának és az ölében tartott Jézusnak. A kép teljesen élethű, a bizánci nevén Eirénének nevezett császárné vörös haját és szeplős arcát is részletesen ábrázolták a pixelszerűen kirakható mozaikdarabok segítségével:

A középkorban megváltozott a mozaikkészítés elve. A 12. században költözött Rómába a görög Cosmata család, akik kialakították a később róluk elnevezett mozaikstílust. Nagyrészt ókori épületekből nyert anyagokat „hasznosítottak újra”, márványt és egyéb nemes köveket rendeztek nagyméretű geometrikus mintákba. Ezek a cosmatik (franciásan cosmatesque, magyarosan cosmaták), amik leginkább a római főtemplomok padlóin, szószékein, oltárain láthatók:

Római cosmata-padló. Kép forrása

A cosmata később egyfajta itáliai exportcikké vált. A mesterek (akik természetesen nem csak a Cosmata-családból kerültek ki, mint azt egyébként sokáig hitték) Ausztriába, sőt Angliába is eljutottak. Az egyik legpompásabb cosmata-mozaik épp a Westminster apátság főoltára előtt található, ami az angol-olasz kulturális kapcsolatok egyfajta jelképévé is vált:

Giorgia Meloni és Rishi Sunak épp a Westminster apátság cosmata-mozaikját tanulmányozzák 2023 áprilisában. Kép forrása

Bár a cosmatikat főleg padlók burkolására használták, Rómában járva nem csak a lábunk alatt láthatók. Falakat, sőt, csavart oszlopokat is díszítettek így, szinte az ékszerészek aprólékosságával.

Róma, Falakon kívüli Szent Lőrinc-bazilika, cosmataval díszített csavart oszlop. Kép forrása

A mozaik, mint díszítőtechnika dominanciája római, majd bizánci birodalom bukásával megszűnt. A középkorban természetesen szintén kedvelték az élénkszínű falfelületeket, de inkább a festést, ezen belül a száraz vakolatra festett szekkót, vagy a nedves vakolatra festett freskó technológiáját alkalmazták. A reneszánsz idején ezt hagyományt folytatták, de az ókori előképek alapján természetesen újra készítettek mozaikokat is. Barokk mozaik gyakorlatilag nem létezik, hacsak az egyébként valóban lenyűgöző mintás márványpadlókat nem tekintjük annak:

Velence, Santa Maria della Salute-templom padlója. Kép forrása

A hagyományos mozaik újjászületése az üveggyártás modernkori fellendüléséhez kapcsolódik, ekkortól már nagy mennyiségben és jó minőségben lehetett mozaiklapokat előállítani. A historizmus, de leginkább a szecesszió és az art deco építészei fedezték fel újra a „pixelek művészetét”. Az 1912-ben átadott stockholmi városháza nagytermét a város történetét bemutató art deco mozaik-jelenetek díszítik. A hátteret egységesen aranyszínű mozaiklapok adják, amik lenyűgöző hangulatot árasztanak. Nem véletlen, hogy itt, az Aranyteremben rendezik a Nobel-díj átadási ünnepségét.

Stockholm, a városháza Aranyterme. Kép forrása

Az Aranyterem részlete. Kép forrása

A mozaik a Szovjetunióban is közkedvelt kifejezési forma volt, ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük Oroszország bizánci eredetű mozaik-és ikonfestészeti hagyományait. A szocreál, majd később a visszatérő modernizmus időszakában monumentális mozaikképek készültek, nyilvánvalóan szocialista témában, sokszor a technikai-tudományos haladást bemutatva. Egy ilyen mozaik a Csernobil című sorozat egyik nyitójelenetében is feltűnik, mint a minszki nukleáris kutatóintézet díszítménye. A „modernitás kovácsai” című, 1974-ben elkészült alkotás a valóságban Kijevben áll, az ottani nukleáris kutatóintézet falán.

Kép forrása

A kortárs építészetben a mozaik sajnálatosan háttérbe szorult, elsősorban fürdőszobai burkolóanyaggá vált, ami az anyagban rejlő lehetőségek rossz kihasználását mutatja. Pedig a digitális technika fejlődésével lehetőség lenne a mozaik még a korábbiaknál is nagyszerűbb és változatosabb kihasználására.

A kortárs építészetben a mozaik visszaszorult a fürdőszobába. Kép forrása

Folytatjuk!

Kiemelt kép: visualmuseum/ Architextúra