175 évvel kivégzésük után szülőházaik romokban, vagy teljesen elfeldve állnak, de emlékünk ma is eleven. Hol születtek, hol éltek a magyar történelem egyik leggyászosabb napjának tragikus sorsú, de mégsem elbukó hősei?
A tizenhárom vértanú szülőházának felkutatása nem egyszerű feladat. Sokszor hiányosak a feljegyzések, vagy a szülőhely még a 19. században elpusztult. A későbbi lakóhelyek beazonosítása is sokszor lehetetlen, hiszen a katonatisztek állomáshelye gyakran változott, sokszor még az adott városban is több, többnyire bérelt lakásban, vagy épp a laktanya tiszti pavilonjaiban éltek. A szülő- és lakóházak változatossága nem csak a vértanúk sokszor említett nemzetiségi összetételét mutatja, hanem azt is, hogy társadalmilag milyen eltérő közegből érkeztek. Egy főnemes együtt harcolt, raboskodott, majd szenvedett vértanúságot adott esetben egy tiszttartó fiával, mindezt a magyar ügyért – korábban ez elképzelhetetlen lett volna, ez is mutatja 1848-49 nagyszerűségét.
Battyhány Lajos – Ikervár
Battyhány Lajos lakhelyének beazonosítása talán a legkönnyebb. Hazánk első, mártírhalált halt miniszterelnöke az ország egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb családjából származott, így hatalmas földbirtokokkal és számos fényűző ingatlannal rendelkezett. Az ősi családi fészeknek a németújvári vár számított, de fontos rezidencia volt ezen kívül a körmendi várkastély, valamint a család megbízásából épült fel Bécs egyik legszebb barokk palotája is. Batthyány Lajos és felesége, Zichy Antónia családi lakhelye egy kisebb, de nem kevésbé elegáns kastély volt a Vas vármegyei Ikerváron. A korábbi épületet ők alakították át, nem kisebb építész, mint a pályakezdő Ybl Miklós tervei szerint. A zárt, erődszerű épület ekkor kapott könnyed, olasz hatású kiegészítéseket: nyitott lodzsa nézett a szintén ekkor elkészült parkra, az épület tetején pedig egy kilátóteraszt, vagyis belvedere-t is kialakítottak. A házaspár nem sokáig élvezhette a szép otthont, a munkák 1847-ben fejeződtek be. A Batthyányt sújtó halálos ítéletet a teljes vagyonelkobzás is kiegészítette, így az özvegy kénytelen volt elhagyni az államra szállt épületet. Később bátyja bérelte vissza Antónia számára, majd sikerült elérni, hogy a Zichy-család visszavásárolhatta a kastélyt, amit rögtön Batthány Lajos fiára, Elemérre írattak. A birtokot a család 1916-ban az államnak adományozta, hogy ott hadiárvák nevelőintézetét hozzák létre. 1999-ig gyermekotthon működött a kastélyban, majd több magántulajdonos kezén is átment, végül 2016-ban a Magyar Állam visszavásárolta. A meglehetősen elhanyagolt épület és építtetője megérdemelné, hogy a közelmúltban megújult geszti Tisza-kastélyhoz hasonlóan őrizze és hirdesse első miniszterelnökünk emlékét.
Lázár Vilmos – Nagybecskerek
Az elsőként kivégzett vértanú gazdag elmagyarosodott örmény családból származott, és a délvidéki Nagybecskereken született. Szülőházáról semmilyen adat nem lelhető fel, a helyi magyarság is az ottani székesegyházban elhelyezett emléktáblánál szokott megemlékezni városuk nagy szülöttjéről. Lázár később, katonatiszt korában Temesváron élt, gyakran váltva lakóhelyét.
Dessewffy Arisztid – Csákány
Dessewffy neves felvidéki, illetve szabolcsi birtokos családban született az Abaúj vármegyei Ósvacsákányban (akkori nevén Csákányban), Kassa mellett. Szülőháza, a család kúriája valószínűleg rég elpusztulhatott, semmilyen fénykép, ábrázolás nem maradt fenn róla, csupán Borovszky Samu leírása 1896-ból: „A gróf Forgách családnak egy régi kastélya is van itt, mely azelőtt a Dessewffy családé volt.„. A kastély elhelyezkedése sejthető a második katonai felmérésen is, helyén viszont ma csak lakóházak állnak.
Kiss Ernő – Elemér
Amikor Kiss Ernő az első füredi Anna-bálon megismerte későbbi feleségét, a házigazda lányát, Szentgyörgyi-Horváth Anna Krisztinát (akinek tiszteletére a bált rendezték), már gazdag földbirtokos volt. Hatalmas, későbarokk kastélya uradalmának központjában, a bácskai Elemér faluban állt. Az egyemeletes, későbarokk-koraklasszicista épület egy eléggé elterjedt típusba sorolható, szinte ikertestvére áll a Fejér vármegyei Vál főutcáján is. Az első Anna-bálon kibontakozó szerelmi történet elég rövid és szomorú véget ért: Anna Krisztina két évvel később meghalt, közös lányuk, Kiss Krisztina hétévesen hunyt el, így egy gyászoló özvegyet és apát végeztek ki Aradon. Kiss Ernő hamvait az eleméri templomban helyezték el, amit szintén ő építtetett klasszicista stílusban. Az épület ma is áll, a kastélyt viszont 1931-ben lebontották.
Schweidel József – Zombor
Schweidel József Bács vármegye egykori székhelyén, Zomborban született, német eredetű családban. Habár szülőháza nem lelhető fel, a városban már a 19. század második felében komoly kultusza alakult ki a vértanúnak. A vármegyeháza előtti impozáns téren állították fel egész alakos szobrát – az emlékmű szomorú és kalandos sorsáról az Architextúra trianoni szoborsorsok című összeállításában már beszámoltunk. Schweidel halála után sok évvel is a zombori magyarság egyik meghatározó, összekovácsoló alakja. A magyar házként szolgáló egykori kaszinó udvarán 2017-ben avatták fel mellszobrát, ami a magyar ünnepek állandó háttereként szolgál.
Poeltenberg Ernő – Bécs
Poeltenberg gazdag bécsi családban született, édesapja ügyvéd volt, a Stephansdomban kelt keresztlevelében a szülők lakcímeként ez szerepel: „Bécs 785. számú ház”. Későbbi lakhelye sem ismert, a katonatisztek általában a szolgálati helyükön éltek bérelt lakásban, amíg tovább nem helyezték őket.
Török Ignác – Gödöllő
Török Ignác szülőházának pontos meghatározása nem egyszerű, ugyanis a gödöllői Grassalkovich-uradalomban dolgozó édesapja mindig az adott pozíciójának megfelelő szolgálati lakásban élt családjával. A kutatások kiderítették, hogy 1795-ben, a későbbi vértanú születési évében idősebb Ignác kasznárként, vagyis a birtokok terményeit elszámoló gazdatisztként dolgozott, így a kastély mögötti utcában található kasznárhászban élt. Az épület rendkívül méltatlan állapotban, szinte az összedőlés szélén áll. Igaz, a legutóbbi hírek szerint felújítását tervezik, de ennek semmilyen online nyomát nem találni.
Lahner György – Necpál
Lahner György a felvidéki, azon belül turóci Necpál községben született német eredetű családban. Szülőháza már régóta nem áll, 1899-ben a helyén egy emlékoszlopot emeltek, ahol ma is leróhatja kegyeletét az arra járó. Lahner a korra jellemző módon a Habsburg birodalom számos helyén állomásozott. Milánói szolgálata idején vette feleségül a város egyik híres szépségét, Lucia Conchettit. A lelkes magyar hazafivá váló asszony sokáig az országban maradt, de élete második felét szülőhazájában töltötte.
Knézich Károly – Eger
Knézich Károly, más írásmóddal Knezić horvát határőrtiszti családban született Nagygordonya (Veliki Grđevac) városában. A katonatiszti iskolát Grazban végezte, majd 1840 körül Egerbe helyezték. Itt feleségül vette Kapitány Katalint, egy befolyásos egri család (édesapja a város egyik szenátora volt) lányát. Az akkor már főszázados elegáns polgárházban élt feleségével, a később róla elnevezett utcában. A házat elképesztő módon 1975-ben a kórház bővítése miatt lebontották. Az ott elhelyezett nagyszabású emléktáblát áthelyezték a közeli Káptalani kúria falára, de a már említett kórház építése során kettétört.
Nagysándor József – Nagyvárad
Nagysándor József Nagyváradon született, az anyakönyvi bejegyzése szerint Sándor Józsefként. Szülőházának helyén egy 19. század végén épült, egyemeletes bérház áll. Az utca a vértanú nevét viseli, az épület földszintjén is emléktábla emlékezik rá, a legalább ötféle színben és kialakításban „pompázó” épület megérdemelne egy gondos felújítást, még akkor is, ha nem ez az eredeti szülőház.
Leiningen-Westerburg Károly – Ilbenstadt, Hessen, Németország
Leiningen-Westerburg Károly szülőháza igazi építészeti különlegesség: az 1122-ben alapított ilbenstadi premontrei kolostort 1803-ban szekularizálták, vagyis felszámolták. A birtokot és a hatalmas épületegyüttest ekkor vásárolták meg az Altleiningen-Westerburg grófok, akik nemes egyszerűséggel kastélynak használták az egykori apátságot, míg a templom a város plébániatemplomaként működött tovább. Itt született meg a család leiningeni ágából származó Leiningen-Westerburg Károly 1819-ben. A már Magyarországon élő katonatiszt 1844-ben feleségül vette a bácskai Törökbecsén birtokos Sissányi Erzsébetet, így annak kúriájában éltek a szabadságharc kitörésééig. A kúriát már nem lehet fellelni, de ha valaki Frankfurtban jár, érdemes felkeresni a közeli kolostor-kastélyt, ahol 1999 óta kétnyelvű emléktábla hirdeti a vértanú vezérőrnagy emlékét.
Aulich Lajos – Pozsony
Aulich pozsonyi német családba született. Édesapja jómódú vendégfogadós és a város közéletének meghatározó alakja volt. Szülőháza sajnos régóta nem lelhető fel, már a helyi Toldy kör 1942-es évkönyvében szomorúan írják, hogy az egykori lövölde és hozzá tartozó vendéglő épületét, ahol az azt bérlő Aulich család is élt, lebontották. Aulich katonatisztként rendkívül sokat költözött, ezrede Zárában, Nápolyban, majd Pozsonyban állomásozott. Nőtlenként (ami a tiszteknél igen gyakori volt) valószínűleg mindig az adott laktanyában élt.
Damjanich János – Arad
Különös módon Damjanich János aradi lakos volt, legalábbis élete utolsó éveiben. A horvát határőrvidéken született, szerb (vagy horvát) katonacsaládban, így természetes volt, hogy ő is ősei hivatását választja. Viszont épp 1847-ben vette feleségül az aradi Csernovics Emíliát, egy jómódú főszolgabíró és városi szenátor lányát. Apósa szerény, de elegáns kis barokk házat vett az ifjú házasoknak, ahol két évig éltek együtt. A ház homlokzatán 2006-ban emléktáblát is állítottak.
Vécsey Károly – Solt
Az utolsóként kivégzett aradi vértanú élete meglehetősen kalandos: őmaga úgy „emlékezett”, hogy Pesten született, de valódi születési helye a lengyelországi Rzeczniów, ami 1803-ban az Orosz birodalomhoz tartozott. Itt született apja, a császárhű lovassági tábornok is. Arra a kérdésre, hogy egy magyar katonacsalád több tagja miért született egy eldugott lengyel faluban, még a családdal foglalkozó történészek sem tudják a választ. A fiatal Vécsey Károly nagybátyjánál nevelkedett az alföldi Solton található kastélyban. Itt is tanult meg magyarul, ugyanis sem császárhű apja, sem angol anyja, Amalia Colson nem beszélte a nyelvet. A nagyobb kúria-kisebb kastély a városka főutcáján található. A szép arányú, klasszicista épületet, ami könyvtárként szolgál, a közelmúltban újították fel hozzáértő, méltó módon.