Aktuális

Meghosszabbította és kiterjesztette a Belügyminisztérium a vörös kódot

Falak őrei: a legszebb európai városkapuk

Városok őrzői, a polgári büszkeség jelképei - Európa legszebb városkapuit mutatja be Szende András az Architextúra blog friss bejegyzésében.

A város, mint jogi, gazdasági és társadalmi egység az idők kezdete óta kénytelen megvédeni önmagát. Ezért értelemszerűen falakat emelt határai mentén, és ahol fal van, ott kapunak is kell lennie, ahol ellenőrzött körülmények között, akár időben is korlátozva történik a be – és kijutás – írja Szende András tájépítész az Architextúra blogon. 

Köln, Hahnertor. Kép forrása

Ráadásul az idegenek itt találkoztak először az adott várossal, így sokszor a városkapu kialakítása szinte státusszimbólumnak számított. A városfal (és természetesen városkapu) építésének joga hozzá tartozott a városi kiváltságokhoz. A védelmi funkciót gyakran összekötötték egyéb haszosítással is, így jöttek létre a tűztornyok, amik valóban a város biztonságának jelképé váltak. A későbbi városfejlődés nem kedvezett a városkapuknak, sokszor szó szerint a legszűkebb keresztmetszetet jelentették a közlekedés számára, így védelmi jelentőségük elmúltával számuk is jelentősen lecsökkent.

Róma kapui

Róma, Porta del Popolo, vagyis a nyárfa-kapu. Kép forrása

Róma városfalai két időszakból származnak: az első a Servius-féle fal, ami csupán a mai belső területeket, a nevezetes hét dombot ölelte körül. A Krisztus után 270 körül kiépített Aurelianus-fal már a milliós várost óvta 19 kilométer hosszan (!). Ez a fal tulajdonképpen máig szinte teljes épségben áll, ahogy megvan még mind a 15 városkapu – többé kevésbé átépített formában. Ezek közé tartozik az északról bevezető Porta del Popolo, amit általában népek kapujának neveznek, valójában a közeli nyárfákról (Populus) kapta a nevét. A római eredetű kaput nem akárkik alakították át: a külső oldalt Michelangelo, a belső oldalt az egykori ötvenezer lírás bankjegyen is szereplő Gian Lorenzo Bernini tervezte.

Trier, Porta Nigra, a fekete kapu

Kép forrása

Trier, római nevén Augusta Treverorum szerencsére nem csak Karl Marxról, hanem rendkívül ép állapotban fennmaradt római kori épületeiről is nevezetes (ezeket korábban az Architextúrán is bemutattuk). Ezek közé tartozik a Porta Nigra, vagyis a fekete-kapu, aminek elnevezését nem is kell különösebben magyarázni: az eredetileg Porta Martis, vagyis Mars-kapu elnevezésű épület kőanyaga már a középkorra elszíneződött, ekkor kapta ma használatos nevét. A római épülethez ekkor különféle toldalékokat építettek, főként egyházi célra. Ezeket Napóleon bontatta el, néhány kivétellel. A fenti képen balra látható egy szinte teljes román kori templom. Ez átvészelte a napóleoni „műemlékvédő” időket.

Ammelsfoort (Hollandia), Koppelpoort

Festő ecsetjére kívánkozó látkép. Kép forrása

A Koppelpoort, vagyis „kombinált kapu”, igazi holland jellegzetesség, hiszen a szabályozott vizek országában egy hajók számára készült kapu annyira magától értetődő, mint egy hagyományos bejárat a gyalogosok és a kocsik számára. Hollandiában több ilyen kettős kapu található, ezek közül talán a legszebb az egykor nagy jelentőségű, mára kevésbé ismert Amersfoortban található (ami 160 ezres lakosságával nem mondható kisvárosnak). Egyébként, ha már holland városkapuk, természetesen nem hagyható ki a válogatásból Johannes Vermeer híres képe, amin szintén egy Koppelpoort látható Delftben:

Johannes Vermeer: Delft látképe. A festményen jól látszik egy Koppelpoort, vagyis egy kombinált vízi és szárazföldi városkapu. Kép forrása

Prága, Lőportorony (Lőpor-kapu)

A gótikus kapu a vele szellemesen egybeépített szecessziós Reprezentációs házzal. Kép forrása

Prága épületcsodáit nekünk, magyaroknak talán nem is kell különösebben bemutatni. Kétségtelen, hogy talán ez a legnagyobb város Európában, ami épületállományát és ennélfogva hangulatát tekintve is jelentős részben középkori. Prága a legtöbb városhoz hasonlóan több ütemben kiépült falrendszerrel rendelkezett, amik hagymaszerűen vették körül egymást. A városkapuk közül egyedül a lőportorony maradt meg, igaz, a Károly-híd kaputornyai is fennmaradtak. Magát az épületet II. Ulászló (a „mi” Dobzse Lászlónk, a lacikonyha névadója) kezdte építeni, 1475-ben, de sokáig befejezetlen volt, csak 1886-ban kapta rendkívül magas, megtévesztésig neogótikus tetejét.

A Lőportorony 1856-ban, még kissé suta, befejezetlen formájában. Kép forrása

Lübeck, Holstentor

A Hanza királynőjének becézett város jelképe. Kép forrása

Lübeck, a Hanza királynője a polgári önállóság és büszkeség szimbóluma. A Trave-folyó torkolati szigetére épült hatalmas város a téglagótika szerelmeseinek valódi Mekkája: a hatalmas templomok, a városháza, az 1286-ban elkészült, máig változatlanul álló Szentlélek-kórház, Európa egyik legrégibb ilyen intézménye mind-mind téglából épült. Ahogy téglából épült a város erődrendszere is, a négy városkapuval, amiből mára csak a leglátványosabb, a Holsteni-kapu maradt meg. Az impozáns épületet közelről megvizsgálva megláthatjuk a téglagótika lényegét: nem egyszerű téglafalakról van szó, különféle minták rajzolódnak ki, amit további, egyedi kerámiaelemek élénkítenek:

A Holstentor részlete, jól látható, milyen változatos és kifinomult az északi téglaépítészet. Kép forrása

La Rochelle, Grosse Horologe, Nagy óratorony

A város tengeri kijáratát őrző kaputorony. Kép forrása

La Rochelle, mint neve is mutatja (a sziklácska), a középkori Franciaország legfontosabb atlanti kikötője volt. A várost ezért többszörös falgyűrű védte az óceán felől. A kikötő bejáratánál máig áll a két hatalmas őrtorony, de az öböl város felőli végét is külön védték. Erre a masszív erődítésre ültették rá a 18. században a ma is látható könnyed szerkezetű barokk óratornyot, amiről a kapu később a nevét is kapta.

La Rochelle, a kikötőt védő középkori bástyák, mögöttük-köztük az óratorony. Kép forrása

Milánó, Porta Ticinese

Milánó, Porte Ticinese Medievale, vagyis a középkori Ticino-kapu. Kép forrása

Milánó kettős városfal-gyűrűvel rendelkezik. A belső még a római kori Mediolanumban épült, egyébként az is két ütemben, egyszrészt a köztársaság idején, amit itt-ott kibővítettek a császárkorban. Ezen a falon tíz kapun keresztül lehetett ki-és bejutni. Ezt az erődítést a középkorban is átépítették, főleg a kapukat modernizálták. Majd 1560-ban megépült az úgynevezett „spanyol fal”, ami az akkor már jócskán megnőtt várost fogta körbe. Ezen a falon 11 kaput nyitottak, a sugárirányba haladó utak mentén. A kapukat legtöbbször a középkori párjukról nevezték el, így fordulhat elő, hogy a városban van egy középkori és egy újkori Ticinoi-kapu.

És a Porta Ticinese Nuova, a város látképével egy 1860-ban. Kép forrása

Köln, Severinstor

Köln, Severinstor. Kép forrása

Aki azt hiszi, hogy a középkori Köln csupán a híres dómot jelenti, az bizony súlyosan téved: a város nevezetessége a 12 (!) román-kori bazilika, amiből, valljuk be, egynek is nagyon örülnénk a megtépázott Kárpát-medencében. A római Colonia Claudia falait (innen ered Köln neve) már a középkor elején jelentősen kibővítették, az 1180-ra elkészült fal hatalmas területet zárt körbe, amin tíz városkapun lehetett belépni. Ezek a pontok tulajdonképpen nem is kapuk, hanem „Torburg”-nak, vagyis kapu-várnak nevezett minierődök voltak, ahol a mai szóval többlépcsős beléptetés volt, és a magát a kaput több előkapu, torony és barbakán, vagyis körbástya egészítette ki. A falak jórészét mára lebontották, viszont a kapu-várak nagyrésze ma is áll. Ilyen a címlapképen is látható Hahnentor, vagy a fenti képen szereplő Severinstor.

Matthäus Merian 1648-as látványtérképe jól mutatja a szabályos alaprajzú római várost félkörívben kiegészítő középkori bővítéseket a városfallal és a kapukkal. Kép forrása

Krakkó, Flórián-kapu és a barbakán

Krakkó óvárosának látképe, előtérben a barbakán és a Flórián-kapu, háttérben a Mária-templom és a Wawel tornyai. Kép forrása

Lengyelország középkori fővárosának Kölnhöz hasonlóan megmaradt együttese a Flórián-kapu a hozzá tartozó barbakánnal. Kevés helyen maradt meg kapuerőd ilyen komplexen (igaz, sajnos ebbe is bele-belebontottak a 19. században), ami jól szemlélteti, hogy egy városkapu esetleges ostroma nem volt egyszerű feladat: már maga a barbakán is igen masszív épület, a lőréseken keresztül szinte lehetetlen volt (vagyis lett volna) bevenni. A kapuba érve derékszögben irányt kell váltanunk, onnan jutunk át a mára már lebontott összekötő nyaktagba, ami a tulajdonképpeni kapuhoz vezet. Ott újabb csapóhidak, és dupla kapu várta a kellemetlen betolakodókat.

A krakkói barbakán, a Flórián-kapu elő-erődítménye. Kép forrása

Krems, Steinertor

Kép forrása

A Duna-parti Krems városkapuja igazi közép-európai kisvárosi klasszikus, ez hasonlít legjobban a bemutatott magyar városkapukhoz. A főutca végén álló, a szomszédost Stein városába vezető utat őrző kaput két őrtorony kíséri, szerencsére ezeket is elkerülte a 19. századi bontási láz. A négyszögletes kaputornyot a barokk korban egy kecses, nyolcszögletű toronnyal egészítették ki, így jött létre ez a különleges együttes, ami azóta is a város jelképe.

Párizs, Porte-Saint-Denis és Saint-Martin

A szűk utcákból előbukkanó barokk diadalkapu. Kép forrása

A középkori Párizst természetesen szintén városfalak védték. A 15. században befejezett rendszer hatalmas, 250 hektáros területet zárt körül, többek között konyhakerteket is, felkészülve egy esetleges ostrom alatti élelmiszer-ellátásra. A városfalon leginkább a kölni kapukhoz hasonló hat „mini-váron” keresztül lehetett bejutni. Ezeket a kapukat már a 17. századra elbontották, emlékük és nevük viszont fennmaradt. XIV. Lajos ki is használta ezt, a Porte-Saint-Denis és Saint-Martin, vagyis a szent Dénesről és Mártonról elnevezett egykori kapuk helyére egy-egy diadalívet emeltetett, különböző győztes csatái emlékére. Mindkét kapu oromzatára a szerény „Ludovico Magno” vagyis Nagy Lajos feliratot vésette a napkirály.

A Porte-Saint-Martin kissé robosztusabb kialakítású. Kép forrása

Palermo, Porta Felice

A város egykori tengeri kapuja. Kép forrása

A barokk építészetéről nevezetes város tengeri kapuja már az új idők tanúja: a városkapu itt már inkább reprezentatív funkciót tölt be, tulajdonképpen egy fogadóépület, valamint a forgalom ellenőrzésére, főként a vámok beszedésére szolgál. Itt már nincsenek erős kőfalak, legfeljebb palánk, vagy kerítés, hogy az utasokat a kapuk felé irányítsák. Ilyen vámkapu például a Brandenburgi kapu is Berlinben, amin szintén látszik, hogy védelmi szerepe már nincsen. A palermoi kaput Marcantonio Colonna, a spanyol király nevében uralkodó alkirály építette, a kikötő fejlesztésével együtt. A porta Felice, vagyis a „boldog kapu” nevét Colonna feleségéről, Felice Orsiniről kapta. Az 1637-ben befejezett kapu jobb oldali pillértornya a második világháborúban elpusztult, a képen látszik is, hogy a kövei újabbak.

Madrid, Puerta del Alcalá

A mára körforgalmi elemmé átlényegült városkapu. Kép forrása

Madrid hatalmas városkapuja szintén a reprezentációt, a birodalmi fővárosba érkező utazók lenyűgözését szolgálja, főleg mert a névadó Alacá város felől ide futott be a francia határtól induló főút. Emellett ellenőrző funkciót is betöltött, a külső vámhatár mentén épült III. Károly, a főváros nagy fejlesztőjének megbízásából.

Szentpétervár, Moszkvai-kapu

A képen nem a berlini Brandenburgi-kapu, hanem a szentpétervári Moszkvai-kapu látható. Kép forrása

Ha reprezentációról és jelképekről van szó, az orosz építészet megkerülhetetlen. Az ország „nyugatra tekintő ablakát”, Szentpétervárt 1703-ban alapították, így természetesen hagyományos értelemben vett városkapukkal sose rendelkezett. Mégis, a bevezető utak mentén hatalmas kapuépítmények állnak, amik egyértelmű reprezentációs céllal épültek. Ilyen a Moszkvai diadalkapu, a régi fővárosba vezető út torkolatánál, amit az 1829-es győztes török háború emlékére emeltek. A berlini Brandenburgi-kapura megtévesztésig hasonlító építmény különlegessége, hogy teljes egészében öntöttvasból készült.

Ajánljuk még