A magyar miniszterelnök a washingtoni NATO-csúcson és a Trump elnökkel folytatott megbeszéléseiből azt a következtetést vonta le, hogy az amerikai közvélemény és politikai osztály az elnökválasztással van elfoglalva, ezért kisebb figyelem irányul a kampányt kevéssé meghatározó témákra, így az ukrajnai háborúra – írta Kiszelly Zoltán a Mozgástér blogon.

Világos politikai irányváltás nélkül az adminisztráció, vagy közkeletű nevén az azt meghatározó Deep State, a megkezdett háborús irányt követi. Mielőtt az aktuális helyzetet elemeznénk, nézzük meg az USA viszonyát az ukrajnai történésekhez.

A sorozat korábbi részeiben már többször írtam arról, hogy a XXI. század nagy konfliktusa az USA, mint vezető világhatalom és fő kihívója, Kína között zajlik. Maga a konfliktus onnan ered, hogy az I. hidegháború után, Kína WTO-tagságával (2001) felgyorsuló spontán globalizáció a Nyugat kárára állította emelkedő pályára Délkelet-Ázsiát. A fejlődési vonalak lineáris fejlődése esetén Kína idővel átvenné az USA szerepét, amit az amerikaiak érthetően nem akarnak megvárni.

(Forrás: Facebook/ Orbán Viktor)

Obama elnök megpróbált ezen változtatni, ám igazából Donald Trump (első) elnöksége hozott érdemi fordulatot, a konfliktus azóta éleződik. Abban a célban kétpárti egyetértés van a washingtoni folyosókon, hogy ezt az évszázadot is az USA dominálja, így a New York-i tőzsde maradjon sokkal erősebb, mint a sanghaji; a (digitális) dollár maradjon a fő nemzetközi valuta és ne a jüan; valamint, hogy a digitális technológiában az amerikai cégek maradjanak világelsők és ne a kínaiak.

Az ukrajnai háborút tehát leginkább az USA XXI. századi dominanciája szemszögéből érdemes — nemcsak Washingtonból — nézni, amelynek célja, hogy a háború költségeit már középtávon az európaiak viseljék. Amerikai szemszögből ugyanis „kényelmes”, hogy Európát sikerült leválasztani Oroszországról, Németországot pedig egyenesen „lerobbantani” a gazdasági bázisát adó olcsó vezetékes orosz energiáról.

Ameddig az egymással egyre elszántabban szembeforduló Európa és Oroszország erőforrásai az ukrajnai háborúban égnek el, addig sem tudnak hagyományos és digitális infrastruktúrát fejleszteni, vagy az amerikai Inflációcsökkentési Törvényhez (IRA) hasonló gazdaságélénkítő programot indítani. Miközben Európa XX. századi technológiát képviselő fegyvereket gyárt, az USA a mesterséges intelligencia terén fejlődik.

Az ideologikusabb demokraták előbb Oroszországot „demokratizálnák” és csak utána az így már szövetséges nélkül maradt Kínát. A Republikánus Párt már nem ennyire egységes. Az eddigi fősodor a demokratákkal közös külpolitikát vitt, legfeljebb kevesebb ideológiai töltettel. Donald Trump megjelenésével és újbóli elnökjelöltségével azonban nemcsak a Republikánus Párton belül jelent meg egy alternatíva, hanem az amerikai külpolitikában is. Ez egyáltalán nem új, Henry Kissinger egyszer már sikerre vitte az „Oszd meg és uralkodj!” elvre épülő politikát, amikor 1971-ben az USA kiegyezett Kínával.

Az amerikai fősodor pont attól fél, hogy Trump a maga „egyedi” stílusában a Deep State nélkül egyezhet ki az USA kihívói közül legalább eggyel, „felborítva” az eddigi kétpárti stratégiát. Ezért sem akarják, hogy elnök legyen, ezért próbálkoztak már eddig is szó szerint mindennel annak érdekében, hogy lehetetlenné tegyék az indulását. Bírósági pereket indítottak ellene. Razziáztak a birtokán. Minden piszkos ügyét előszedték és kéjesen tárgyalták azokat a mainstream médiában. Mindhiába. Egy „magányos tettes” egy golyóval akarta megállítani, ám a gondviselés Trump oldalán állt és megmentette az életét.

Miért félnek ennyire Trumptól? Leginkább amiatt, hogy már nincsen veszteni valója. Ha november 5-én megválasztják elnöknek, ez lesz az utolsó ciklusa, utána már nem indulhat az elnökségért. Ez szabad kezet ad neki az intézményrendszer alkotmányos kereteken belüli átalakítására, aminek tervein már több konzervatív agytröszt dolgozik.

A legismertebb ilyen projekt a Heritage Foundation Project 2025 programja, melynek keretében konkrét döntéseket készítenek elő és olyan embereket képeznek, akik vezető szerepet kaphatnak Trump második elnöki adminisztrációjában. Arról már 2020 végén is többen beszéltek, hogy a mainstream médiának híreket kiszivárogtató FBI felső vezetését katonatisztekre és a bevándorlási hivatal (US Immigration and Customs Enforcement, ICE) vezetőire cserélnék, akik biztosan nem vennék fel a telefont a Deep State háttéremberinek. Amikor Mike Pompeo korábbi százados volt a CIA vezetője, majd külügyminiszter, ezek a kulcsintézmények az addigi gyakorlattal szakítva a törvények szerint működtek és nem tettek keresztbe az elnöknek.

A személycseréken túl elnökként Trump visszavághat az ellene irányuló támadások kitervelőinek és végrehajtóinak, amivel leleplezheti a Deep State hátországát adó pénzügyi; közigazgatási; politikai; katonai és média elit összefonódását, valamint a hatalmi manipulációk mechanizmusát. Ezzel kiütné a Deep State kezéből azt az eszközt, amivel részérdeküket a világ vezető hatalmának erőforrásain keresztül érvényesítették.

Ezt nem akarják megvárni, ezért váltották le a láthatóan szenilis Joe Bident egy nála húsz évvel fiatalabb jelöltre, akit a Deep State kamarillája ugyanúgy tud majd mozgatni, mint a most visszalépett elnököt, aki ciklusa hátralévő idejében politikai értelemben „béna kacsa” lesz.

A demokrata elnökjelölt személyéről az augusztusi konvención döntenek. Ha Kamala Harris marad a jelölt, ideje nagy részét a kampány köti majd le, így az ügyeket az adminisztráció, pontosabban az azt meghatározó Deep State fogja vinni.

A demokrata jelölt győzelmével a korábbi kétpárti fősodor politikája folytatódna, amely az ukrajnai háború folytatásában és nem a békekötésben érdekelt. Anthony Blinken amerikai külügyminiszter 2023 decemberében világosan elmondta: „Minden Ukrajnának küldött tíz dollárból kilenc visszajön az USA-ba”. Mivel az amerikai Képviselőház egyre hosszabb nekifutással fogad el ukrán támogatásokat, könnyen lehet, hogy a tavaszi 61 milliárd dollár volt jó ideig az utolsó.

Az amerikai elnökválasztási kampányt látva Orbán Viktornak igaza van amikor azt írja, hogy „(…) a politikai vezetés nélküli bürokrácia a korábbi úton halad tovább”, ami a fősodorhoz tartozó demokrata elnökök esetében a háború elhúzása. Ez még Amerikában is csak egy szűk kisebbség érdeke, így velük szemben nemcsak Amerikában járnának jóval többen a békével, hanem világszerte.