Az olimpiai tó a sportcsarnokkal és az olimpiatoronnyal. Kép forrása

Az olimpia, ahol Németország mindent bevetett, hogy a legszebb arcát mutassa – majd az esemény katasztrófába torkollott. Ez lehetne az 1972-es müncheni játékok rövid leírása. A harmadik birodalom parádéjának is nevezhető ’36-os berlini játékok után Németország a szebbik, derűsebb arcát kívánta megmutatni, és ez építészetileg-tájépítészetileg sikerült is, a bajor főváros olimpiai parkja máig a legjobban sikerült versenyhelyszínek közé tartozik.

Kilátás a park legmagasabb pontjáról. Kép forrása

Maga a helyszín is jelképes: az akkori várostól északra elterülő területre a háború után tízmillió köbméter (!) törmeléket hordtak ki. Ide, az egykori otthonokból, elpusztult épületmaradványokból kialakuló kopár dombos vidékre tervezték az olimpiát, ezt a kopár szomorú tájat töltötte meg élettel Günther Grzimek tájépítész és Günter Behnisch építész, létrehozva egy máig különlegesen szép helyszínt.

Kilátás az Olimpiatoronyból a törmelékhalmokon kialakított parkra. Saját felvétel

A parkban helyezték el a játékok szinte összes helyszínét, amiket – szemben például az idei párizsi olimpiával – nem ideiglenes, hanem nagyon is állandó kialakítással terveztek meg. Az épületeket egy nagyon markáns építészeti elem fogja össze: ez a különleges technológiával készült üvegtető. 50-60 méter magas, ferde tartókra feszítettek ki egy merev hálót, amire üveglapokat rögzítettek. A koncepció szerint mindegyik épület ilyen fedést kapott, függetlenül attól, hogy az alatta lévő tér nyitott vagy zárt. A versenyuszoda, a sportcsarnok, a stadion, a tenisz – és kerékpárcsarnok mind a fogalommá vált „olimpiai tető” alatt üzemelnek ma is.

A sportcsarnok „kifolyó” teteje. Kép forrása

A futurisztikus tetőrendszer egészen különleges látványt nyújt. „Kifutva” ez épületből beteríti a környéket is, miközben a tartókat és magát a hálót rögzítő kábelek keresztül-kasul pásztázzák a teret, szinte halljuk, ahogy a karvastagságú tartók feszítik a többtonnás szerkezeteket. A tetőn vezetett túrákat is tartanak, sőt alpinisták is szívesen gyakorolnak a drótokon, támasztórudakon.

A tetőzet rögzítése és méretei megdöbbentők. Kép forrása

A tartószerkezet meghatározza az egész parkot, a hatalmas kábelkötegek és merevítőrudak messzire kinyúlnak, a sétányok felett átívelve. Az időközben megnőtt fák is makettméretűnek tűnnek az óriási szerkezet árnyékában:

A stadion tetőzetének merevítői egészen messzire kinyúlnak. Kép forrása

A többtonnás tetőzet ugyanakkor egyben rendkívül kecses és könnyed. Az olimpiai stadion nézőterén ülve úgy érezhetjük, hogy vékony függöny óv minket az esőtől, széltől, pedig a valóságban meganewton nagyságú erők munkálkodnak:

Az olimpai stadion könnyed(nek látszó) tetőzete. Kép forrása

Különleges elhelyezése miatt az olimpiai park egyben hatalmas háborús mementó is, hiszen szó szerint az elpusztult Münchenre épült. A park legmagasabb pontjának közelében egy emlékmű, az úgynevezett „Schuttblume”, vagyis törmelékvirág emlékeztet a lábunk alatt található elpusztult otthonok egykori lakóira.

A Schuttblume, vagyis a törmelékvirág a háború áldozataira emlékeztet. Kép forrása

Maga a park megkapóan szép, ami persze gondos tervezés eredménye, minden hónapban és évszakban virágzik, illatozik, vagy éppen vöröslik valamilyen növény.

Ősz az olimpiaparkban. Kép forrása

Sárguló ginkgók, háttérben az olimpiatorony. Kép forrása

Szinte minden olimpiai parkba terveztek egy meghatározó, jelképes építményt, többnyire tornyot, ami nem csak hangsúlyt ad a területnek, hanem jelképes tartalmat is hordoz. Münchenben ez egy 290 méter magas kommunikációs – és kilátótorony, ahonnan a látogatók a 190 méteren elhelyezett teraszokról gyönyörködhetnek a kilátásban. Mert van miben gyönyörködni, előttünk a München, háttérben az Alpokkal, közvetlenül alattunk pedig terepasztalként terül el a park a híres tetőkkel:

Mintha csak terepasztal lenne az alattunk elterülő park. Kép forrása

A parkot uraló olimpiatorony. Kép forrása

Egy olimpia építészetileg sosem csak a versenyekről szól, a legtöbb helyszínen rendszerint óriási kiegészítő fejlesztéseket hajtanak végre. Így volt ez Münchenben is, 1972-re készült el a metró első szakasza, természetesen a belváros és az olimpiai park között. Ekkor készültek a város első, valóban a hatvanas-hetvenes évek sci-fi filmjeit idéző metróállomásai:

A különleges hangulatú Marienplatz metróállomás. Kép forrása

Folytatjuk!