Mi, európaiak sokszor mosolygunk az amerikai eredetmítoszon, a pátoszon és azokon a tökéletesre csiszolt külsőségeken, amelyeknek egy bevándorló nemzetet kell egyben tartaniuk. Az amerikai himnusz refrénje szerint az USA a „szabadság földje, a bátrak hazája”, ami mágnesként vonzza a szabadabb és jobb életet kereső milliókat – írta Kiszelly Zoltán a Mozgástér blogon.

A Biden-Harris adminisztráció négy éve alatt hét millióan érkeztek, akik között a nagy számok törvénye alapján tízezer szám lehetnek leendő tehetséges sportolók, matematikusok, orvosok, tudósok, vagy katonák (szülei). Persze Amerika is változik: Korábban tányérmosogatókból lettek a milliomosok, most a középosztálybeli fiatalok sufnituningjából születnek ezermilliárdos cégek. De mi van akkor, ha már „kevés” a világ leggazdagabb emberének lenni? Mi van akkor, ha egy kétezermilliárd dolláros tőzsdei kapitalizációjú cég is „kicsi” azon álmok megvalósításához, amelyek új dimenzióba emelnék az emberiséget? Akkor a nagy álmok álmodói bejelentkeznek a „szabad világ vezetőjének” címére és elindulnak az amerikai elnökválasztáson.

Pont itt van a probléma! A dél-afrikai Elon Musk, vagy a német Peter Thiel nem indulhat az elnökválasztáson, mert nem az USA-ban születtek, csak ott lettek gazdagok. Ezért kellett egy olyan jelöltet keresniük, aki alkalmas terveik megvalósítására. Ne legyenek kétségeink, ezek óriási tervek, szó szerint kozmikusak! Musk már a Holdra és Marsra szállásban gondolkodik, ahonnan nemcsak újabb galaxisokat lehet felfedezni, de a földi emberiség több problémáját is meg lehetne oldani, elég a nukleáris hulladék elhelyezésére gondolni. Itt is éles a verseny: Oroszország és Kína 2035-re atomerőművet szeretne építeni a Holdon, hogy onnan indíthassanak űrexpedíciókat. Aki, mint Musk, galaktikus léptében gondolkodik, és akinek szó szerint „kicsi” a Föld, az minden alkalmat megragad nagyra törő tervei megvalósítására, amihez állami támogatásra és pénzre van szüksége, rengeteg pénzre!

Donald Trump volt amerikai elnök (Fotó: MTI/EPA/Allison Dinner)

Itt érünk el az elnökválasztás egyik valódi kérdéséhez, a pénzhez, pontosabban az állami főhatalom legkényesebb és legfontosabb kérdéséhez: Ki „teremtse” és ellenőrizze a hivatalos fizetőeszközt? Az USA története a „semmiből való pénzteremtés” története is egyben. Már a Függetlenségi háborút is olyan papíralapú kötelezvényekkel (Continentals) finanszírozták, aminek fedezete egy új állam ígérete volt, amely majd kifizeti a papírok ellenértékét. Ezen az elven működtek volna az 1848-as Kossuth-bankók is. FDR elnök is egy Münchhausen báróhoz méltó „trükkel” vezette ki az államokat az 1929-es világgazdasági válságból: 1934-ben egy elnöki rendelettel egy uncia arany értékét 20,67 dollárról 35 dollárra emelte, amivel hirtelen nemcsak a munkahelyteremtő intézkedésekre lett pénz, de a döntés következtében példa nélküli növekedéssel fordult az USA a II. világháborúra, ami egy újabb lökést adott a gazdaságnak. Ezt látva nem véletlen, ha Kennedy elnök is egy hasonló elrugaszkodási pontot keresett saját gazdaságpolitikája finanszírozására. Mivel 1961-től megugrott az ezüst iránti kereslet és az aranyban rejlő lehetőségeket FDR már kimaxolta, JFK 1963-ban az 11110 elnöki rendelettel akarta elődje húzását megismételni:  Megtörte volna a Fed pénzkibocsátási monopóliumát, amit a pénzügyminisztériumhoz zsilipet volna át. Fél év múlva meggyilkolták, így a tervet nem hajtották végre.

E történelmi előzmények után érdemes Elon Musk és a Szilícium-völgyi újgazdagok Trump iránti lelkesedésének mélyére ásni, ami Trump alelnök-jelöltje, J. D. Vance személyén keresztül érthető meg. A Szilícium-völgy egyes nagyvállalkozói elérték növekedési határaikat, amit a Fehér Ház segítségével akarnak kijjebb tolni. Musk egészen a Holdig és a Marsig. Ehhez egy, az FDR által az aranyfedezettel teremtett pluszpénzhez hasonló elrugaszkodási pontra lenne szükség. Mivel a BRICS+ már javában dolgozik egy aranyfedezetű világvalután, valami mást, valami hozzájuk közelebb álló, vonzóbb és szexibb globális megoldást kerestek és találtak, a kriptovalutát.

Elon Musk 2020 táján már kimaxolta a Bitcoint. Előbb bejelentette, hogy cége a Teslákért Bitcoint is elfogad, majd cége is vásárolt újsághírek szerint 1,5 milliárd dollárnyit ebből a kriptovalutából. Musk egy idő után „rájött”, hogy annak bányászása mennyire környezetszennyező és utána már „csak” 10,000 virtuális érmét tartottak meg 600 millió dollár értékben. Musk érdeklődése hullámvasútra küldte a Bitcoin árfolyamát, amely előbb 35 000 dollárról 60 000 fölé repült, majd visszaesett a kiindulópontra. Sokáig 20–30 000 dollár körül forgott, a cikk írásakor ismét 60 000 dollárt kérnek érte.

A Bitcoin sokak szerint az „új arany”, mivel ugyanúgy korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre és — legalábbis egyes körökben — ugyanolyan erős a bizalom iránta. A Szilícium-völgy újgazdagjai Vance alelnökjelöltet már meggyőzték, így most Trumpot győzködik arról, hogy a kriptovaluta-alapú pénzteremtéssel miként lehetne növelni az USA fiskális mozgásterét, fittyet hányva a 35 000 milliárd dolláros államadósságra és más fiskális korlátokra. Trump Amerikát akarja újra naggyá tenni, Musk a Holdra és a Marsra szeretne eljutni. Win-win, gondolhatnánk.

A Szilícium-völgyben mernek nagyot álmodni, amit a keleti part pénzügyi arisztokráciája csak megmosolyog. A Soros Györgyhöz hasonló spekulánsok földhöz ragadt emberek, ők szeretik a hagyományos megoldásokat, az általuk kiépített és ellenőrzött struktúrákat, amit közkeletű néven Deep State-nek nevezünk. Az ő jelöltjük Kamera Harris, aki nem a meglévő szabályok és intézmények szétfeszítésére, hanem azok működtetésére vállalkozik. A keleti parti pénzügyi arisztokrácia nem lelkesedik a kriptovaluták iránt, már több kísérletet visszavertek. Mark Zuckerberg a kétmilliárd Facebook-felhasználóra tukmálta volna rá saját, előbb Libra, majd Diem névre keresztelt kriptovalutáját. Amikor a szenátus megfenyegette, hogy fel kell darabolnia a Facebook-Instagram konglomerátumot, elállt a tervétől. A Szuperliga sem valósult meg, ahol szintén kb. kétmilliárd focidrukkert akartak egy amerikai bank kriptovalutája felé terelni, amivel a meccsek exkluzív tv-közvetítéséért, bérletekért és foci reklámtárgyakért fizethettek volna. A keleti parton megmosolyogják a tech guruk nagyravágyó tereit, de nem tűrik a hatalmuk alapját képező pénzteremtés veszélyeztetését.

A verseny még nyitott, az látszik hogy a Szilícium-völgy végre nagyobb befolyást szeretne a Fehér Házban. Legutóbb a Wall Street nyert Trump ellen, aki 2020-ban erélyesen lépett volna fel Kínával szemben, így Peking 2020 augusztusában megnyitotta a 30 000 milliárd dolláros kínai pénzpiacot a BlackRock előtt, amit több Wall Street-i alap követett. A bankárok pénztárcái akkor megnyíltak a demokraták előtt, így Biden a levélszavazás szempontjából kritikus időszakban tudott a billegő államokban több tízmillió dollárért hirdetni. Musk havi 45 millió dollárt szán a kampányra, Harris egy hét alatt gyűjtött 200 milliót. Az elérhető „nyereséghez” képest ezek kis összegek, meglátjuk, most ki nyer a végén?